Vörös kód: Többet kell tennünk a cigányság beilleszkedéséért

Több mint harminc éve nem készült olyan átfogó felmérés a magyarországi cigányság helyzetéről, mint amelyet a ­Debreceni Egyetem kutatói végeztek az elmúlt években. A most publikált­, hiánypótló vizsgálat eredményeit további kutatásoknál is hasznosítanák a szakemberek. A részletekre kiterjedő tanulmány­ kitér arra is, hogy térségünkben, az ­észak-hevesi régióban minden eddiginél nagyobb erőfeszítéseket kell tenni, hogy roma embertársainkat felkaroljuk, segítsük beilleszkedésüket. ­Kormányzati akarat és segítség nélkül ez elképzelhetetlen. A kérdés az, hogy évtizedek szőnyeg alá sepert problémáit miként lehetne megoldani.

A cigányság helyzetét több évtizede vizsgáló kutatók megállapították, hogy térségünkben az elmaradott települések a rendszerváltás után területileg koncentrálódtak, és leszakadásuk megállíthatatlannak tűnik. A Debreceni Egyetem kutatói­ az 1984–87-es ­vizsgálat eredményeit vették alapul, kiegészítve az 1990-es és ­2011-es népszámlálás önbevalláson alapuló adataival, s ehhez képest­ vizsgálták a népesség számának és területi elhelyezkedésének alakulását. A kutatásokat, ­elemzéseket jegyző Pásztor István ­Zoltán és dr. Pénzes János a roma lakosság települési szintű szegregálódásának északkelet-­magyarországi ­tapasztalatait vizsgálva megállapította, hogy hazai viszonylatban az elmúlt évtizedekben a cigányság száma 2,2-szeresére, 400 ezerről 876 ezer főre, a teljes népességen belüli arányuk pedig 3,7 százalékról 8,8 százalékra emelkedett.

A rendelkezésre álló adatok, valamint a számos (jelenlegi és valószínűsíthető) demográfiai jellemző alapján készített népesedési előrejelzés ­2050-re mintegy 2 millió ­roma etnikumú lakossal számol, ami a gyorsan csökkenő magyarországi népesség negyedét ­fogja kitenni. Mivel a roma népesség közel fele az északkelet-magyarországi régióban él, ezen a területen a legérzékelhetőbb a társadalom elszegényedése. Elgondolkodtató, hogy az 1987-es adatok alapján a közel ezer településből 15 olyan volt a két régióban, ahol a romák voltak többségben, és 2010-re ez a szám 63-ra – több mint négyszeresére – növekedett. Előbbi felmérés szerint 183 olyan település volt a térségben, ahol a romák aránya húsz százalék fölött volt. A szociológusok egy etnikai kisebbség arányának növekedése­ során a húszszázalékos részesedést kritikus határnak tartják. Ezt az arányt elérve a településen megsokszorozódnak a konfliktusok, a nem cigány lakosság elköltözése felgyorsul, ezáltal pedig valószínűleg visszafordíthatatlanná válik az elcigányosodás folyamata.

A többségében romák lakta települések körében a rendszerváltás után a második legnagyobb mértékű elvándorlás a 2000-es években következett be. Szélsőséges esetben a megüresedő és elértéktelenedett ingatlanokba a falvak peremi területeiről megindult a cigány lakosság beköltözése, illetve a rokonsági kapcsolatokon keresztül más településekről is érkezhetnek családok. Ezzel a népességcserével pedig települési szintű szegregálódás indul meg, és az így kialakuló etnikai gettók más minőséget teremtenek a cigányság életében, mivel ezután már nemcsak a falun belül élnek elszigetelten, hanem maga a település válik elszigeteltté.

A nagyobb roma gyermekszám miatt a vizsgált térség egészére vonatkozóan magasabb volt a cigány tanulók aránya az általános iskolákban, mint a romák teljes népességen belüli részesedése. Az általános iskolákban tanuló roma diákok aránya sok esetben előre vetíti a települések etnikai arányainak jövőbeli átalakulását. Az etnikai csere legkézzelfoghatóbb jelei napjainkban, hogy a magas cigány népességaránnyal rendelkező településekről a nem roma lakosság a gyerekeit más települések iskolájába járatja.

A demográfiai, illetve gazdasági-piaci folyamatok következtében a cigányság térségi szintű ­szegregálódása és leszakadása egyre karakteresebben rajzolódik ki a foglalkoztatási és jövedelmi viszonyokban is. A kutatók megállapították, hogy az 1970-es években a roma népesség foglalkoztatási helyzete hasonló volt a társadalom más csoportjaihoz, azonban a rendszerváltás gyökeres változást hozott. A romák munkaerőpiacról ­való kiszorulása már az 1980-es évek közepén megindult. A piacgazdasági átalakulással kibontakozó válság megjelenésekor a roma munkavállalók nagyobb számban szorultak ki a ­munka világából, mivel a jellemzően alacsony ­szakképzettségű munkaerőt foglalkoztató ágazatok – a mezőgazdaság, a bányászat, az építőipar, valamint a nehéz- és a könnyűipar több szegmense – szenvedték el a legnagyobb visszaesést az ­1990-es évek első felében.

A fenti adatok tükrében néztük meg, hogy az elmúlt években milyen konkrét intézkedések segítették a leszakadó térségben élő romák felzárkóztatását.

Az erre vonatkozó kormányzati stratégia alapján elmondható, hogy a munkanélküliség enyhítésére a közmunkaprogram kiterjesztésével igyekeztek válaszolni. Ez a foglalkoztatási forma szinte minden romák által lakott településen megtalálható, s a tendenciákat tekintve az is kijelenthető, hogy részben elérte a célját, hiszen mára sok közmunkás a jobban fizető versenyszférában helyezkedett el. Az intézkedések közé sorolható, a három évtől kötelező óvodáztatás, az ingyenes gyermekétkeztetés bevezetése.

A roma népesség megoszlása Magyarország régióiban

Régiók

Népszámlálás (1990)

Népszámlálás (2011)

Debreceni Egyetem (2010–13)

Dél-Alföld

7,2

8,2

8,9

Dél-Dunántúl

12,7

13,8

11

Észak-Alföld

29,1

26,1

23,6

Észak-Magyarország

32,2

29,6

24,4

Közép-Dunántúl

4,1

5,1

6,1

Közép-Magyarország (Budapest)

10,4 (5,7)

13 (6,4)

21,8 (13,8)

Nyugat-Dunántúl

4,2

4,3

4,2

Forrás: DE

A szegregált településrészeket is élhetőbbé szeretnék tenni

A lakhatási körülmények javítása, a szegregált cigánytelepek rehabilitációja, illetve felszámolása terén egyelőre kevés a példa, ám lépések már ­történtek ezen a területen is. Tarnaleleszen nemrég kaptak értesítést arról, hogy 400 millió forintot fordíthatnak a szegregált Dankó telep felszámolására. ­Kovács Béla polgármester érdeklődésünkre elmondta, hogy a támogatási szerződés aláírását követően láthatnak hozzá a tervezéshez, majd az épületek bontásához, illetve felújításához. Reményei szerint már idén megindulhat a munka.

Egerben a Béke-telep Rehabilitációjáért Egyesület több mint 10 éve működik. Ők voltak azok, akik annak idején a telep rehabilitációját kezdeményezték: a szilárd burkolatú út, járda és közművek kiépítését. Az egyesületen belül tavaly jött létre egy Akciócsoport, amely most erőteljesen ténykedik a telep rendbetételének eléréséért.

(Forrás: PÁSZTOR I. Z. – PÉNZES J. 2012: Foglalkoztatási krízis és jövedelmi periferizálódás Északkelet-Magyarországon a roma népességi arányok tükrében. – Területi Statisztika, 4. pp. 353-371.)

2050-re kétmillió roma etnikumú lakossal számolhatunk

A rendelkezésre álló adatok, valamint a számos (jelenlegi és valószínűsíthető) demográ­fiai jellemző alapján készített népesedési előrejelzés ­2050-re mintegy kétmillió roma etnikumú lakossal számol, ami a gyorsan csökkenő magyarországi népesség negyedét fogja kitenni. Mivel a roma népesség közel fele az északkelet-magyarországi régióban él, ezen a területen a legérzékelhetőbb a társadalom elszegényedése. Elgondolkodtató, hogy az 1987-es adatok alapján a közel ezer településből 15 olyan település volt a két régióban, ahol a romák voltak többségben, és 2010-re ez a szám 63-ra – több mint négyszeresére – növekedett. Előbbi felmérés szerint 183 olyan ­település volt a térségben, ahol a romák aránya húsz százalék fölött volt. A szociológusok egy etnikai kisebbség arányának növe­kedése során a ­húszszázalékos részesedést kritikus határnak tartják. Ezt az arányt elérve a településen megsokszorozódnak a konfliktusok, a nem cigány lakosság elköltözése felgyorsul, ezáltal pedig valószínűleg visszafordíthatatlanná válik az elcigányosodás folyamata.