Jézus Krisztus nélkül nem lenne húsvét

Húsvétról, Jézus Krisztusról és a húsvétot megelőző nagyhét eseményeiről Ferenczfi Zoltán nyugalmazott református lelkipásztor beszélt portálunknak. A lelkész 43 évi szolgálat után idén vonult nyugdíjba Átány lelkipásztoraként.

– Egy héttel húsvét előtt, a keresztény világban virágvasárnapnak nevezett napon kezdődik a zsidók egy hetes pászka ünnepe, az Egyiptomból való kivonulás ünneplése. Jézus Krisztus idejében az ország minden részéből érkezett zarándokok tömege együtt vonult be Jeruzsálembe. Nagyon sokan voltak, akik Jézusnak a Bibliában is leírt gyógyításait és csodatételeit személyesen látták, átélték, de a többiek is tudtak róla ismerőseik révén. Amikor meglátták a tömegben Jézust, megörültek: éljenezték, hozsánnázták, pálmaágakat lengettek, virágzó faágakat szórtak elé az útra. Mindenkiben erősen élt a Messiás várása. A zsidók akkor már majdnem 600 éve leigázott, elnyomott népként éltek, mindig valamilyen nagyhatalom – a babilóniaiak, majd a perzsák, a médek, Nagy Sándor, a görögök, aztán a rómaiak – igájában voltak. Felerősödött bennük a politikai Messiás várása. Úgy gondolhatták, hogy ha Jézus tényleg az Isten fia, és isteni erővel rendelkezik, akkor mennyei seregek sokaságával a zsidók élére áll, és egy felkelés során lerázhatják magukról a római uralmat. Ez magyarázza a vidéki zarándokok lelkesedését virágvasárnap – kezdte Ferenczfi Zoltán.

– Jézus azonban nem a zsidó nagytanács, sem pedig a római helytartótanács épületébe megy – hogy a közvárakozás szerint átvegye a hatalmat –, hanem a zsinagógába. Ettől lecseng a tömeg lelkesedése. A templomban betegeket gyógyít meg, prédikál, sőt, kiűzi a templomkertből, az előcsarnokból a szokás szerint ott tartózkodó pénzváltókat, áldozati állatokat árusítókat. Jézus figyelmeztet: a templom az imádság háza és nem piactér. Ezzel tovább hűti a hangulatot, mert felborít egy bevett szokást. A 70 tagú zsidó nagytanács ekkorra már véglegesen eldöntötte, hogy Jézussal mindenképpen végezni kell, mert a működése, a tanítása gyakorlatilag a létüket veszélyezteti. Nem az lett volna a baj, ha eljön a Messiás. A baj az volt, hogy Jézus nem azt tette, amit a főpapok szerettek volna. Szerintük Galileából, egyszerű családból nem származhatott a Messiás, annak Jeruzsálemből, igen rangos családból kellene származnia. Galilea, s benne a kis Názáret ráadásul, a teljesen kevert lakosságával nem is színtiszta zsidó terület volt. Előítélet élt a főpapokban. Az akkori viselkedésük mai világunkban is tökéletesen tetten érhető: ha az Isten nem az emberi elképzelés szerint cselekszik, akkor az ember ellenkezik. Az ember ma is azt várja az Istentől, hogy a hozzá elmondott imákban foglaltakat teljesítse. Sok ember úgy gondolja, imával kikényszerítheti Istentől a kérései teljesítését – mutatott rá Ferenczfi Zoltán. 

– A nagytanács az alkalmat kereste Jézus elfogására. Bár Jézus minden nap a templomban volt, ott nem merték elfogni, mert a rengeteg vidéki zarándokról tudták, hogy zömében Jézus pártján állnak. Arra is vigyázniuk kellett, nehogy a kozmopolita Jeruzsálem mindenféle pártállású lakossága miatt zsidók közti összecsapás kezdődjön Jézus miatt, mert a rómaiak könnyen vérfürdőt rendeznek annak leverésével. Azt az alkalmat keresték Jézus elfogására, amikor nincs tömeg, és ebben jött kapóra nekik Júdás: pénzért ő maga vezette a templomőrséget az éj leple alatt Jézushoz, amikor csak a tanítványai voltak mellette. Olyan mértékű a félelem a zavargásoktól Jézus elfogása miatt, hogy még az éjszaka során lefolytatták a tárgyalását, el is ítélték. Még a reggelt se várták meg, már vitték Pilátushoz, a helytartóhoz, hogy írja alá az ítéletet. A Biblia szerint reggel 9-kor már a keresztre volt feszítve. Érdekes kérdés, hogy kik követelhették kórusban a római helytartótól egy héttel Jézus hozsánnázása után a megfeszítését. A Biblia nem számol be róla, hogy reggel 7-8 óra körül kik verődtek össze a helytartóság előtt. Bár Jézus elfogásának híre gyors lábakon futhatott, feltehetően sok jeruzsálemi lakos lehetett ott, mert a vidéki, zömében Jézus pártján álló zarándokok egy része a városon kívül aludt éjszakánként. Nyilván olyanok is voltak ott, akik az egyházi vezetők követőiként, az ő álláspontjukat fogadták el. Akkor is voltak pártok, politikai, vallási mozgalmak a maguk nézeteivel. Tehát nem biztos, hogy akik virágvasárnapon hozsánnáztak, azok kiabálták pénteken Pilátusnak kórusban, hogy feszítsd meg Jézust – magyarázta Ferenczfi Zoltán.

 – Júdás személye, lehet mondani, örök rejtély, pedig rengetegen próbálták már megfejteni. Jézus tanítványa volt, de lehetséges, hogy osztotta azok véleményét, akik a rómaiak elleni felkelés vezetőjét látták Jézusban. A gyógyítások és csodatételek ellenére lehet, hogy Júdás is valamiféle csalódottságot élt meg. Annyi bizonyos, Isten terve volt az, hogy Jézusnak meg kell halnia, az engesztelő áldozatnak meg kell történnie. Júdásról annyit ír a Biblia, a Sátán belesugallta a szívébe az árulást. Szeretjük elhallgatni, hogy van Sátán. Pedig van. A Biblia azt mondja a bűneset után, hogy ennek a földi világnak a Sátán a fejedelme. És felhasznál embereket, mert közvetlenül nem tud ártani, hogy embert pusztító célját elérje. Ez ma sincs másként. Nagyon sokszor találkoztam már életem során olyan gonoszsággal, de nyilván nem csak én, amire nincs más magyarázat. Sokszor olyanok az emberek a szó szoros értelmében, mint a megszállottak. Gondoljunk csak napjaink egyes háborúpárti európai politikusaira. Nincs ésszerű magyarázat arra, hogy miért akarják Európát egyik napról a másikra belesodorni egy Oroszország elleni háborúba, ami nagy valószínűséggel a III. világháborút, akár az emberiség pusztulását jelentené. Júdás is úgy viselkedik, mint egy robot, bizonyos programokat végrehajt. Amikor aztán eszmél ebből az állapotból, szembesül a tettével, mintha egy álomból ébredne, próbálná visszacsinálni a dolgot, visszaviszi az árulásért kapott pénzt a főpapoknak, de amikor senki nem foglalkozik már vele – a mór megtette kötelességét, a mór mehet –, egyszerűen felköti magát – mondta Ferenczfi Zoltán.

Nincs más út Istenhez, csak Jézus Krisztuson keresztül

– Az Isten az embert örök életre teremtette, az Istennel való tökéletes harmóniára. Az ember ebben a harmóniában létezett, csak a bűneset miatt az egész törést szenvedett. De mégis, mélyen legbelül mindenkiben ott van a vágy az elveszett paradicsom után. Az emberekben a XXI. században is ott van az Isten utáni vágy. Van egy űr bennünk, amit vagy Isten Szentlelke tölt ki, vagy valami más. A világ összlakosságának döntő többsége ma is valamilyen Istenben hisz. Lehet az muszlim, buddhista, sintoista, konfuciánus, vagy éppen a szcientológiában, vagy valamilyen törzsi bálványvallásban hívő, de valamilyen Istenben hisz. A maradék meg a pénzért kínált spirituális szolgáltatásokkal próbálkozik, szellemidézéssel, halottlátókkal, jógával, amivel az űrt kitöltheti, mert ki kell tölteni. Előbb-utóbb mindig oda jutunk, ahogy az István, a király rockoperában is hallhatjuk: Nincs más út csak az Isten útja, bármit hoz reánk. Nagypénteken történik meg a megváltásunk. Olyan az, mint egy adósságlevél, egy banki tartozás, amiről egyszer csak azt mondja valaki, ki van fizetve, le van rendezve az Istennel szembeni adósságod. Ezt tette Jézus. Ez történik nagypénteken. Aztán jön a feltámadás vasárnap, amikor kézzelfogható módon láthatja az ember, hogy mi vár rá, mire számíthat. Ahogy Jézus feltámadt, Isten téged is fel fog támasztani. Isten nemcsak annyit ígér, hogy a lelkünk halhatatlan, ő a test feltámadását ígéri. De ez csak Jézus által történhet meg. Jézus feltámadása ilyen értelemben egy bemutató, ma szóhasználattal egy prezentáció: Látjátok? Ez fog veletek is történni! De nincs más út, csak Jézuson keresztül. Ő az ajtó, az út, őáltala mondhatjuk az Istent atyánknak, senki sem mehet az Atyához, csakis őáltala. Senki sem lehet kedves Isten előtt, csak aki hisz Jézus Krisztusban. Jézus az út, az igazság és az élet. Nem mi találtuk ki, ő maga mondta magáról. De nagypéntek nélkül mindez nincs. Nincs húsvét. Feltámadás nincs kereszthalál nélkül. Bűnbánat nélkül, megtérés nélkül. Húsvét nincs Jézus nélkül – hangsúlyozta Ferenczfi Zoltán.