Rollerezik és pörgős zenére takarít az év táncművésze

– Hogyan kerültél színpadra, pontosabban táncszínpadra?

– Mazsorettesként kezdtem a pályámat, ami távolról sem alapja annak a táncos szakmának, amit mi itt, a GG Tánc Egerben végzünk. Édesanyám azonban annak idején ezt az utat látta olyannak, ami számomra a jövőt jelentheti. Aztán majdnem föloszlatták azt az egyesületet, amiben gyerekként felcseperedtem, s akkor keresett számomra olyan iskolát, ahol folytathatom valamilyen módon azt a mozgásformát, amivel megismerkedtem. Budapesten és Pécsen lelt olyan intézményt, ahová, úgy gondolta, érdemes beiratkoznom. Mivel még csak tizenhárom éves voltam, így nem szívesen engedett volna el a fővárosba, így elmentünk a Pécsi Művészeti Szakgimnázium nyílt napjára, ami nekem nagyon megtetszett. Így oda felvételiztem, és utolsóként vettek fel. Éppen becsúsztam a rosta alatt – mondhatnánk. Aztán végül ketten végeztünk az évfolyamon. OKJ-s színházi táncosként hagytam el az iskolapadot. Ezt követte az az időszak, amikor munka után kajtattam. Rengeteg próbatáncon jártam, nagyon sok csalódás ért, nagyon sok helyen nem kellettem. Itt, Egerben is jártam kétszer, de akkor még nem vettek föl az együttesbe, aztán egy üresedéskor, egy novemberi napon felhívott Topolánszky Tamás, a tagozatvezető, hogy hétfőn kezdhetek. Mondanom sem kell, hogy azonnal összepakoltam és jöttem. Azóta ez már a negyedik évadom a GG Tánc Egernél. Tavaly a közönség választott meg az évad táncosának, idén pedig a Magyar Táncművészek Szövetsége.

– Az indulás tehát nem volt zökkenőmentes, de ezek az elismerések, amik részben a közönség szeretetét bizonyítják, részben a szakma elismerését jelentik, kárpótolnak Téged.

– Mindkettő hihetetlenül nagy elismerés. Tavaly sem gondoltam, hogy engem választanak meg az évad egri táncosává, ez az idei díj pedig hihetetlen számomra. Úgy tekintek mindkettőre, mint egy közös, nagyon intenzív munka gyümölcsére, ugyanis egyik díjat sem kaphattam volna meg a társulat minden tagjának és a színház összes dolgozójának áldozatos munkája nélkül. Így nem elsősorban az én sikerem, hanem elismerés mindannyiunknak.

– Hogyan történik a felterjesztés erre a díjra, mi az, amit tenni kell azért, hogy ilyen elismerésben részesülhessen egy művész?

– Amennyire én tudom, a társulat vezetője, jelen esetben „Topi” Topolánszky Tamás tesz javaslatot, és egy videó-összeállítás alapján hozza meg a döntést a grémium. Előadásszámon, vagy egyéb teljesítési rendszeren nem tudom, hogy múlik-e.

– Színház-kategóriában nyerted el a díjat, s ez talán arra is utal, hogy a táncprodukciók mellett rendszeresen részt vesznek a tánctagozat táncosai a színház prózai vagy zenés előadásaiban. Melyik jelent nagyobb kihívást egy táncművésznek?

– A táncos előadások mindenképpen nagyobb kihívást jelentenek, de prózai előadásokban is egyre gyakrabban kapunk olyan szerepeket, amelyekben meg is kell szólalnunk a színpadon. Említhetem a Liliomfit vagy a most készülő A nagymamát. Ez hatalmas feladat mindannyiunk számára, nem vagyunk ugyanis hozzászokva, hogy beszéljünk a színpadon. Sok előadásban énekelnünk is kell, így énekkorrepetícióra is járunk. Elmondhatom, roppant sokrétű és izgalmas, amit a Gárdonyi Géza Színházban csinálnunk kell.

– Egy táncos inkább a testével kommunikál. Amikor ez átfordul szövegmondássá, énekké, akkor jobban izgulsz, mint amikor táncolsz?

– A Régi nyárban kellett először megszólalnom, mint szobalány, akkor nagyon izgultam, de azért nem idegen számomra ez sem, ugyanis sokáig gondolkodtam azon, hogy színész legyek. Felvételiztem a Színház- és Filmművészeti Egyetemre is, ahol a második rostán sajnos kiestem, de alapvetően nem áll tőlem távol. Énekelni is nagyon szeretek, csak attól tartok, hallgatni rettenetes... Mindenesetre magánúton járok hangképzésre is, és ez a későbbiekben még a javamra válhat.

– Az alapszakmádban, a táncban hogyan tudod magad még tovább fejleszteni?

– Jelenleg a Táncművészeti Egyetemet végzem, épp most írom a szakdolgozatomat, melynek témája a társulatunk. Ennek kapcsán utánanéztem, hány kurzustartó tanár dolgozott velünk. Rengeteget számít, hogy nemcsak a társulatvezető, de más, különböző stílust képviselő táncoktatómester is foglalkozik velünk egyhetes kurzusokon, melyek hatalmas fejlődési lehetőséget jelentenek.

– Ezek közül a mesterek közül ki volt rád a legnagyobb hatással?

– A Carnations and Roses című darabunkat koreografálta Clébio Oliviera, aki izgalmas ember, különös aurával, olyan elképzelésekkel a tánctechnikáról, amit nagyon érdekes volt megtanulni. Viszont roppant nagy szabadságot hagyott. Azt a mozgásformát, amit átadott, szabadon, önállóan használhattuk.

– A honi táncos stílusok közül melyik az a vonulat, vagy alkotó, amelyik legközelebb áll hozzád?

– Jelenleg a Frenák Pál Társulat áll legközelebb a szívemhez, táncstílusban és előadóművészileg egyaránt. Volt is alkalmunk együtt dolgozni az InTime című előadásunkban, ami egy rettenetesen nehéz próbafolyamat volt. Ráadásul meg is sérültem, s csak egy hosszabb kihagyás után tudtam visszaállni a próbákba. De szerencsére így is sikerült, köszönhetően Vasas Erikának, aki Frenák asszisztenseként dolgozott velünk. Ő elképesztő munkát végzett, nemcsak velem, de az összes táncossal. Olyan dolgokat hozott ki, olyan érzelmeket váltott ki belőlünk, amiket magunk sem hittünk volna, hogy valahol mélyen, belül bennünk lehet.

– Egy táncosnak alapvető a folyamatos mozgás. Most, a járvány idején, amikor se előadások, se próbák nincsenek, hogyan tudod magad formában tartani?

– Mostanában sokkal sűrűbben takarítok, és sokkal intenzívebben – pörgős zenére. Ez nagyon hasznos, és hamar leizzadok tőle. Egyébként szerencsés vagyok, mert a próbatermünk nyitva van, azt nem használja senki, csak mi, táncosok. Oda – miután beosztjuk egymás közt, ki mikor megy gyakorolni – bejárok. Sok online tréning elérhető a neten, s ezeket az óráikat szoktam végigcsinálni. Ráadásul most már van szaunánk, ami nagyon hasznos és szeretem. Ezenkívül futni szoktam eljárni, és rollerrel közlekedek a városban, ami egy ilyen dimbes-dombos városban nagyon jó edzés...

Elismerik a GG Tánc-ot

A GG Tánc Eger táncművészeinek kiváló munkáját korábban is elismerték. 2017-ben modern-kortárstánc kategóriában Emődi Attila lett az évad legjobb férfi táncművésze, míg tavaly Rovó Virág nyerte el az évad legjobb pályakezdő táncművésze díjat, Kelemen Dorottya pedig az Emberi Erőforrások Minisztériumának Fülöp Viktor Táncművészeti Ösztöndíját nyerte el. A Harangozó-díjas tagozatvezető, Topolánszky Tamás 2019-ben lett érdemes művész.