Sperlágh József meglátta a tehetséget és kihozta a sportolóból a bajnokot

Először talán essünk túl magának az emlékfutásnak a történetén! Ehhez a mai szervező, Budai Gyula nyújtott segítséget. Elmondása szerint annak idején  Tóth Sándornak, az Eger SE atléta edzőjének az ötlete volt, hogy Józsi bácsi emlékére kellene egy emlékfutást rendezni, a halálához legközelebb eső héten. Itt rögtön jön is egy személyes közbevetés: az ötletgazda edző 1975 és 1979 között évfolyamtársa volt kollégánknak az egri tanárképző főiskola testnevelés szakán.

– Józsi bácsi halála egyébként szeptember második felére esik és azóta is így rendezzük, s 2024-ben már 29 éve lesz, hogy annak idején elkezdtük. A Sperlágh József Emlékfutást Az Egri Atlétikáért Alapítvány szervezi, az Érsekkertben egy 700 méteres körön. Az óvodásoktól a szeniorokig, mindenkinek lehetősége van az indulásra, a saját korcsoportjában. Főleg egriek indulnak, de a környékbeli települések iskolásai is gyakran megmérettetik magukat. A korábbi években a sajószentpéteri általános iskolások is jártak rendszeresen a versenyre és koszorút is hoztak Józsi bácsi sírjára, amit én vittem ki személyesen a temetőbe – fogalmazott Budai Gyula.

Megtudtuk tőle azt is, hogy a 25., jubileumi versenyre személyesen eljött Józsi bácsi fia és Katalin nevű unokája és fiú dédunokája is. Őket kérték meg a szervezők az érmek és díjak átadására, amit a leszármazottak nagy megtiszteltetésnek vettek. A régi tanítványai közül – testnevelőként – Fejes Adrian rendszeresen indul a versenyen és kíséri tanítványait a Kemény Ferenc Általános Iskolából.

Visszaugorva tehát az időben az 1970-es években, annak is az elején vagyunk. Milyen keretek között is lehetett atletizálni Egerben? Kollégánk mindvégig természetesnek vette, hogy legfőképp az Egri Dózsa Sportiskola keretein belül. Pedig koránt sem volt ez természetes. Erről egy 1975-ös,  Hírlap előd népújságos újságcikk tanúskodik: "1970. november 15-én nehéz helyzetben vette át az Egri Dózsa Sportiskola irányítását Jávori József, a sportiskola igazgatója. Az országos ranglistán az utoisó helyen álltak, és az országos sportszövetség módszertani osztálya az egri sportiskola megszüntetésének gondolatával foglalkozott, de mivel változás történt a vezetésben, úgy döntött, még egyszer és utoljára lehetőséget biztosít a bizonyításra. Nos, az eltelt bő négy év nagyszerű eredményekkel igazolta azokat, akik az „utolsó bizonyításra” szavaztak, mert az Egri Dózsa SI a legutóbbi értékelés alapján az ország 42 sportiskolája kezűl 175 ponttal felküzdötte magát a rangsorban a 6. helyre, megelőzve 5 ponttal az örök rivális Újpesti Dózsát is."

Nem csak atléták nevelkedtek itt persze, de Sperlágh Józsefre emlékezve – aki természetesen az Egri Dózsa felnőtt atlétáinak is, például a Mándoki ikrek, Gazda Miklós gátfutó és tízpróbázó, Balázs Csaba diszkoszvető, Mészáros István hosszútávfutó edzője volt – a többi szálat itt most elengedjük. Ami a sportiskolás korúakat illeti, Józsi bácsinak remek érzéke volt meglátni a tehetséget, illetve megtalálni a módszert is, amivel ez a tehetség előhozható.

Kollégánk esetében például, különösen egy részleges combizom szakadást követően, nem erőltette különösebben az élsport felé való orientációt. Ezt utólag lehet összerakni, mert őt a középiskola elvégzését követően – a megyei gyógyszertári központ főgyógyszerészeként – gyógyszertári leltározóként alkalmazta a cégnél úgy, hogy közben heti két napon iskolába – asszisztensképző – kellett járnia. A heti 5-6 edzés így már össze sem jöhetett: vidéki leltározások idején nem nagyon lehet futkározni.

A másik példa a meglátásra a később gyaloglásban válogatottságig jutó Bajzát Sándoré. Ő elsősorban azért jött le az atlétikai pályára, mert látta felsőtárkányi földije, a hatalmas tehetség Szecskó József eredményeit, s ő is bajnok akart lenni. Ám, míg Szecskó serdülőkorúként 52 másodperc körül futotta a 400 méter, Bajzát képtelen volt egy perc alá bemenni. Itt jött az edzői szem és érzék: gyaloglás. A Bajzát gyerek később aztán ebben a versenyszámban válogatott lett.

Ami pedig – a sajnos már elhunyt – Szecskó Józsefet illeti. Róla azt írta a Népújság 1973-ban: A 400-as mezőny nagyot javult. Minden átlagcsúcsot megjavítottak és Mándoki 49 mp-re javította Takács F. 8 éves csúcsát. Sokat javult e távon Verb Mihály, nem is szólva az egri Szecskó Józsefről, aki sorra nyerte a mezei, a 800-as és az akadályfutó országos bajnokságokat és 400-tól 1500-ig minden serdülő csúcsot megjavított. Megyénk történetében Szecskó az eddig feltűnt legnagyobb tehetség. Minden adottsága megvan arra, hogy hamarosan az országos felnőtt élvonalban is sikeresen szerepeljen.

Kollégánk és a legnagyobb tehetségű atléta, Szecskó egyaránt Felsőtárkányban éltek ebben az időben, sőt egy középiskolába, a GMSZ-be jártak, ezért közelről láthatta a tehetség elkallódását. Sperlágh Józsi bácsi mindent megtett, hogy a sportágnak megőrizze ezt a gyémántot. Egy esztendőben öt serdülő magyar bajnoki cím bizonyítja az edzői hozzáértést. Jóska azonban félt az érettségitől és úgy gondolta: ha katonatiszti főiskolára jelentkezik, könnyebben átengedik a vizsgákon. A katonatiszti főiskolán azonban volt egy féléves, igen kemény kiképzési időszak. Az edzéseket egyébként se kedvelő Szecskó hanyagolta, majd abbahagyta az atlétikát.

Aki pedig Józsi bácsi tanítványai közül a legtöbbre vitte, az az 1977-ben 10 ezer méteren magyar csúcsot is futó Kerékjártó István volt. Kollégánk vele szó szerint barátságot is ápolt, de elsősorban sportolói példaképe volt. Egyszer, 1973. január 21-én olyan dolgot is elkövettek, amit sportolók nem szoktak: megittak ketten együtt két deci whiskyt munkatársunk 18. születésnapját megünnepelve. Pisktivel kapcsolatban az edző zseniális meglátása az volt, hogy szinte a végtelenségig terhelhető. Terhelte is, amennyire csak lehetett, s az eredmény nem is maradt el.

Az élsportoló 33 évesen a magyar válogatott körelnökeként vett részt a stuttgarti Európa Bajnokságon, s ebben az évben nyilatkozott a Népújság sportújságírójának, Budai Ferencnek. Az interjú apropóját az adta, hogy Pisti megnyerte a május 4-i müncheni nemzetközi maratonit, vele a fődíjat, egy hófehér BMW 318-ast.

"— Nyolcezren indultunk. Az évszakhoz képest szokatlanul meleg volt. A rajthoz úgy álltam oda, hogy okosan, végig a saját ritmusomat futom. Nem érdekelnek a többiek, felőlem 1500-as tempóban is nekivághatnak a 42 195 méternek. A győzelemre nem gondoltam, mivel a mezőnyben hét-nyolc futónak is jobb eredménye volt már. Én csak kint tudtam meg, hogy az első díj egy hófehér BMW 318-as kocsi, de például egy kenyai fiú azért utazott Münchenbe, hogy megkaparintsa az autót. Mint már mondtam, tikkasztó meleg volt, és erre fáztak rá a többiek. Nem bírták az iramot, sorra előztem meg őket, s így a távot, ha nem is klasszikus idővel, de én hagytam magam mögött elsőként." – mondta akkor Kerékjártó István.

Kerékjártó István 1972-ben 10 ezren első lett a juniorok között, ’74-ben pedig — ekkor szerelt le a katonaságtól — megszerezte a felnőtt elsőosztályú minősítést. Nyert tíz egyéni magyar bajnokságot, 10 ezren és 15 ezren országos csúcstartó volt (28:26,4, illetve 44:27,8). 1983-ban átállt a maratonfutásra. Egy évben 4—5 versenyen indult, s 1986-ban megcélozta a magyar rekord  – 2:12:3 – átírását. Megfordult a Föld számos országában. Versenyzett Kanadában, az USA-ban, Japánban, Kínában, Afrikában, egyedül Ausztráliában nem volt. Az 1987-es szöuli világkupára szeretett volna még kijutni, de ez már nem jött össze neki.

Kollégánk személyes emlékei között persze sorakozik még sok más, az említettekhez hasonló eredményt el nem érő Sperlágh-tanítvány neve is. Elek József neve például azért jut könnyen az eszébe, mert az egykori sporttárs lánya ma ugyancsak a portálunk munkatársa. Nemes Juditot pedig azért nem feledheti, mert túl azon, hogy az országos ifjúsági döntőbe jutó 100-as sprinter volt. kollégánk serdülőkori szerelme is volt. Az egri főiskola testnevelés szakára még egy időben jártak, de Judit ma már sok évtizede Amerikában, ott is Floridában él.

Az Aros ikrek sem feledhetők, sajnos egyikük fiatalon elhunyt, de a későbbi évfolyamtárs, Göböly Ágnes, vagy a magasugró Kelemen Rita neve is elsőre beugrik, mint ahogyan sorakoznak azok az atlétika edzői nevek is – Petrovai József, Galambos Sándor, Gallovits László –, akikkel később a főiskolán lehetett együtt dolgozni, vagy azoké – Gerzovits József, Farkas Tibor,  Lisztóczky Péter – akik más intézményben írták az atlétika egri történetét.

Más edzők 70-es évekbeli tanítványai közül Nagy Tibor ki nem hagyható: ő korosztályos magyar csúccsal nyert 100 méteren az úttörő olimpián, s itt van még egy nem egri tréner, Benkő Ákos testnevelő Hatvanból. Ő maga később szövetségi kapitány is lett, s atlétái közül a szintén hatvani Pál Ica vitte a legtöbbre. Az 1980-as moszkvai olimpián 400 méteren "örökéletű" magyar csúcsot futott.