Az idő mindenben igazolta a 39 éve karatézó abasári mestert

– A karate évtizedek óta meghatározó része az életének. Húsz évvel ezelőtt gondolt arra, hogy itt tart majd a versenyzés, az edzőség és a klubvezetés tekintetében?

– A kétezres évek környékén hittem magamban és bíztam benne, hogy az elvégzett munka meghozza a kívánt eredményt – felelte Tóth Attila. – Abban az időben második és harmadik helyezésekkel tértem az Európa-bajnokságokról. Sokat edzettem, ezzel párhuzamosan neveltem tanítványaimat. Amit akkor szeretem volna, hogy nemzetközi szintű versenyzőim legyenek és feketeöves karatékáim, ezek valóra váltak. Az 1987-ben elkezdett munka sikeresnek bizonyult. A magyar karate sajnos nem mindig jó vezetés alatt állt, ebből fakadóan szenvedtünk néha hátrányt.

– Sokszor halljuk, látjuk, olvassuk, hogy a sport, a sportolás mire tanít, hogyan formál. Önnek mit adott a karate, mit köszönhet a harcművészetnek?

– Harminckilenc éve karatézom és ez elég hosszú idő, így nem tudom igazán milyen lenne harcművészet nélkül. Megtanultam fegyelmezetten élni, rendszeres ritmus alakult ki, rendszert találtam, amibe beillesztettem magam. Egészséges életmódot adott és sikerélményekhez segített, továbbá közben ezt mintegy 900 tanítványnak tudtam átadni.

– Melyik eredményére a legbüszkébb?

– Ez nehéz kérdés! Talán a legnagyobb eredményem, hogy 24 éven keresztül voltam a magyar válogatott tagja, ezidő alatt mindig érmekkel, kupákkal tértem haza a különböző versenyekről. Mindezt munka mellett, edző nélkül.

– Melyik versenyéből okult leginkább?

– A 2009-es kijevi Európa-bajnokságból, ahol részleges combizomszakadással versenyeztem, és magamnak kellett megoldani mindent. Megnyertem, de piszok nehéz volt...

– Versenyzőként kiadott mindent magából? Lehet mondani, hogy teljes a pályafutása?

– Amikor felnőttként versenyeztem, mindent megtettem a legjobb eredményért, és nem mindig értettem egyet a döntéshozókkal, ez főleg a határokon belül volt legtöbbször jellemző. De ha húsz éve azt kérdezik, mit szólnék az azóta elért eredményekhez, akkor kiegyeztem volna a dicsőséglistával. Nincs okom a panaszra. Ma már szenior versenyeken indulok a saját kedvemért. Furcsa, ám jó érzés, semmivel nem lehet pótolni a sporton belül.

– Érezte valaha a csúcson magát, vagy egy-egy arany után akadt ugyan rövid ideig tartó boldogság, ám következett az újabb meghódítandó tetőfok?

– Sok boldogság és öröm ért a versenyek után, ezzel együtt edzéseket követően is. Mivel Európa-bajnokságok számítottak a legnagyobb versenyeknek, ahol indultam, mindig sikerült érmet szerezni. Akkor csúcson voltam, majd következett az újabb cél.

– Mesterként ki gyakorolta önre a legnagyobb hatást, kitől tanulta a legtöbbet?

– Karatés pályafutásom első tíz évét Shihan Horváth János irányította. Sokat tanultam Shihan Howard Collinstól és Shihan Furkó Kálmántól, míg Sosai Masutatsu Oyama mester, stílusunk megalapítója azért fontos személyiség, mert a róla olvasottak indítottak el az úton. Sajnos vele nem találkoztam.

– A karate szellemisége, az az életforma, amit ennek a gyakorlása igényel, az élet más területén hogyan kamatozott, segített-e bármiben?

– A karate 39 éve van jelen az életemben. Megtanított az időbeosztásra, ami az élet minden területén kamatozik, a munkahelyen és a magánéletben egyaránt. Harminc esztendeje ugyanazon a munkahelyen, a visontai MEKKK Kft.-nél dolgozok. Ez se véletlen, mert ennyi idő alatt azért akadnak konfliktusok. Ez is fegyelem és eltökéltség kérdése. Megtanultam fegyelmezett lenni, uralkodni magamon, de persze nem mindig csendbe maradni.

Névjegy

TÓTH ATTILA

Születési idő, hely: 1969. március 9., Gyöngyös

Sportága: shinkyokushin, kyokushin karate

Klubja: Tekeres SK Abasár

Övfokozata: 5. dan (2011-ben Tokióban szerezte meg)

Legjobb eredményei: 6x Európa-bajnok (2003, 2004, 2005, 2006, 2009, 2011, 2019), 6x Eb-ezüstérmes, 9x Eb-bronzérmes, világbajnoki 4. helyezett (2009)

Legkiemelkedőbb tanítványai: Kádár Roland, Szabó Zsófia, Csintalan Ádám, Besenyei Adrienn, Bodó Anita, Csivincsik Adél, Csivincsik Laura, Nehéz Nóra

– A tanítványok némelyike már az öntől tanultak birtokában edzőként tevékenykedik a klubnál. Ez jó visszaigazolás a munkára. A fiatalok közül akad olyan, aki eredményességben hasonló magasságba juthat el?

– Ez jó kérdés. Edzői munkám követendő, ugyanis ritkán hiányzok edzésről és motiváltan tanítok. A tarnamérai csoport vezetője és életben tartója, Kismárton József remek nevelőmunkát végez.

– A családja, szűkebb környezete mindig tolerálta a karate iránti elkötelezettségét?

– Nem mindig volt meg az otthoni támogatás, ugyanis 1981 környékén nem igazán tudták mi az a karate, igaz, mi se teljesen. Persze az eredmények tükrében ez változott. A tévéműsorok és az újságcikkek változtatták a karatéról alkotott véleményeket. Aki nincs benne, nehezen érti a rendszeres gyakorlás és tanítás lényegét. Sokszor nem is szálltam szembe vitázni a másképp gondolkodókkal, mert nem érdemes.

– Sok kompromisszumot kellett kötni annak érdekében, hogy eddig eljusson és a klub ilyen szintre érjen?

– Igen. Az 1987-es kezdés óta akadtak döntések, amelyeket nehezen, sok idő után múltán hoztam meg, és előfordult olyan is, amire azonnal volt válasz. Úgy tűnik, hogy az idő engem igazol. A klub zökkenőmentesen működik, eredményes versenyzők és sikeres, boldog emberek járnak örömmel az edzésekre. Persze az évek alatt azért tapasztaltam, hogy nem mindenkinek való ez a közeg. Sajnos azoktól meg kell(ett) válni.

– Nemzetközi szinten eredményes versenyzőként az magától értődött, hogy edzőként is tovább „kell” adni a tudást, a szellemiséget?

– Előbb lettem klubvezető és edző, mint eredményes versenyző, nálam ez párhuzamosan fejlődött. Versenyzői pályafutásom nehezen, sikertelen évekkel indult, de hittem benne, hogy az elvégzett edzések előbb vagy utóbb meghozzák a jó, és a jobb eredményt.

– A koronavírus-járvány hogyan hatott a klub életére. Csökkent-e a létszám, volt-e lemorzsolódás, az edzések rendjét meg kellett-e változtatni?

– A Covid-19 tönkretette a 2020-as versenyzői évet. Két-három fős lemorzsolódás történt, de ha újra indul minden, akkor talán biztosra tudom. Volt edzésszünet, amit szinte nem értettem és most se értek...

– Milyen a karate általános megítélése Magyarországon?

– A mai magyar karate belépett az eredményes és népes sportok táborába. Nagy tömegbázissal rendelkezik a negyedik legnagyobb sportszervezet hazánkban.

– Jelenleg mennyi tagot számlál a Tekeres SK?

– Némi ingadozás előfordul, de a 60 és 100 fő közötti létszám az elmúlt húsz évben állandónak mondható. A rendszeres programok és edzések itt tartják az embereket.

– Feltételek, körülmények vonatkozásában akad-e olyan, amiben szeretnének előbbre lépni? Szenvednek-e valamiben hiányt?

– Most edzéslehetőség hiányában szenvedünk. Abasáron egy épületrészben elkezdődött a felújítás és ez megoldja ezt a gondot. Egyesületünk eddigi legnagyobb tette lesz. Támogatókkal rendelkezünk, és remélem, lesznek is, persze belőlük sose elég.

– Abasáron, Tarnamérán, Boconádon elismerik-e azt az energiabefektetést, amit tesznek? Érkezik visszaigazolás, hogy jó amit végeznek és nagy szükség van önökre?

– Ezeken a településeken elismerik, díjazzák a munkánkat, törekvéseinket és az eredményeinket, aminek örülök, örülünk. Az iskolákkal és az intézményekkel általában jó kapcsolatot tudtunk kialakítani, noha ez se mindig zökkenőmentes. Köszönöm kedves páromnak és családomnak, hogy eddig eljuthattam, a szponzorok, kiemelten a Bott Hungária Kft.-nek, az önkormányzatok vezetőinek, a Magyar Karate Szakszövetség vezetőinek, versenyzőtársaimnak, a kedves szülőknek, akik rám bízták és bízzák a fiatalokat. Folytatom, mert ezt folytatni kell. Ez jövőt ad.