Eger és környékének ismeretlen táncait mutatná be a Lajtha László Néptáncegyüttes

– Bár az elhatározás már korábban megszületett bennem, ténylegesen 2015-ben kezdtünk el foglalkozni az ­egri és környékbeli hagyományok, népszokások, viseletek, zene- és elsősorban tánckultúra feltérképezésével – idézi fel Bécsi Gyula. – Ehhez hívtuk segítségül Busai Zsuzsannát és Norbertet, akik országosan elismert szakemberekként támogatják a csapat munkáját. Nem az első alkalom, hogy együtt dolgozunk; jó baráti kapcsolatot ápolunk, és számos neves rendezvényre is eljutottunk a segítségükkel.

A csoportvezetők első lépésben megkeresték azokat az archívumokat, ahol sejthető volt, hogy korabeli felvételeket találnak a környékbeli táncokról. – Húztunk egy körülbelül harminc-harmincöt kilométeres kört a város körül, de még mi is tapogatózunk, vajon hol van annak a területnek a határa, amely reprezentánsan bemutatja az itteni táncokat – magyarázza Busai Norbert. – A vidék pont határvonalon fekszik: a felvételeken látható táncokban megmutatkoznak a felföldi és alföldi területek sajátosságai is. – Hozzáteszi, Eger környéke fehér folt a folktérképen: bár gyűjtöttek itt táncokat, azokat sosem dolgozták fel, így ez a feladat most szinte egészében rájuk hárul.

Gyula elárulja, év végéig – terveik szerint már ősszel – önálló műsor keretében szeretnék színpadra vinni a tanultakat. – Bő egyórás műsort tervezünk, melyet először az egri közönség elé tárunk, majd országos fesztiválokon mutatnánk be. Nem csak a felnőttcsoportot, a legkisebbeket is be szeretném vonni, velük először hagyományos gyerekjátékokat tanulunk. A fiatalokat pedig már felhoztam a nagy együttesbe, ahol aktív tagként próbálom beilleszteni és megtartani őket.

– Többféle összeállítást tervezünk a színpadra: most recski, egerbocsi, egerszalóki, felsőtárkányi, csernelyi, mikófalvi táncokat tanul a csapat, ezeket különböző létszámú, tematikájú műsorszámokként szeretnénk megmutatni – vázolja Norbert. – Ugyanakkor lesz olyan blokk, amiben csak a férfitáncok, egy másikban pedig csak a női körtáncok jelennek meg, összehasonlítást adva az egyes településeken gyűjtött figurákról.

– Először zeneileg kell összeraknunk a műsort, majd erre felépíteni a táncokat, azután a megfelelő viseleteket elkészíttetni, és végül a színpadi megjelenést, hatásokat kidolgozni – tér ki Norbert a munka menetére. – Nincs sok zenei anyagunk, ezért biztos, hogy rekonstrukcióra lesz szükség. Nem csak vonós­zenekarral fogunk dolgozni: a környékre jellemző hangszerek, így furulya, duda, citera is megszólal majd, és énekes­betéteket is tervezünk – teszi hozzá.

Mindez nem kis munka, felelősség és pénz. – Egyetlen női viselet ára százezer forint körül lesz, és akkor még nem beszéltünk a zenekar és az oktatók tisztelet­díjáról – veszi számba Gyula. – Mindezt nagyrészt pályázati forrásból álljuk, szerencsére a terembérlet költségét az elkövetkező fél évre átvállalta az egri önkormányzat. Norbiék legközelebb ­március 22-én jönnek, hogy folytassuk a munkát, ekkor már olyan folyamatokat fogunk tanulni, melyek a műsorban szereplő koreográfiák részét képezik.

Hozzáteszi, bár három éve foglalkoznak az anyaggal, még mindig újat tanulnak – ez is sokat elárul a környékbeli táncok gazdagságáról. Vallja: nagyon fontos az, hogy egy adott településen élők megismerkedjenek a saját kultúrájukkal, és legelőször is ezeket a hagyományokat, táncokat sajátítsák el újra. A Lajtha pedig nemcsak rekonstruálni és bemutatni szeretné ezt a tánckincset, hanem tanítani, terjeszteni is.

Számítanak a lakosság segítségére

Minden régi fénykép, felvétel, viselettel, népszokásokkal kapcsolatos információ segítheti az együttes munkáját, ezért kérik a lakosságot, ha ilyen kerül a birtokukba, ne sajnálják megosztani velük.

– Ez egy közös munka, az egész csapat kiveszi a részét az adatok gyűjtéséből, hiszen mindenkit kötnek ide rokoni, baráti szálak, amiken keresztül érdekes információkra bukkanhatunk – mondja Busai Zsuzsa. – Mi szerkesztjük ezeket a gyűjtéseket, terelgetjük az együttest, de a munka oroszlánrészét ők végzik. Nem egyszerű a nyomozás, hiszen a technika nem biztosított olyan eszközöket a dokumentálásra, mint napjainkban, ezért minden információ fontos lehet a rekonstrukció folyamatában – hívja fel a figyelmet.