Tereptarka egyenruhás kadétok vívtak élethű lézerfegyveres harcot Egerben

Az alacsony, vékony szöszke lányon jól áll az egyenruha. Nagyon várta már, hogy magára ölthesse a tereptarka mundért, hiszen erről álmodott hetedik osztályos kora óta.

– A nadrág egy kicsit bő volt, de megoldottam egy övvel – mesélte a beöltözéssel járó zökkenőkről a katonai pályára készülő lány, aki az egykor harckocsizóként szolgáló nagyapját tekinti példaképének. – A jövő titka még, hogy melyik fegyvernemet választom majd, de mindenképpen olyan tiszti beosztást szeretnék ellátni, ami megfelelő egy nőnek.

A szederkénypusztai Poránszki Sára Leonetta egyike annak az öt első évfolyamos lánynak, akik szeptembertől huszonöt fiú társaságában a Wigner Jenő Műszaki, Informatikai Technikumban zajló ötéves honvéd kadét ágazati szakképzésében vesznek részt.

- Ennek kezdeteként az újoncok tábori körülmények között sajátítják el az alapvető katonai ismereteket – tájékoztatott Szűcs Antal őrnagy, a Magyar Honvédség Katonai Igazgatási és Központi Nyilvántartó Parancsnokság 10. Hadkiegészítő és Toborzó Iroda irodavezetője.

Mint a beillesztő tábor parancsnoka elmondta: az első nap alaki gyakorlatokkal, illetve tantermi foglalkozásokkal telt: egyebek között tereptan, térképészet és harcászati feladatokra való felkészülés szerepelt a programban. A következő napon a felsőtárkányi tó környékén zajlott a kiképzés. Itt először a tíz-tíz tagú rajokra osztott elsősök két negyedéves kadét, Máté Botond és Surányi Michaela Csenge által vezetett lőgyakorlaton vettek részt.

– A helyes fegyvertartást és a pontos célzást mutatjuk be nekik – mondta Michaela, aki nagy türelemmel és együttérzéssel foglalkozott velük, mert annak idején maga is átélte a kezdeti időszak izgalmait.

Odább, a liget fái, bokrai között speciális mellényt és sisakot viselő egyenruhások rejtőzködtek, majd a természetes fedezékek mögül rohamozva közelítették meg a kijelölt célt. A szimulált harchelyzetre Bettembuk Bence tartalékos szakaszvezető készítette fel a kadétokat, akiknek a fejvédőkön lévő érzékelő jelezte, ha a félelmetes kinézetű fegyver lézersugarának a célkeresztjébe kerültek, illetve találatot kaptak. Az „életre-halálra” vívott csata az egyik csapatnak győzelemmel, a másiknak vereséggel végződött. A feltételezett „harctéri sebesülés” ellátására a terepen volt Szabó László tartalékos főhadnagy – civilben mentőtiszt -, akinek, hála, pulzusmérésen kívül nem akadt dolga. A Herczeg Bettina közkatona és a Pásztor Richárd másodéves kadét által vezetett katonai testnevelés – gimnasztika, fekvőtámasz, hegyi menet – ugyanis meglehetősen próbára tette a fiatalokat.

A megfelelő erőnlétre szükségük is volt, mert a harmadik napon terepgyakorlat keretében katonai művelet végrehajtására került sor az Egeden. A hegyi célpontok felderítésére három irányból induló rajok a megadott koordináták és a térképekre rajzolt tájékozódási pontok alapján tevékenykedtek, miközben hozzávetőlegesen tizenöt kilométeres távot jártak be.

Huszti Patriknak nem volt gondja az erőnléti gyakorlatokkal. A Kemény Ferenc általános iskolában végzett diák ugyanis mindig jó eredményt ért el atlétikából, ötpróbából. Korábbi pályaválasztási tervei között először az orvosi hivatás, de mindenképpen az egészségügy szerepelt. Aztán az egyik alkalommal az érsekkerti korcsolyapályán összebarátkozott a fővárosban szerződéses őrvezetőként szolgáló Mirkóczki Ádámmal.

– Tőle kaptam kedvet a katonai pályához, ahol az eredeti elképzelésemet is valóra válthatom, mert egészségügyi beosztásban ott is szolgálhatok - mondta a novaji fiú, akinek, mint jó sportolónak, egykori testnevelő tanára, Lakatos Tamás is javasolta a honvédelmi képzést. Így aztán Patrik nagy elszántsággal fogott hozzá egyenruhás álmai megvalósításához.