Abárolunk

Mit tehet az ember január derekán, amikor messze még a hó vége, az idő is zord, a kedvünk se fényes? Elsétál a boltba és nézelődik, miként tehetné emlékezetesebbé a mai napot. Mivel disznót már rég nem vágunk, azt kémleljük, mivel kárpótolhatnánk a régi emlékeket. Erre kiválóan alkalmas egy kis abált szalonna. 

Nézegetem a hentesnél a kínálatot. Van tokaszalonna és hasaalja szalonna is. Mindkettő alkalmas az illúziókeltésre, ám az előbbi jóval olcsóbb. 

Nem szeretem, ha a sorban előttem állók hosszasan méricskélik, melyik hús az alkalmasabb, de mivel rajtam kívül senki nincs a boltban, most én kérem az eladót, hogy olyat válasszunk, amin jó vastag húsréteg is található. 

Megleljük a megfelelő darabot. Hazaérkezvén első dolgom, hogy feltegyem egy vízzel telt fazékba. Adok hozzá sót, babérlevelet, szemes borsot, egy fej vöröshagymát, s két gerezd fokhagymát. 

Másfél óra múlva remeg a hús, amikor a villával a tányérra emelem. Rengeteg fokhagymával, némi őrölt borssal masszírozom a forró cuccot, majd rendes helyről származó sok őrölt pirospaprikát hintek a tetejére. Mehet a teraszra, ahol most mínusz öt fokot mutat a hőmérő. Gőzölög, illatozik a mai napra rendelt gyönyörűség. Mire fagyos lesz, már az asztalon vár a friss kenyér és a hordós káposzta. Kései vacsorára nem ajánlom, de minden napszakban garantált élvezet. 

A vegánoktól pedig ezúttal is sűrű elnézést kérek. 

(Főoldali képünk illusztráció, forrás: Shutterstock)