Elhunyt az egri sportélet önzetlen támogatója

Az asztalon sorjáznak a tornákat precízen összefoglaló, nagy gondossággal alkotott „évkönyvek”. A nyomtatásban mindössze egy példányban létező dokumentációk mind a tizenegy Unicornis-kupa eredményeit, levelezéseit, sajtómegjelenéseit tartalmazzák. Valamennyi két emberhez kötődik igazán. Hargitai Dénesnek és Székely Károlyhoz.

– Apám helyett apám volt... – homályosul el az egri utánpótlásedző tekintete, amikor elkezd lapozni a 2008-as rendezvény történéseit megörökítő kötetben.

Aztán a közös élmények, együtt megélt pillanatok szinte egyszerre törnek elő a kétezres évek elején szervezett utánpótlás-teremlabdarúgótornák maradandó emlékeként.

– Dénes volt az, aki mindig érdek nélkül segített, erre a közösen lebonyolított Panoráma-Unicornis-kupák adják legtöbb bizonyságot – vág bele Székely Károly. – Az első szóra mellém állt, amikor az ötlet felmerült, és bármikor lehetett rá számítani. Korrekt, tiszta, becsületes emberként ismerhették mindazok, akik kapcsolatba kerültek vele, köztük előkelő helyen a strandfocis társasággal. Hajdani úszóként, sportban felnőtt személyként jól tudta, mikor és mire van szükség, klasszikus szponzora volt az egri sportéletnek a taós időszak előtt. A teremtornákon kívül akkor is ott állt a fiatalok mögött, amikor Németországba utaztunk, vagy amikor Egerben járt a magyar vívóválogatott. Noha bérlete volt az egri futballcsapat mérkőzéseire, mindig vett belépőjegyet. Több korosztály tagjai értek el hangos sikert, amikor Dénest mecénásként tudhattuk magunk mögött. Ezek a ma már felnőtt emberek mind jó szívvel emlékeznek rá, aki nélkül ez nem jöhetett volna létre, és aki nagyon hiányzik mindnyájunknak. Azt már magánemberként teszem hozzá, ha valamilyen gondom támadt, bizalommal fordulhattam felé. Mindig meghallgatott, majd elmondta a véleményét és segített új lendületet venni. Dénes barátunk most „elköltözött” ugyan, de egy valamit sosem fogunk: elfelejteni.