Káposzta

Ha szeptember, akkor eljött a káposzták ideje. Nyáron jól elvoltunk a töltött paprikával, amíg akadt frissen feldolgozható paradicsom, paprika a kertben, de aztán egy kicsit hűvösebbre váltottak a hajnalok és az esték. Ilyenkor valami megmagyarázhatatlan módon a gyomor is jelez, valami mást kíván. 

A káposzták ideje, legyen az kel- vagy fejes, most érkezett el. A tömöttre érett fejek jelzik, hogy érdemes elővenni a cseréphordót, vagy más alkalmatosságot, amiben magunk savanyíthatunk a hosszú téli napokra készülve. Mostantájt frankfurti levesek, rakott kelkáposzták kéredzkednek fazékba, sütőkbe. Sok tejföllel, gazdagon, szaftosan. 

A klasszikus töltött káposzta még várhat egy keveset, hiszen a piacokon most kezdik gyalulni az alapanyagot. Aki nem alkuszik meg a boltokban kapható, műanyag zacskókba gyömöszölt, ecetes áruval, az sokadjára is nekilát a házi érlelésnek. Nem bonyolult, mégis időigényes a savanyú káposzta előállítása. Recepteket most nem adnék, mert mindenki máshogy fűszerezi. Jobb, ha megkérdezzük anyáinkat, mamáinkat, hogy is kell ezt csinálni. Ők tévedhetetlenek. 

Néhány hét múlva eljön az a pillanat is, amikor először szedünk egy adagot kóstolásképpen. Kísérőnek elég egy szelet zsíros kenyér. Ha roppan, ha nem tudjuk abbahagyni a falást, akkor tudjuk, hogy jó lesz ez a karácsonyi töltött káposztába is. Lányok, asszonyok, haspók férfiak! Káposztára fel! 

(Főoldali képünk illusztráció, forrás PixaBay.)