A hevesi Sakkmúzeum alapítója 96 éves korában hunyt el

A hevesi Sakkmúzeum alapítója, a 96 éves korában elhunyt Dobroviczky Ferenc munkássága idején többször is témát szolgálgatott a médiának. Az alábbi írás 1998. november 15-én jelent meg szerzőként Fesztbaum Béla jóvoltából a Heves Megyei Hírlap Vasárnap Reggelben. Ezzel a cikkel emlékezünk az elhunytra.

Hosszú, gondokkal teli előkészületek után 1988 novemberében nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt hazánk egyetlen, a világ negyedik Sakkmúzeuma Hevesen. Már tíz éve annak, hogy megvalósult Dobroviczky Ferenc régen dédelgetett álma, és az általa gyűjtött relikviák múzeumi tárgyakká, állandó kiállítás anyagaivá váltak. A múzeum híre régen meghaladta az ország határait, eddig több mint 50 országból sok tízezer látogató kereste fel és tehetett bejegyzést a vendégkönyvbe.

Háromnegyed évszázad

A múzeum létrehozója és eddig egyetlen igazgatója, Dobroviczky Ferenc most 75 éves. Bár az elmúlt esztendők során számos írás megjelent vele és munkásságával kapcsolat ban, sok interjút készítettek különböző rádiók és televíziós társaságok riporterei, a jeles születésnapi évforduló alkalmából szükségesnek tartjuk feleleveníteni megpróbáltatásokkal nehezített élete történetét.

Dobroviczky Ferenc ígéretes ökölvívó-pályafutás előtt állt, amikor a marosvásárhelyi Bolyai János Egyetemről a II. világháború a frontra szólította. A szörnyűségek súlyosan megsértették a látását, a szibériai hideg megfagyasztotta kezét és lábát. Viszontagságos körülmények között maradt életben. Nem amputálták ugyan végtagjait, de bal keze könyöktől lefelé béna, azon túl – a gyakori és gyógyulással kecsegtető műtétek ellenére – vak. A repülőtiszti diploma után bányamérnök lett, s ebben a minőségben került Miskolcról Heves megyébe, pontosabban az ecsédi külfejtéses bányaüzemhez, még 1958-ban. Az ökölvívást kénytelen volt befejezni, ezért sportágat váltott, és a sakk mellé szegődött. Fellendítette a sportágat Ecséden és Gyöngyösön. Munkája révén hosszú ideig volt a Heves Megyei Sakkszövetség elnöke, ma tiszteletbeli elnöke. De tiszteletbeli tagja a Magyar Sakkszövetség elnökségének is.

Munkásságának mellékes, de mégis szerves részét képezte a sakkozással összefüggő dokumentumok folyamatos gyűjtése, állandó rendezése. A Sakk Krónika 18 hatalmas kötete a magyar sakkozásnak állít emléket. Négykötetes a „Valami jelet hagyni” című életmű, amiről a következőket vallja a szerző: – Az emberi élet aránylag rövid, éppen ezért ne éljünk hiába. Tartozunk az utókornak azzal, hogy átmentsük értékeinket. A magyar sakkélet megérdemli, hogy múzeuma legyen, amely méltó sakkozóink eredményeihez. Mi pedig adjuk jelét, hogy élünk.

A hevesi Sakkmúzeum gazdagságához számos magyar sakkozó járult hozzá trófeákkal, azon túl rendkívül értékes sakk-készletek keltenek csodálatot a látogatóban. A vendéget öt nyelven köszönthetik magnószalagról, könnyűzenei gyöngyszemek teszik kellemessé a nézelődést a múzeum igazgatójának ugyancsak rendkívül gazdag magángyűjteményéből.

A látogatók által a vendégkönyvbe írt gondolatok közül Ambrus Zoltánt, a magyar szövetség jelenlegi főtitkárát idézzük: – Ezt a múzeumot, ami a sakk magyarországi emlékeit és nemzetközi eredményeit hivatott megőrizni a későkör látogatói és érdeklődői számára, csak olyan erős ember képes megalkotni, akinek hite, vallása és szerelme a sport, és az élet viharaiban edződött töretlen kedvvel próbált alkotni és tudott cselekedni. Köszönettel tartozom az összes magyar sakkozó nevében az egykori ökölvívó bajnoknak, hogy minimális segédlettel szolgálja a sakk ügyét, múzeumot alapított emlékei befogadására, tárolására, megőrzésére. Örök hála övezze munkáját, az isteni gondviselés adjon erőt neki a további küzdelmekre!

Méltó ünneplés

Dobroviczky Ferencet több magas kitüntetésben részesítették az elmúlt évtizedek során, legutóbbi kitüntetése a gróf Eszterházy Miksa életműdíj. Tegnap, 75. születésnapján régi barátai köszöntötték. Neves sakkozók és sportvezetők, a polgármester voltak a vendégei, továbbá számos újságíró is ellátogatott hozzá Hevesre.

Dobroviczky Ferenc életműve mindannyiunkat gazdagít. Tevékenysége – figyelemmel az egészségi állapotára, az élet megpróbáltatásaiból következő fogyatékosságaira – szinte egyedülálló. Csak köszönet illeti mindazért, amit töretlen akarattal megvalósított. Születésnapja alkalmából szívből köszöntjük. Megyénk sporttársadalma nevében is kívánunk Feri bácsinak erőt és egészséget!

Dobroviczky Ferencet a város saját halottjaként búcsúztatja január 10-én, pénteken 14 órakor a Gyöngyösi úti temetőben.