Idő kérdése, mikor zár be az utolsó rockkocsma Hatvanban

Ha az ingatlanos oldalakon mostanság feltűnt ismertetőt felületesen nézzük, arra gondolhatnánk, hogy valaki szimplán megválik a családi házától. Ha azonban jobban nekiveselkedünk a részleteknek, láthatjuk – az arra fogékony generáció tagjai pedig nemcsak láthatják, hanem legbelül át is élhetik azt az időszakot –, amint az elmúlt néhány évtized szubkultúrájának utolsó helyi maradványa a piac törvényei szerint várja jövőbeni sorsát.

Lássuk a hivatalos megfogalmazást: „Hatvan kedvelt kertvárosi részén, 1987-ben épült családi ház, a benne 1988 óta folyamatosan működő népszerű vendéglátó üzlettel eladó.”

Igen, a hatvani Negro Presszóról van szó. Arról a szórakozóhelyről, amely utolsóként maradt meg az elmúlt csaknem fél évszázad pezsgő rockéletéből. A sor az 1960-as, 70-es évek fordulója körül az Iparos Körben, a Folyosó Klubban és a cukorgyári kultúrotthonban kezdődött – a Hatvany-Deutschok nyári kúriájából, az úgynevezett kiskastélyból átalakított létesítmény végre megfelelő terepet biztosított ahhoz, hogy az éledező „csörömpölős” zene ne zavarja a környék lakosságát –, aztán az idők során megannyi helyszín fogadta be a sokáig mostohaként elkönyvelt műfaj képviselőit és annak közönségét.

A rockzene népszerűsége hullámzott ugyan, de az elkötelezetteknek köszönhetően soha meg nem szűnt, az 1990-es évektől pedig sokadvirágzását élte. Nem csak azért, mert egyre-másra alakultak a legváltozatosabb irányzatokat művelő bandák – ekkor már igencsak széles spektrumot ölelt fel a „könnyűzene” ezen ága –, hanem azért is, mert akkoriban még a szó legigazibb értelmében is volt terük a fellépéseknek. Megannyi koncerthelyszín várta az érdeklődőket a NegRocktól a Windsor Pubon és a Dalin át a népkerti Fácánig, majd az újhatvani Fagyosig, emellett pedig ekkor indult útjára a rock expó is, ami hosszú időn át a környék egyik csúcsrendezvényének számított.

Ennek az érának állított emléket Bacsa Tibor újságíró kollégánk a hatvani Ady Endre könyvtárban „Szubkultúrák lenyomatai” című háromrészes rendezvénysorozatával, amelynek során a hőskor zenészei mellett a rockkocsmák üzemeltetői is megszólaltak. Köztük Mészáros József, az újhatvani mozi helyén létesült NegRock, majd a Negró Presszó üzemeltetője, akinek a szavaiból kiderült, hogy volt idő, amikor a kényszerűen bevállalt diszkók bevételéből kellett finanszírozniuk a másnapi rockbulikat. A fennmaradásért folytatott küzdelem végül azt „eredményezte”, hogy a legendás NegRock bezárt, de a Negró még nagyon sokáig kitartott. Mostanáig egész biztosan, de hogy lesz-e folytatás…?

Mielőtt valakin úrrá lenne a pánik, eláruljuk: lesz! Mészáros Józsi ugyanis azt mondja, amíg az épület el nem kel, folytatódnak a programok; augusztusban elmennek pár hét szabadságra, utána az év végéig terveznek, ha csak addig be nem állít egy vevő. Az első bulit annak idején, jó húsz évvel ezelőtt Rudán Joe-val tartották, s azóta folyamatos az üzemmenet. Legutóbb a Vasmacskák léptek fel, a közeljövő terveiben pedig mások mellett a Rockin Rockats és Centiék is szerepelnek.

S hogy miért döntött úgy, hogy elég volt? Jó oka van ennek.

– Nézd, júniusban 36 éve lesz, hogy csinálom, nem csoda, ha elfáradtam – mondja. – A járvány nekünk sem tett jót, miként a többi kocsmának sem, és a közönség sem a régi már, sajnos, nem pozitív értelemben. Nem valószínű, hogy vendéglátóhely marad a Negró, mert ezen egységek ideje lejárt, de sose lehet tudni. Mindenesetre én végre szeretnék szabadabb lenni, s amíg aktív lehetek, olyasmiket is megengedni magamnak, amikre eddig alig volt időm: motorozni, utazni a feleségemmel, koncertekre járni. Élni az öreg rockerek nyugdíjas életét...