Az MDSZ-díjas egri edző értékes felnőtteket szeretne nevelni

– A kapott elismerés egy adott év eredményességét díjazza. Ebben az esetben ehhez diákolimpiai bajnoki cím elhódítása adta az alapot. Lehet azt állítani, hogy edzői, testnevelői pályafutásában a 2022/23-as tanév jelentette az eddigi csúcsot? 

– Mindenképpen nagyon sikeres esztendő áll mögöttem – válaszolta a 38 éves kitüntetett. – A sikerben azonban büszkén osztozom a gyerekekkel és kollégákkal. Ez közös érdem. Iskolánk a diákolimpiai versenyrendszerben hosszú évek óta eredményesen szerepel. Az elmúlt évtizedben négy alkalommal lettünk az ország legeredményesebb köznevelés típusú általános iskolája. 

Strandkézilabdában az országos 5. helyen, kislabdahajításban pedig az országos 2. helyen végeztünk. Ebben a versenyszámban egyéniben 3., 4. és 5., helyezést értek el kézilabdás tanítványaim. A jelenlegi tanévben a kislabdahajítás csapatbeli eredményét már sikerült megismételni, és magasugrásban is szereztünk egy országos 3. helyet. Ezek csodálatos eredmények, de még ennél is szebb élmények és emlékek.

– A díjat illetően négy év múltán ismételt, amihez azért a példa is adott volt...

– A 2018/19-es tanévben már megkaptam ezt az elismerést, miként előttem kollégáim, így Fodor-Fejes Adrian Adél és Fejes Péter is. Iskolánk testnevelőivel szinte minden sportágban jelen vagyunk a diákolimpiákon. Tornában, küzdősportokban, atlétikában, úszásban, kosárlabdában és labdarúgásban is születtek országos eredmények az elmúlt években. Talán mondhatom: ez tisztességes nívója az Egri Kemény Ferenc Sportiskolai Általános Iskolában folyó szakmai munkának. 

– A jutalom hová kerül a dicsőséglistán?

– A gyerekeknek azt szoktam mondani, hogy a siker és a kudarc is mulandó, az emlékek viszont örökre megmaradnak. Ebből a szempontból pedig kiemelt helyre kerül ez a díj, mert számtalan örömteli pillanat kapcsolódik hozzá. 

– Ad-e lökést, lendületet a további munkához az erkölcsi elismerés?

– Az embernek mindig jól esik, ha elismerik a munkáját, vagy pozitív visszajelzést kap. Egy ilyen rangos, szakmai díj esetében pedig ez különösen igaz.

– Az ünnepi percek után a közösségi médiában megjelent reakciók azt mutatták, hogy az ön által végzett tevékenység jelentős népszerűségnek örvend.

– Nagyon sok méltató üzenetet kaptam. Ez őszintén meglepett, mert tényleg nem számítottam rá. A családomon és barátaimon kívül rengeteg kolléga és ami talán igazán nagy jelentőségű, sok szülő is gratulált.

– Az edzősködés és a tanítás „kézen fogva” jár egymással?

– A két tevékenységi köröm gyakorlatilag szimbiózisban létezik. Tizennégy éve tanítok testnevelést és 12 éve edzősködöm. 

– Kit tart a mesterének, akire felnéz, aki utat mutat, példát ad?

– Természetesen a szüleimnek nagyon sokat köszönhetek. De abból a szempontból is igen szerencsés vagyok, hogy több ilyen ember, pedagógus is akad az életemben. Gyakorlatilag mindannyian testnevelők, valószínűleg ezért vezetett az én utam is erre. Bizonyosan nagy hatással voltak rám. Tizenegy esztendeje tanítok az Egri Kemény Ferenc Sportiskolai Általános Iskolában. Abban az intézményben, ahol gyerekként is koptattam a padot.

Kocsisné Nagy Erzsébet osztályfőnököm és testnevelő tanárom volt, Kékesi László igazgató pedig az első kézilabdaedzőm. A mai napig nagyon hálás vagyok nekik és örülök, hogy felnőtt fejjel is tanulhatok tőlük. Az edzői tevékenységem mentorának egyértelműen Herczeg Bélát nevezném, aki szinte az origótól kezdve támogatja a munkámat.

– Tanítványai közül akad olyan, aki akár az egri, akár más NB I.-es csapatba eljuthat, vagyis élvonalbeli játékos válhat belőle?

– Ahhoz, hogy valaki NB I.-es játékos legyen, nagyon sok mindennek kell teljesülnie. Remélem lesz, akinek sikerül.

– Van-e hitvallása a munkában, elv, irány, ami mentén halad és neveli a fiatalokat?

– Több ilyen vezérfonal is sarokköve a munkámnak. Először is – és ezt őszintén mondhatom – szeretnék értékes felnőtt embereket nevelni, akik az élet bármely területén megállják a helyüket. Attól, hogy valaki nem tud felmászni a kötélre, még bizton lehet elismerésre méltó gyerek. A jellemformálás elsődleges szempont. A gyerekeknél játék közben erősen megmutatkozik a jellem. 

A sport, a játék és az abban rejlő közösségi erő azonban nagyon sokat formálhat és alakíthat egy állandóan a határokat feszegető, önfejű és meggondolatlan gyereken is. Az egymással versengő, ugyanakkor egymásért küzdő közegben olyan erényeket tanulnak a gyerekek, amelyek átsegíthetik majd őket felnőttkori kihívásaikon.

– Az EVSI Kézilabdás Kavalkádja remekül sikerült. Mennyire nehéz manapság megnyerni a gyerekeket és velük együtt a szülőket, hogy a kézilabdát válasszák?

– Ez volt az első ilyen jellegű rendezvényünk. Örömmel töltött el, hogy rengetegen kilátogattak, gyakorlatilag tele volt a körcsarnok. Ezen alkalomból a szülők is betekintést nyerhettek a munkánkba. Hiszek a sportoló (diák), szülő, edző (tanár) „háromszög” építő jellegű erejében. Ez nagyon fontos. Egymás nélkül nem működik a gépezet. 

Hosszú távon mindenkinek ez a legjobb. Népszerű Egerben a kézilabda, amiben nagy szerepe van az NB I.-es felnőtt csapatnak. Manapság egyre többen választják ez a sportágat, de soha nem helyezek a választásuk érdekében nyomást a gyerekekre. Szeretem, ha jó hangulatban telnek az edzések. Túl sokáig én sem tudok nagyon komoly maradni. Ha jó kedvvel, sikerélménnyel megy el a gyerek a foglalkozásról, akkor szeretne visszajönni. Szerencsére hozzánk sokan visszajönnek.