Japánba is eljutott az egri templomban forgatott Bolero táncfilm

– Ön a GG Tánc dramaturgjaként, a libretto szerzőjeként ismert. A korábbi előadások tartalmi megfogalmazásában is segítségére volt Topolánszky Tamás társulatvezető táncművésznek. Miben állt ez az együttműködés?

– Hét éve tart ez a kapcsolat. A Moulin Rouge, a Liszt-produkció, s a legutóbbi, a Bolero forgatókönyvét készítettem, amit aztán a táncművészek átfordítottak a maguk nyelvére. A napokban bemutatott V. szimfóniához nem volt közöm, hiszen az internetes kapcsolat révén született egy Buenos

Aires-i művész instrukciói alapján, a jövőben viszont egy Sissy-történetben gondolkodunk Topolánszky Tamással.

– Most viszont táncfilmet készítenek. Hogyan jött az ötlet?

– Topolánszky Tamás meghívását fogadtam el ismét. Az volt a tervünk még a Bolero premierje idején – látva a színpadi sikert –, hogy izgalmas és érdekes lenne ebből táncfilmet készíteni. Mégpedig úgy, hogy a koreográfia alapvetően megmaradna, de áttennénk más térbe, átfogalmazva a film nyelvére, a táncosok közé bemenő kamerákkal, a táncosok fölé helyezkedő nézőponttal, mind a hat irányból megerősítve a mondandót. A Gárdonyi Géza Színház színpadán mégis csak egy steril és beszorított környezetben élt a mű. Azt gondoltuk, hogy a Trinitárius templom, mely az egriek szóhasználatában Rossztemplomként ismert, tökéletesen alkalmas teret ad arra, hogy egy ilyen szenvedélyes produkciót filmre vegyünk.

– Eltér-e ez a színpadi változattól?

– Teljesen új világítást terveztünk hozzá. Nagyon jó lehetőségek nyílnak világításnak, s itt egy magasba emelkedő kamerával nyolc-tíz méter magasból tudtunk felvételeket készíteni. Ez a túlfűtött, vagy legalábbis fokozódóan szenvedélyes, a hangszereléssel együtt egyre vadabb crescendók felé haladó zenét vizuálisan, képsorokban sikerült rögzíteni. Egyik nap egész éjszaka dolgoztunk, másnap folytattuk, és bizakodom, hogy jó lett az eredmény.

– Mi lesz a film sorsa?

– Először is az interneten teszi közzé a táncszínház. Online lehet majd megtekinteni, s természetesen ez referenciafilm is, hiszen mint említettem, elküldjük japán barátainkhoz. Toyama város (mely három évtizede Debrecen testvérvárosa is) minden év augusztusában szervez egy táncfesztivált. Haruka Kasai, azaz Kasai asszony kiváló táncpedagógus, akinek társulata, a modern tánc együttes a világ minden tájára eljutott, és ismert, nemzetközi projektek részese. Bizakodunk egy meghívásban, aminek reális az esélye.

– Netán a következő évre halasztott olimpia egyik kulturális eseménye lesz?

– Annak előkészítése már az idén lezárult, s a japánokat ismervén jövőre a most rögzített programokat valósítják meg. Ám, mivel a tánc nemzetközi nyelvnek számít a művészetben, nem kétséges, hogy sok nézőhöz eljuthat az üzenet, amit a Ravel Bolerójára készített produkció hordoz.