Ünnepek

Közeledik a karácsony, a szeretet ünnepe. Mindenki várja az esztendőnek azt a szakaszát, amikor lecsendesedünk, megnyugszunk, és a családdal töltjük az időt az ünnepi fények között. Ez az idill megérinti a lelkeket. 

Azaz nem teljesen. Vannak, akik úgy gondolják, tönkremegy az ünnep, ha nem vesznek fel hitelt a legújabb tévére vagy játékkonzolra, új autóra, akármire, ami sok pénzbe kerül és lehet vele villogni. Vannak, akik szerint a tökéletes vacsora az ünnep lényege, és képesek ezért komolyan tolakodni a boltokban, vagy olyan is akad, aki semmivel nem törődve gázol át másokon, mert az a másik szerinte megveszi az utolsó halat, fényfüzért, fenyőt. Van, aki arra görcsöl rá, hogy tökéletesen legyen kitakarítva a lakás, mert az ÁNTSZ jön, nem a kis Jézus. Vagy hogy is van? 

Gyerekkoromban én is az ajándék miatt vártam a karácsonyt, izgatott a titok, hogy hogyan kerül oda a fa, alá meg az ajándék, később pedig várakozással néztem az arcokat, mit szólnak az én ajándékomhoz. Most már nem ezek a legfontosabbak. Az ajándék elhasználódik, a süti elfogy, a kitakarított lakást újra kell majd tisztítani. 

Ami nem fogy el, az a szeretet, a kedvesség. Nem lenne jobb, ha tolakodás helyett kedvesen szólnánk egymáshoz a boltban, ha nem veszekednénk a családdal, mert nincs még kitakarítva? Egy mosoly a pénztárosnak, a buszsofőrnek, otthon játék a gyerekkel, együtt sütés a nagymamával sokkal szebb karácsonyt varázsol körénk, mint a nagy képernyős tévé a hitellel. 

(Főoldali képünk illusztráció, forrás: Shutterstock)