Labdarúgás

2023.04.04. 08:19

Elköszönt az Eger SE kapitánya: új kihívás a civil élet

A szív és az ész csatájából utóbbi került ki győztesen Hegedűs Dávidnál. Talán furcsán hat ez annál a futballistánál, akinek 2010-ben azt tanácsolták, hogy hagyjon fel a profi szinten művelt sportolással. A 37 éves labdarúgónál azonban nem a múlt és nem jelen döntött, hanem a jövő. Ezért távozott idény közben az Eger SE csapatkapitánya az NB III.-as gárdától.

Bódi Csaba

Hegedűs Dávidnál (pirosban) már nem a labda játssza a főszerepet

Forrás: Lénárt Márton/Heves Megyei Hírlap

– Az időzítés nem rajtam múlt, és igazából most gyorsan kellett cselekednem, miközben már tavaly decemberben kezdeményeztem a vezetőségnél, hogy adott esetben bontsunk szerződést, mert, ha jön a lehetőség,  szándékomban áll a civil élet felé nyitni – magyarázta Hegedűs Dávid.

Az egri nevelésű védező középpályás valójában három éve is úgy tért vissza szülővárosába, hogy már csak „levezet”. Az NB I.-ből kiesett Kaposvári Rákóczinak 2020-ban búcsút intve az NB III.-as Eger SE-ben mégsem látszott rajta egy pillanatra sem, hogy ez a „végjáték” lenne számára. A 2020. augusztus 2. és 2023. április 2. közötti időszakban rendezett 91 bajnoki mérkőzésből 82 alkalommal kezdőként lépett pályára. Végig vezére volt a gárdának, az aktuális szakvezetők, így Sütő Szilárd, Vitelki Zoltán, Labancz Róbert, Szekeres Adrián és Céró Bálint is alapemberként kezelte. Játékostársai nemcsak korelnökként néztek fel rá, futballtudásával és emberi tulajdonságaival is a csapat élén járt az öltözőben, ahogy a pályán is.

– Tavaly nyáron is nagy volt a kísértés Ausztria felé, ám akkor még nemet mondtam – folytatta Hegedűs Dávid. 

– Télen aztán Farkas Balázs ügyvezető úgy fogalmazott: megérti az érveimet, de arra kér, maradjak addig, amíg tudok, számít rám a klub. Hasonlóképpen korrekt módon állt az ügyemhez Céró Bálint is, így mindkettőjüknek csak köszönettel tartozok azért, ahogy méltányolták a helyzetemet. Viszont senkinek nem kívánom a távozás bejelentését megelőző órákat. A Sényő ellen készültünk és nekem előző nap szóltak, hogy április elejétől „ketyeg az óra”. Ha megyek, most tegyem meg, mert utána nem biztos, hogy újra lesz rá lehetőségem. Az eredmény ismert: 2–0-ra kikaptunk, ráadásul én meg most élek az opcióval... Finoman szólva sem jött jókor, de nem volt visszaút. Ezek után a Karcaggal szembeni összecsapás jelentette az utolsó meccsemet egri színekben, amelyet sikerült döntetlentre menteni (2–2). 

A karszalagot már átadta „Hege”
Forrás: Lénárt Márton/Heves Megyei Hírlap

Hegedűs Dávid nem focizni megy Auszriába. Barátja segítségének, közbejárásnak köszönhetően beleáll a munkába és egyelőre egyéb nem is foglalkoztatja, azon túl, hogy ideje sem igen lenne rá. Adott néhány hónapot magának, hogy megágyazza annak a lehetőségét, hogy neje és két gyermeke utána mehessen Mosonmagyaróvárra. A határhoz közeli városban képzelik el ugyanis a jövőt, a családfő onnan ingázik majd osztrák munkahelyére. Erős váltás lesz ez az életében, de átélt már ettől nehezebb időszakot is.

Hegedűs Dávid térdsérülése minden tudományos magyarázatot felül írt. Egy átlagember olyan térddel örülne, ha bicegni tudna, ő meg a legmagasabb szinten rúgja a labdát, összecsap, becsúszik, csinekben megy következmények nélkül. Ezek után már én is elhiszem, hogy az orvoslásban is létezek csodák” – fogalmazott a Kaposvári Rákócziról írt kötetben  dr. Néber Árpád sportorvos.

Szerencsére „Hege” legyőzte a biológát, ahogy azt is túlélte, amikor két évvel ezelőtt a Cegléd elleni hazai mérkőzése egy ütközést követően két bordája eltört, amelyek közül az egyik kilyukasztotta a tüdejét és légmellett kapott.

– Mindig is a futball határozta meg az életemet, ezért is jelent nagy kihívást, hogy ebből a közegből kilépve miként tudok helytállni. A munkabírástól nem tartok, de mivel minden új lesz, az alkalmazkodásnak és az elfogadásnak komoly szerep jut. Nyáron már 38 éves leszek, a család, a gyerekek sorsa már sokkal nagyobb előnyt élvez, mit bármi más, miközben persze a focit imádom. Az edzőségbe belekóstoltam, később jelentheti ez is a folytatást, azonban ezúttal mással próbálkozok. A szív és az ész csatáját most már az utóbbi nyerte.

 

Címkék#búcsúzás

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a heol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában