Két hordó bor vasúti kálváriája

Városi kövezetvám.

Még 1903. év május hó 17-én tartott közgyülésében mondotta ki Gyöngyös város képviselőtestülete Dudás Adolf inditványára, hogy a kövezetvám behozatalát elfogadja. – A továbbiak eszközlésére a polgármester bizatott meg. Mozog is a dolog, de csendesen. Most, hogy a kormány a megyei közuti vám behozatalát engedélyezte, a mi kövezetvámunk életbeléptetése égetően sürgős. Mert mindaddig, míg ez meg nem lesz, mi gyöngyösiek csak a gyöngyösi vasúti állomásnál feladott és ugyanott leadandó áruk után 22,500 korona körüli összeget fizetünk a vármegye pénztárába, melyből mi vagy vidékünk beruházás alakjában egyetlen fillért sem látunk. – Ha azonban létrehozzuk kövezetvámot, ez alól fel leszünk mentve sőt e czimen a vasutnál csak leadás után 11,000 korona körül kapunk, melyet kizárólag a saját czéljainkra forditunk. Kapunk ezenfelül az évenként megfordulni szokott csupa vidéki 51,000 kocsi után 10,200 koronát, kapjuk az eddig a megyének fizetett 1500 kor. és az államnak fizetett 308 kor. hozzájárulási összeg elengedését, vagyis utaink jókarba hozatalára és fentartására évi 23,000 korona lesz rendelkezésünkre. Mindenekfölött fontos és sürgős tehát reánk nézve a kövezetvám behozatalára irányuló munka elkészülte, miért is nyomatékosan felkérjük polgármesterünket: üsse a vasat míg meleg!

Nyilt tér*)

Hogy mily pontosság és rend uralkodik hazai vasutainkon, arra saját tapasztalatomból is hozhatok föl példát. Még mult január 12-én adtam föl két hordó egri vörösbort a füzes-abonyi vasutállomásnál, s az rendeltetéshelyére, Kolozsvárra, folyó hó 3-ig, tehát 22 napig, még nem érkezett meg. Habár a szállitmány megbocsáthatatlan gondatlanság folytán Kolozsvár helyett Károly-Fehérvárra szállittatott; mindamellett, ha a vasút-állomásoknál pontosság uralkodnék, küldeményem 22 nap alatt Péterváron, Berlinen és Párizson át is megérkezhetett volna rendeltetéshelyére. A vasutak nem a vasúti hivatalnokokért, hanem az adózó közönségért vannak; ha ők ezt szem előtt tartva, kötelességeiket pontosan teljesitenék, hasonló káros esetek nem történnének. Végül megjegyzem, hogy a hivatalnokok hanyagsága által nekem okozott 9 frt 53 krnyi költségtöbblet megtéritését követelni fogom. Deák Lajos nyug. százados (* Az e rovatban közlöttekért semmi felelősséget nem vállal a Szerk.)

Kifosztott vásáros.

Furfangos módon fosztottak ki egy szegény egerbaktai embert eddigelé ismeretlen tettesek a gyöngyösi vásáron. Egész nyári keresményét elrabolták a jámbor embernek, aki csak akkor vette észre a bajt, mikor már későn volt. A dolog ugy történt, hogy Mata József Gyöngyösre ment lovat venni, s mikor már alkudozott is egy pár gebére, egy ember megszólitotta  bizalmasan, hogy menne vele, mert ő egy kocsinál négy lovat tud, melyből kettőt megszeretne venni, de csak együtt akarják eladni, hát vegyék meg közösen. Mata elfogadta az ajánlatot, de alig hogy odaértek, társa egy nagy tömött bőrtárczát talált, melyet azzal vágott zsebre, hogy tartalmát majd megosztja Matával, de most elfut, mert keresni találják a tárczát, hát vissza kellene adni. Alig futott pár lépésnyire, midőn hirtelen két idegen ember rátámadt Matára, hogy hát elő csak a pénzzel, mert a pénztárczát, melyet neki kellett megtalálni, ők vesztették el. Mata József esküdözött, hogy a tácza nincs nála, a másik ember szaladt el vele; nem ért semmit, megmotozták. Még az a nyakán lógó zacskót is megnézték, melyben a szegény ember a ló árát, 130 koronát tartotta. A tárczát persze nem találták nála, tehát magára hagyták. Mikor később megnézte a pénzét, a zacskóban összegyürt ujságpapirokat talált. A szegény embert azonban még más baleset is érte. Midőn a vásárból nagy busan, üres kézzel hazafelé gyalogolt, az uton elesett; s oly veszedelmes belső sérüléseket kapott, hogy pár nap mulva belehalt sebeibe. Özvegyet és öt árvát hagyott maga után szegény Mata József, kinek holttestét vasárnap tették nyugalomra a baktai temetőben.

Tallózta: Szilvás István