Kapcsolat

Sok megosztó tartalom van a közösségi oldalakon, kommentcunamit kiváltva. Ilyen téma a biciklisek, a rollerek, a bezzeganyák, a „mai fiatalok”, meg a „régen minden jobb volt”. Sokszor került a szemem elé több olyan cikk, amely arról szólt, hogy a szegény időseket nem keresik a gyermekek, unokák. A séma az, hogy a szülő a legjobb tudása szerint felneveli a gyereket, az elköltözik, dolgozik akár két állásban is, gyereke(ke)t nevel, és ritkán hívja fel a szülőt. Ő szegény csak nézi a telefont, várja, hogy csörögjön. 

A szívbe markoló cikk után hozzászólások tömkelege szól a hálátlan fiatalokról, akik rá se néznek az öregekre. Nem akarok belemenni abba, hogy azokat az ismerőseimet, akik nem tartják a kapcsolatot a szülőkkel, valahogy bántalmazták, elhanyagolták a szülei (akik persze azt mondják, hogy áldozatos munkával nevelték fel a hálátlan kölyköt). Aki pedig valamennyire is normálisan nevelkedett, tartja a kapcsolatot. Azt sem akarom elemezni, hogy amikor a mai öregek voltak a fiatalok, mennyire más volt a világ tempója, és az is magánügy, hogy ki miért szül: azért, hogy a gyermek gondozza majd őt, vagy azért, hogy hagyja a gyermekét kibontakozni. 

Ezek a tartalmak csak az emberek összeugrasztására valók. A kommunikáció legalább két emberen múlik, és mindent meg lehet beszélni: ha már nézi a telefont az idős néni a cikkben, akkor miért nem emeli fel és tárcsáz ő, ahelyett, hogy a másikra várna? 

(Főoldali képünk illusztráció Fotó: Shutterstock)