Emlékeznünk és emlékeztetnünk kell másokat '56 hőseire, hangzott el Füzesabonyban + fotók

Füzesabonyban egész napos rendezvénysorozattal emlékezett a város 1956 hőseire. Délelőtt futóverseny és szentmise is volt, délután pedig koszorúzással folytatódtak az ünnepi események az Ifjúság úti ’56-os kopjafánál. Ezután a közösségi ház nagyterme adott otthont a városi ünnepségnek és az idei Pro Urbe-díjak átadásának. Köszöntőjében Nagy Csaba polgármester arról beszélt, hogy 1956 hősei nem akarták idegen hatalmak érdekeit szolgálni. Képesek voltak bátorságot, példát mutatni. 

– A szabadság többek között nem más, mint az igen és a nem közötti választás. Mostanában nehéz időket élünk, és a helyzet nem javult, hanem súlyosodott: a mai világban olyan történésekkel szembesülünk, hogy emberek és társadalmak, kifordulva önmagukból, szörnyű tetteket hajtanak végre. Szerencsére, hazánkban nem ez a helyzet. Ez részben köszönhető annak, hogy a magyar embereknek voltak olyan hősei, mint például 1956-ban. Ők megtanították az utókort arra, hogy tudják, mikor kell nemet, és mikor igent mondani. Arra kérem önöket, összefogva óvjuk a magyar emberek biztonságát – szólt a hallgatósághoz Nagy Csaba.

Dr. Pajtók Gábor országgyűlési képviselő ünnepi beszédét azzal kezdte: emlékezünk, de egyben ünneplünk is. A szabadságot ünnepeljük, és azokat, akik akkor akár az életük feláldozásával is bizonyították a hazaszeretetüket, kifejezték a szabadságvágyukat.

– A magyarság immár 1100 éve őrzi nyelvét, kultúráját a Kárpát-medencében. Sokszor kerültünk szembe a szabadságunkat, önrendelkezésünket, államiságunkat, lelkiségünket megszüntetni akaró erőkkel. Hadd idézzem fel példaként az 1956-os forradalom és szabadságharc előtt éppen 500 évvel történt nándorfehérvári diadalt. Mind a két történelmi eseményt a maga korában példa nélküli összefogás jellemezte. Ha az 56-os népfelkelőkben, forradalmárokban, szabadsárharcosokban nem testesül meg és egyesül az erős nemzeti öntudat, a bátorság, a szabadságvágy, akkor ma nem lenne mit ünnepelnünk. Babits Mihály szerint az emberi öntudat alapja az emlékezet. A nemzeti öntudaté pedig a történelmi emlékezet. Meggyőződésem szerint a XXI. századi magyarság csak úgy tudja megőrizni a nyelvét, kultúráját, úgy tudunk sikeresek lenni, ha a mindenkori magyar kormányok és a magyar állam a keresztény értékek mentén, és nem a nemzeti értékek elsorvasztásán – miként teszik azt ma több országban, de hazánkban is némely politikai erők –, hanem azok erősítésén munkálkodnak. Mi magunk is tehetünk ezért: emlékeznünk és emlékeztetnünk kell másokat '56 hőseire, az akkori történésekre. Ha ezt tesszük, akkor tőlünk elvárhatóan mindent megteszünk azért, hogy az októberi forradalom majd' 35 évig eltagadott szellemisége, emléke megmaradjon. 

– 1956. október 23-án a legkülönbözőbb szellemi, politikai elkötelezettségű, indíttatású honfitársaink példátlan egységgel előbb az utcára vonultak, majd fegyvert fogtak a szabadságukért és nemzetükért. Azért, mert az emberi létezésük alapját, értelmét képező értékek kerültek olyan veszélybe, amely kiváltotta belőlük ezt az elementáris cselekvési kényszert, és harcba szálltak önmagukért, a családjukért, a nemzetükért. A forradalom és szabadságharc névtelen hőseinek az áldozata nem volt hiábavaló. Az 1956 októberi történések erkölcsi tisztasága nélkül nem történhetett volna meg az sem, ami 1990-ben a szocialista államberendezkedés bukásához vezetett. A 67 éve történtek öröksége arra kötelez bennünket is, mindent tegyünk meg azért, hogy ha a sors úgy hozza, nemzetünk önrendelkezését, a méltóságunkat, a szabadságunkat védjük meg. Aki végiggondolja, mi történik 2022 februárja óta a szomszédunkban, az láthatja, jó kezekben van Magyarország. Jó kezekkel kormányozzák hazánkat azok, akik tanultak a történelmünkből, akik kezdettől fogva következetesen képviselik azt, hogy egy háború végét tűszünettel és békekötéssel lehet mielőbb elérni. Mi Magyarországon békében élünk, és ebben a békében tudjuk igazán átélni az '56-os hősök által kivívott jogainkat – hangsúlyozta dr. Pajtók Gábor.