Vérvétel

Vérvétel, háziorvosi beutalóval. Nem könnyű procedúra ez senkinek sem, egy vidéki betegnek pedig a legkevésbé. Vármegyénkben a legtöbb településen az a protokoll, hogy a betegnek be kell utaznia Egerbe a szükséges laborvizsgálatért. El is indul a bajjal sújtott ember, sorszámot húz, és kitartóan figyel a kijelzőre, hogy mikor, melyik helyiségbe kell benyitnia a pár perces műveletért. Aztán hazakászálódik valahogy, szerencsésebb esetben autóval, vagy autóbusszal. A vérvételi napra sokan kénytelenek szabadságot kiíratni, mivel nem tudni, hogy mikor végeznek, s a munkaadó nem nézi jó szemmel a késlekedést.

Nem értem, hogy a XXI. században hogy nem sikerült helyben megoldani a településeinken ezt a néhány perces feladatot. A háziorvosi rendelőkben elvileg jól képzett asszisztencia segíti a doktorok munkáját. Számukra egy vérvétel igazán nem jelenthet kihívást. Értem persze a protokollt, a biztonságra való ügyelést is, mégis úgy gondolom, bátor lépés volt néhány önkormányzat – a tarnaleleszi, a bükkszenterzsébeti, a szentdomonkosi, a fedémesi – részéről, hogy leváltak  az eddigi ügyeleti rendszerről, merthogy maguk szeretnék megoldani helyben a vérvételt.

Az ígéretek szerint februárig tart az az átmeneti állapot, amíg az egri központi laborral megkötik a szerződést. Addig is a falubuszokkal szállítják a vévételre várókat Egerbe. Türelem! Ha nekik sikerül így megoldani, más településeken is követhetik a példájukat.

(Főoldali képünk illusztráció, forrás Shutterstock)