Elhunyt a pásztorvölgyi bajnokság szervezője

Rácz Peti, Cammi, Kenyér, Sipos Balázs, Bíró Jani, Váradi Egon és még sokan mások, most nagyon szomorúak. Leszakadt a szívük egy darabja, megtört bennük valami, és ez több mint fájdalom. Kovács Péter, némelyeknek Petike, elköltözött oda, ahol mindenki egyenlő. Nincsenek épek és fogyatékkal élők, nincsenek szépek és csúnyák, kicsik és nagyok, a mérce azonos.

Hogy ki, mit tett le az „asztalra”? Nos, Péter barátunk ebben a tekintetben igazán nem panaszkodhat. Nem mintha bármikor siránkozott volna amiatt, hogy gyermekkori bénulás következményeként tolószékbe kényszerült, így nem élhette felnémeti barátainak megszokott életét. Nagyon mást dobott neki a sors. Neki maradt a futball csodálata, azok pályafutásának nyomon követése, akik pörgő lábakkal a zöld gyepen futkorászhattak napestig a bervai salakon és/vagy a felsőtárkányi kavicsos meredéken. A kerekesszékhez kötöttség alapjaiban meghatározta a mindennapokat, a jelent és a jövőt, miközben a múltbeli kesergés sosem, egy pillanatra sem jött elő. Elfogadta, megértette, belenyugodott a megváltoztathatatlanba, számára ez adatott az evilági létben. Ebből kellett kihozni a legtöbbet úgy, hogy a család és a barátok segítségén túl más mentőöv nem akadt. Jött azonban a hit, annak a belső kényszernek az útmutatása, ami a labdarúgás felé vitte. Nem mondta ki, de aki látta őt a pásztorvölgyi csarnokban a pálya mellett, vagy a Bumeráng nevet viselő csapat vezetőjeként az egri Honvéd bajnokságban, az bizonyosan tudta, neki ez, a kispályás foci, az általa irányított társaság, a téli bajnokság szervezése jelentette az életet.

A napi malomkerék azonban egyre inkább maga alá húzta a gyermeküket oly alázatosan ápoló szülőket. A felnőtt kor derekán is jócskán túljutott Péter barátunknak egyre gyengülő végtagok nyújtottak segítő kezet. Mégsem ők, az idős felmenők mentek el, hanem az következett be, ami a legrosszabbak egyike, amikor a szülő a gyermekét veszíti el.

Kovács Péter 47 év múltán intett búcsút az árnyékvilágnak.

Aki ismerte, sosem felejti, mert – látható – fogyatékkal élőként olyat vitt véghez, amit a magukat épnek mondók közül sem sokan. Decemberben indulhat a Kovács Péter emlékbajnokság, de az már sosem lesz olyan, mint amikor Peti figyelőszemeitől kísérve zajlott a pásztorvölgyi pontvadászat.

Ahogy azonban a Bumeráng, ő is visszatér.

Mi több, igazán nem is távozott.