A harmadik táncz nőválasz lenne

 Hevesmegyei Honvédsegélyző Egylet. 
T. szerkesztő úr! Az igaz hazafiak egyik hő kivánsága, a honvédsegélyzőegylet megszületett; a szeretett magzat bölcsőjét a hazafiui öröm könyekkel áztatva veszi körül. Nincs kebel, mely ez ujszülöttet ne üdvözölné; nincs kéz, mely jótevő segélyét megvonná: mert lételeért a nemzet nemeslelküsége kezeskedik, és már a hir azt jósolja felőle, hogy nagy törzszsé növendi ki magát. T. szerkesztő úr! Az Egerben és vidékén székelő honvéd bajtársak áthatva ezen jótékony egylet czélszerüségétől, megtakaritott filléreiket a náluknál nagyobb igényt tartó bajtársaik segélyezésére összetevék, s állandó segélyező egyletet alakitottak, és azonnal hozzá is láttak a munkához. (...) Az egylet a bejött segélyző pénz öszszege gyümölcsözővé téve, most már azon kedvező helyzetben van, hogy müködését megkezdheti, és bajtársai sajgó sebeit, ha egészében nem is heggesztheti be, de a fájdalmakat enyhiteni szent kötelességének ismeri. Bizva önnek rendithetetlen hazafiui érzelmében, felkérjük továbbra is, hogy azon nemes irányu egyletnek, mely önt közgyülésileg választmányi tagjául megválasztotta, érdekét becses lapjában képviselje, s ügyei menetének közzététele által másokat buzditólag, előmozditsa. 
* 

A Heves megyei Honvéd- segélyzőegylet a tek. megyei hatóságnak pártfogása alatt február 2-án tartá meg alakitó gyülését, melyben Kiss Pál tábornok elnöknek, Sztankóczy András és König András alelnöknek, Tóth János egyleti pénztárnoknak, Knezsik István jegyzőül, Csiky Nándor, Danielik József, Hebron János, Kasztovszky László, Kautz József, Lévay János, Manszbart György és Tábory János választmányi tagokul választattak meg. Czélja ezen egyeletnek mely alapitó, rendes és pártoló tagokból áll, az 1848. évi szabadságharczban megsebesült és igy munkatehetetlen honvédek, valamint az elesettek özvegye és árváinak pénzbeli segélyezése. Kik hazafiui üdvözletünk nyilvánitása mellett maradunk. Egerben február 14-én 1861. Önnek tisztelő bajtársai. 
Hevesmegyei honvédsegély­zőegylet választmánya. 

 A petrezselyemhullás ellen. 
Valószinü, hogy sok anya érzését tolmácsolja az a levél, a melyet egy szép leányokkal, de kevés pénzzel megáldott anya irt. A levél szövege ez: „Engedjék meg, hogy a bálokra vonatkozólag egy reformeszmét javasoljak. Szép leányaim vannak, kik müveltek s kitünően táczolnak. De minthogy nem kokettek és ismeretségük vajmi kevés, az idei farsangon már két bálon árultak petrezselymet, óh, pedig ha tudná a fiatalság, hogy ez milyen nyomasztó érzés leánynak, anyának egyaránt. Mindinkább arra a meggyőződésre jutok, hogy a jogegyenlőség elvének a bálteremben is érvényesülni kellene, még pedig oly módon. hogy legalább minden harmadik táncz nőválasz lenne, vagy – a mi még jobb lenne – a hölgy minden tánczhoz maga választhatná meg a maga tánczosát. Mindenesetre kellene oly bálokat is rendezni, hol csak a leány hiv tánczba, mert az ily bálok látogatottság dolgában semmiesetre sem maradnának el a másik mögött. És nem fordulna elő oly eset, a milyen ma gyakori, hogy tánczravágyó szép fiatal leányok elhagyják a báltermet a nélkül, hogy csak egy lépést is táncoltak volna. Azt hiszem, hogy sok szegény leány és gyötrődő anya szivéből beszéltem.” Egy a sok közül. 

 A bor hatalma. 
Gárdonyi óta már sokan irtak a bor hatalmáról. Igy jutottunk mi is e szerephez, hogy részvéttel irjuk le annak a szerencsétlenül járt földmivesnek esetét, mely Pásztón f. hó 24-én ment végbe. Palla János földmives, 5 gyermek atjya a Herc-féle csapszékben összeszólalkozott Gyüre István és Kelemen István legényekkel, amidőn pedig elhagyták a korcsmát, Gyüre kést rántott elő és Palla János hasába szurta. A megsebesült még a szurás következtében támadt vérvesztesége dacára is hazavánszorgott, honnan a kórházba szállitották, de életét meg nem menthették, oly sulyos volt a sérülése. Másnap este meghalt. Gyilkosa a biróság börtönéban várja szörnyü tettéért büntetését. 

(Főoldali képünk illusztráció, forrás: Fortepan / Saly Noémi)