Pánik

Egy kisvárosban gyorsan terjednek a hírek. Ezzel mondjuk sok baj nem lenne, az viszont már probléma lehet, hogy mindenki hozzátesz egy kicsit az eredeti történethez, kiszínezve. Néha viszont egészen abszurd rémhírek kezdenek el terjedni így, ez pedig káros is lehet, hiszen könnyedén kitör a pánik. 

Tényleg döbbenetes, hogy egy teljesen hétköznapi dologhoz képesek az emberek olyan adalékokat adni, amitől aztán a fél város vagy egyes csoportok szabályosan rettegni kezdenek. Ezeket az eseteket olykor elég nehéz is visszafejteni a gyökerekig. Van, hogy napokig tart, mire kiderül, miből indult ki a rémhír. Néhány hónapja megerőszakolt, kómában fekvő tinilányokról terjedt egy rémhír, sok köztiszteletben álló, ismert személy is megosztotta a szóbeszédet. Tették ezt felnőtt emberek úgy, hogy valójában semmi sem támasztotta alá, amit hallottak, nem kérdeztek vissza, nem volt semmilyen személyes tapasztalatuk a történtekről, pusztán a hallomás alapján. És persze miért ne hinne a rendes embereknek, szomszédoknak a sok ismerős. Mindenki azt hiszi, hogy az előző forrás többet tud, pedig ő is csak hallotta valakitől, és a feltételezéseket már tényként adja tovább. 

Nehéz ezeket kivédeni, megválogatni, hogy mi lehet igaz és mi nem, néha bizony nekem is. Azt javaslom, mindenképp szűrjük meg az információt, ami eljut hozzánk, kérdezzünk vissza, mert nem szabad csak úgy elhinni mindent, amit hallunk.