Elhunyt a felsőtárkányi futball egyik legnagyobb szurkolója

„Három évet még kaptunk belőle...” – mondja elcsukló hangon, idősebb fia, Attila. A Covid ideje alatt, vagyis 2021-ben Lóri bácsit hetekig a lélegeztetőgép tartotta életben. Abból az állapotból, abból a helyzetből is felállt azonban, mert az élni akarás mindennél erősebben munkált benne.

Csak egy félidőt nézett, de annak is nagyon örült, hogy legalább már ennyire futotta tőle. Nem győzött hálát adni az orvosoknak, köztük is elsősorban a barátként kezelt dr. Kincses Miklósnak, és mindenki másnak, aki az evilági létben megtartotta őt a családjának. Az unokák imádták Lóri papát, elég volt egy telefon és máris hozta, vitte, vigyázta a kislányokat. A család mellett csupán egy fontosabb akadt számára, mégpedig a futballt. Ebből sem akármelyik, hanem majdnem kizárólag a felsőtárkányi, no meg a Loki.

Nemhogy mérkőzés, de edzés sem zajlott nélküle. A világ végére is elment volna a csapatért, azokért a futballistákért, akik a tárkányi mezben szerepeltek. Ha győztek az aranylábúak, az maga volt a mennyország, ám akkor sem dőlt a kardjába, ha kikapott a gárda, igaz, ez nagyon elkeserítette. A kudarcra azonban jóval kevesebb példa akadt, ennek köszönhetően pedig egészen az NB III.-as bajnoki címig menetelt a gárda a 2012/13-as idényben. Ahogy az  1990-es évektől tartott felívelő időszakot, úgy a visszaesést is Bajzáth Lóránttal a nézőtéren élte meg a Bükk-kapujának csapata. 

A papa meccsről történő elmaradása már egészségügyi okokra vezethető vissza, mert más nem jelentett számára felmentést a lelátói jelenlét alól. 
A „nagy hármasból” már csak Márti néni (Herkules Ferencné) maradt. A gyógyszerész klubelnök, Varga Zsigmond után az utóbbi hetekben már súlyos beteg Lóri bácsi is búcsút intett Felsőtárkánynak, egyben a helyi futballnak. Aki ismerte, jól tudja, milyen ember, milyen drukker volt a nagy idők nagy tanúja, Bajzáth Lóránt.