2010.10.23. 12:24
A szabadságért meghalni is érdemes
Az ünnepi szónokok a félelemről, az összefogásról és a felemelkedésről beszéltek.
A polgármester köszöntőjében arra emlékeztetett: 1956 eseményeit időről időre átértékelték, s végül évtizedeken át uralkodott a félelem légköre. Példaként dr. Jobb László, egykori egri városparancsnok példáját említette, akire az ügyész halálbüntetést kért, végül 15 év börtönre ítélték. Elégtételt a rendszerváltás után annyit kapott, hogy Eger díszpolgárává választották.
Habis László szerint az 56-os forradalom üzenete a helytállás és a példamutatás. Egyúttal együttműködést kért a felemelkedés érdekében. Mert mint mondta, az elmúlt évtizedekben "nagyon mélyre sikerült süllyedni".
Az ünnepség szónoka Nyerges Andor, az 56-os szövetség egri szervezetének elnökségi tagja személyes élményeit felelevenítve arról beszélt: őt Egercsehiben, mint bányászt választották be a munkástanácsba és elnökségi taggá, ahol a hazájáért érzett felelősséggel és hittel végezte a munkáját. Antall Józsefet idézve emlékeztetett: ''56-ról csak nagyon megfontoltan és őszintén szabad beszélni.
Úgy vélte, a forradalom valódi jelentőssége a hamis ideológia és az erkölcstelen világ, egy elnyomó nagyhatalom elleni fellépésben áll. November 4-én pedig nem kevesebb történt, mint hogy a szovjet tankok bevonulásával véglegesen és világosan lelepleződött a világ előtt a vörös kolosszus igazi arca.
A szónok szerint a forradalom egyetlen örököse a magyar nép és a magyar fiatalok. Tanulságként elmondta: bár fegyverekkel eltiporták a forradalmat, de a valódi ellenállást már nem tudták megtörni. Ezért ötvenhat öröksége erkölcsi, és nagy, átfogó nemzeti örökség.
Ezután a Gárdonyi Géza Színház művészei adtak műsort, színésze Fehér István rendezésében.
Gyöngyösön együtt ünnepeltek
Hosszú évek óta idén először ismét együtt ünnepelt a városi megemlékezésen a gyöngyösi politikai jobb- és baloldal. Az október 23-ai programsorozat az ünnepi szentmise után a hagyományokhoz híven az egykori nemzetőrség Széchenyi utcai épületénél folytatódott, ahol a városban működő szervezetek, intézmények képviselői elhelyezték koszorúikat.
Előtte Benyovszky Péter önkormányzati képviselő felelevenítette az 54 évvel ezelőtti forradalom legfontosabb történéseit, majd az események üzenetét úgy foglalta össze: a Nagy Imre-kormány bízott Nyugat-Európa segítségében, de Magyarországot magára hagyták. Ebből is látszik, hogy mi nem kellünk a nagyhatalmaknak, csak ha hasznot húzhatnak belőlünk. Nem számíthatunk másra, csak magunkra. Majd hozzátette: mi, magyarok már tudjuk, hogy a szabadság egy olyan ajándék, amiért meghalni is érdemes.
Az 1956-os emlékmű megkoszorúzása után az ünnep a Mátra Művelődési Központban folytatódott. Itt Balázs József országgyűlési képviselő hangsúlyozta: az 1956-os forradalom a nemzeti összefogás kivételes eseménye volt.
– Mindennek rendelt ideje van, így a változásnak is. A tegnap vitáit le kell zárni, és ki kell nyitni a holnap ajtaját, ahogy az 1956-ban is megtörtént – mondta ünnepi beszédében a politikus. – Ha változtatni kell, mi tudjuk, mit csinálunk, mert mélyre ható változásra van szükség. Mi azt szeretnénk, hogy kerüljenek helyre a dolgok: a gyerek ne teher, a hit ne szégyen, a nyugdíj ne alamizsna, a tanulás ne kiváltság, az otthon ne vágyálom legyen. A változás a felemelkedés záloga lehet.
A programot a Berze Nagy János Gimnázium ünnepi zenés műsora zárta.
Szégyenletes, hogy még ellenforradalomról beszélnek
Hatvanban szombaton nem az elmúlt években megszokott helyen, hanem a Mártírok terének egy másik részében, a második világháború hősi halottainak és az 1956-os hősöknek a tiszteletére emelt obeliszknél volt a megemlékezés. A metsző hideg ellenére nagyon sokan vettek részt a megemlékezésen, amely a városzászló le-, illetve a lyukas nemzeti lobogó felvonásával kezdődött. (Tudósítónk a helyszínen számottevő rendőri jelenlétet is tapasztalt, de a csapatszállító kisbusszal és más járművekkel kivonuló egyenruhások távolabbról, a vasút melletti tisztásról kísérték figyelemmel az eseményeket.)
Szabó Zsolt polgármester ünnepi beszédében az összefogást emelte ki, amely – mint fogalmazott – 1956-ban hazára talált. Az akkori véres napok az idők során történelemmé szelídültek, de emlékezetre sarkallnak – jelentette ki.
Nánási István a Pofosz Heves megyei elnökeként felidézte a korabeli történéseket, majd megjegyezte: szégyenletes, hogy még napjainkban is akadnak olyanok, akik ellenforradalomként aposztrofálják a magyar nép felkelését.
A szónoklatokat követően a Gróf Batthyány Lajos Alapítványi Gimnázium, Szakközépiskola és Szakiskola tanulóinak szavalata, valamint a Birkás Ildikó által vezetett Musical Club Hatvan növendékeinek irodalmi műsora következett. Az ünnepséget Koza József római katolikus prépost, dr. Tatai István református lelkész és dr. Barcza Béla evangélikus lelkipásztor közös imája zárta.
Fontosabb a mánál a holnap
– A halottak tisztelete a jövő alapja; 1956-ban a mánál fontosabb lett a holnap, s a mártírok ezért áldozták életüket – mondta a lőrinci ünnepségen Víg Zoltán polgármester. A megemlékezésen a Március 15. Gimnázium és Szakképző iskola tanulói – Karádiné Kovács Éva és Vincze József tanítványai – ezúttal is színvonalas összeállítással állítottak emléket a szabadságharcnak.
