A szabadban

Az egyik legkedvesebb időtöltésem a szabadban lenni. Lehet szó túrázásról az erdőben, sétálásról egy parkban vagy egy tónál, a lényeg az, hogy kint legyünk. Gyermekkorom óta minden ünnepkor mentünk valahova a családommal, valószínűleg innen ered az ez iránti szeretetem. 

A legjobb az, amikor étellel felpakolva megyünk kirándulni, aminek a vége piknik lesz. Húsvétkor nálunk mindig ez a családi program, szinte már hagyomány. Ilona-völgybe szoktunk menni minden évben, és túrázunk, játsszunk, piknikezünk – egy egész napot el tudunk tölteni a természetben. 

Először is keresünk egy tisztást, ahol nincsenek túl sokan, és ott táborozunk le. Mint a filmekben, kockás plédet terítünk a fűre, és elővesszük a kosarakat, amikbe összepakoltuk a finom falatokat. Sonkát, főtt tojást, sok zöldséget és pékárut, szokás szerint húsvéti kalácsot, amit mi sütünk. Amennyire szeretek a szabadban mozogni, pontosan ugyanannyira szeretek a szabadban enni is. Van abban valami különleges, amikor a napsütésben és friss szellőben eszik az ember, mintha csak a múltba mennénk vissza egy pillanatra. 

Ez a program nálunk egy nyaraláskor vagy családi összejövetelkor sem maradhat el. Imádunk főzni, imádunk a természethez közel lenni és nem utolsósorban jókat enni. Meg sem tudnám számolni, hogy mennyi gyönyörű gyermekkori emlékem kötődik bográcsoláshoz, nyársaláshoz, piknikhez.