Megnyugvás a múlt felé, kíváncsi várakozás a jövőbe

ALAXAI JÓZSEFNÉ, a Heves Megyei Diák- és Szabadidősport Egyesület örökös tiszteletbeli elnöke: – Ezerkilencszáznegyvenkilenc karácsonya, Vác. Ez volt az első olyan ünnep, amikor családunk külön a nagyszülőktől, önállóan együtt készült az ünnepre. Kellő izgalommal vártam az estét a húgommal. Ebéd után aludnunk kellett, ezt az időt szánták szüleink a karácsonyfa feldíszítésére a másik szobában. Én ébredtem korábban. A résnyire nyitott másik szoba ajtón kiszűrődő fény kíváncsivá tett, megláttam szüleimet ahogy a karácsonyfát díszítik. Visszalopózva a húgom mellé ezt a „felfedezést” nem mondtam el neki, hogy megmaradjon számára csodaként a karácsonyfa és az aláhelyezett ajándékok.

BARTA MONIKA, az Egri Sellők Szinkronúszó és Úszó Egyesület edzője: – Az a fotó van előttem, amelyik az 1984-es karácsonykor készült. Azért különleges a kép, mert ezen valamennyi családtag látható édesanyámmal, édesapámmal, unokatestvéreimmel, összesen tíz fővel. Jellemzően egyébként azokat a karácsonyokat szerettem, amikor sokan voltunk együtt. Olyankor mindig társasjátékoztunk, leginkább azokkal, amelyeket a gyerekek kaptak ajándékba.

FÜLÖPNÉ MÁTYUS ZSUZSA, a Heves Megyei Lovassport Szövetség titkára: – Sok gondolat van ilyenkor az ember fejében. Felidézi a gyermekkor hangulatát, amikor még szüleink, nagyszüleink, testvéreim is velünk voltak, és jönnek a már gyermekeinkkel, férjemmel megélt karácsonyok emlékei. Mind szép és emlékezetes, a várakozás és a boldog öröm pillanatai, amelyek máshoz kevésbé foghatóak. Fények, illatok, emlékek a múlt és a jövő furcsa keveréke számomra a karácsony. Megnyugvást ad a múlt felé, és kíváncsi várakozást a jövőbe vetett hittel, reménnyel, családdal, barátokkal.

GÖMÖRI OTTÓ, UEFA-kupa ezüstérmes labdarúgó, hatvani edző: – A házasságom utáni második karácsonykor, amikor Oti fiam tíz hónapos volt, a feleségem meggyújtott egy csillagszórót. A fiam tágra nyílt szemekkel nézte. Akkor éreztem, hogy a békesség és a szeretet mit is jelent. Egyébként minden Szenteste évek óta szűk családi körben (négyen, de azóta bővültünk) ünneplünk. Első napon a kedvesem családjával vagyunk, másnap édesanyám és a bátyám családjával töltjük az ünnepet. Ilyenkor előjönnek a gyerekkori emlékek vagy az éppen aktuális sztorik, ezért örülök hogy ilyen szeretteim vannak.

HATVANI FERENC, a Hatvani Thai-Box Egyesület vezetője: – Hosszú évek óta a karácsonyt a családom és a sportcsapatom körében ünnepelem. Az elmúlt évi csodálatos volt. Szent este előtt két nappal a thaibox egyesületünk 50 fős tagságával értékeltük az év sikereit. Ajándékozással, vacsorával, majd közös karaokézással, játékokkal vidáman ünnepeltünk. A családi vacsora három felnőtt korú gyermekem körében telt, ahol a fő témát lányom nyári esküvője jelentette (ez különösen szívmelengető egy apának), majd a meglepi ajándékozás és az öröm következett, hogy együtt lehetünk.

KISS PÁL GÁBOR, a Maklár SE éltáblás nemzetközi mester sakkozója: – A gyerekkori karácsonyokra emlékszem vissza szívesen, amikor együtt volt a kis családunk. Ám miután elváltak a szüleim, és én se nősültem meg, így nekem nem olyan bensőséges ez az ünnep. Most is Afrikában töltöm az ünnepeket...

KOVÁCS MÁRTON, testnevelő, edző, a Kiskörei Vásárhelyi Pál Általános Iskola igazgatója: – Bodonyban a hatvanas évek elején kisgyermekként szüleimmel boldogan mentem az éjféli misére. Soha nem felejtem el, ahogyan ropogott a friss hó a talpam alatt. Akkoriban nagy havak voltak, tündöklő fehérségbe borították a tájat. A tél legsötétebb hónapját beragyogta a karácsony hangulata. Hazatérve meghitten beszélgettünk a hitről, a reményről és a szeretetről. Jézuska születését ünnepeltük. Örültek egymásnak a családtagok és őszintén átölelték egymást, volt időnk a szeretteinkre, még otthon is énekeltük karácsonyi énekeket.

NATALIJA PAPIZSANSZKAJA, az egri női röplabda-csapatsokszoros magyar bajnoka: – Minden egri karácsony emlékezetes volt számomra, mind különböző okokból... A legszebb élmény talán az első egri évemben volt. Jól szerepeltünk itthon és nemzetközi szinten, a szurkolók imádták a csapatot a klubvezetés is mindent megtett, hogy érezzük a város szeretetét. Akkor még nem gondoltam, hogy az egri röplabda lekerül a hazai és a nemzetközi térképről. Ezt nagyon sajnálom! A legemlékezetesebb személyes emlék, amikor édesanyám is velünk volt, és a „magyar” karácsonyt együtt ünnepeltük 2002-ben Nyíregyházán.

PÉCZELY SZABOLCS, gyöngyösi labdarúgó szakedző: – Református családból származó, vallásos neveltetést kapott emberként a karácsony a legnagyobb ünnepet jelenti. A gyerekek születése, vagy a nagyszülőkkel való kapcsolat okán mindig akadt emlékezetes alkalom, azonban kiemelni egyiket sem szeretném. Vagy ezért, vagy azért valamennyi megmaradt bennem.

SZABÓ MILÁN GÁBOR, gyöngyösi téli olimpikon sífutó: – Számomra szinte az összes elmúlt karácsony emlékezetes, mert mindig a hegyekben töltöttük a családdal, így próbáltuk a „fehér karácsonyt üldözni”. Mindig sportolással és síeléssel teltek ezek a napok és élveztük, hogy ilyenkor együtt vagyunk.

SZILÁGYI ANDRÁS, az Eger SE hajdani labdarúgója: – Nekem szinte az összes karácsony meg van! Mindegyikre szívesen gondolok vissza és mindig várom a következőt. Nálam a karácsony – lehet, hogy közhelynek tűnik –, tényleg a szeretetről, a családról szól. Úgy szervezzük, hogy a család apraja nagyja együtt legyen. Közös karácsonyi ebéd, egymás megajándékozása, régi emlékek felidézése, fényképek nézegetése, és természetesen a jövő évi tervek is elhangoznak!

SZILÁGYI PÉTER, a magyar női vízilabda válogatott korábbi szövetségi kapitánya: – A legérdekesebb karácsonyom az 1999-es volt. Akkor már Dél-Afrikában dolgoztam és a karácsonyt is ott töltöttük. Az volt az első év amikor 30–35 fokos melegben a tengerparton karácsonyoztunk, strand papucsban, rövid nadrágban, hó és hideg nélkül. Szokatlan volt a mű fenyő, a néger mikulás és igazából az is, hogy ott is – mint a legtöbb angolszász országban – már november végétől minden a karácsonyról szól. Az utcák, házak, iskolák, üzletek egész decemberben karácsonyi díszben állnak.