Nyugalomra lel a barackosban

Kis híján negyven éven át dolgozott a Heves Megyei Levéltárban az intézmény nyugalmazott igazgatója, dr. Nemes Lajos, akitől azt kérdeztük, miként telnek a nyugdíjas évek, hiszen a nyugdíjba vonulásának napjától, 2012. április 17-től már valóban évek teltek el. Mivel mással is kezdhette volna válaszát a szakember, mint azzal, hogy lényegében munkával ma is.

- A megyei levéltárban 1973. február 1-től 2012. április 17-ig dolgoztam. Végigjártam az összes lépcsőfokot az alsó stációtól az igazgatóságig. Ennek volt egy óriási előnye, amit sajnos a mostaniak közül nem mindenki ismer: meg kellett a szakma minden csínját-bínját tanulni. Többféle levéltáros létezik. Van, aki elhivatottan végzi mind a levéltári anyagok rendezését, azok megismerését, mind a kutatást. Hogyha az ember így tesz, arra mondhatjuk, hogy levéltáros. S vannak olyanok is, és ezzel nem akarok senkit sérteni, akik végig élik, ott vannak cím szerint „levéltárosok”. Minden szakmában van ilyen. Nagy szerencsém, hogy nagyon jó tanáraim voltak és ők segítettek elindulni, mind a középiskolában, mind a főiskolán és az egyetemen is – fogalmazott dr. Nemes Lajos, aki a legnagyobb szerencsének mégis azt tartja, hogy a Heves Megyei Levéltár már elhunyt egykori igazgatója, Soós Imre tanította őt.

– Imre bácsi olyan alapokat adott, amelyekkel eleve el lehetett indulni, és olyan lelkesen – hiszen ezt lelkesedés nélkül nem lehet csinálni – adta elő mindig akár egy forrásnak, akár egy oklevélnek, akár egy összeírásnak, vagy bárminek a megismertetését, amin keresztül szinte éreztük, hogy miről beszél. Ez példa volt, hogy később, amikor a főiskolán tanítottam, a hallgatóknak én is megmutassam, ahogy tulajdonképpen Imre bácsi tette – idézte a hajdan volt éveket az igazgató, aki azt vallja: az embernek szeretnie kell az életet, különösképpen, ha levéltárosnak áll.

– Amikor kutatsz, és egy levéltárban kutatsz, akkor annak van értelme, amikor a régmúlt korok emberének életét is megismered. Mert nagyon sokan a történelmet azzal azonosítják, hogy kinek, mikor, melyik csatában verték be győztesen a fejét. Csakhogy a fegyvereket el kellett készíteni, de fegyvere hiába volt az illetőnek, ha nem evett. Egy csomó olyan háttér, ami ha nem volt meg, akkor nem ért semmit az egész.

Ennél a pontnál jött el az, hogy az újságíróból kibújt a „kisördög”, és megkérdezte, miként is volt az a nyugdíjba vonulás, hiszen a tudományos szakmákban nem szokás 62 évesen elvonulni.

Nemes Lajos válasza szerint mindez tudatosan történt. Szerinte kevés embernek adatik meg az a szerencse, hogy elmehet így nyugdíjba. Rákérdeztünk, hogy volt-e ebben a döntésben szakmai ok. Kiderült: a konkrét ok az volt, hogy nem értett egyet azzal az átszervezési tervvel, ami aztán meg is valósult.

[caption id="" align="alignleft" width="650"] Dr. Nemes Lajos azt tartja: szeretni kell az életet. S az a legjobb, ha mindenki megtanul középen menni Fotó: Berán Dániel
[/caption]

– Azt mondtam, hogy nagyon rosszat fog tenni a szakmának, ha azt úgy átszervezik. Átszervezték – jegyezte meg, majd visszaidézte emlékeit: voltak, akik haragudtak rá, hogy mért jött el, voltak, akik tapsoltak, most meg „szívják a fogukat”. A szakmán belül is, még azok is, akik ellenezték, amit mondott, látják ma már, hogy ez az átszervezés nem jó irányba vezet.
Ennél a pontnál tettünk egy erőltetett kanyart abba az irányba, hogy miként is telnek a nyugdíjas levéltáros napjai. Azért erőltetettet, mert az igazgató továbbra is legszívesebben nap, mint nap végzett munkájáról beszélt most is. (Lásd: keretes írás. – A szerző) Végül azért csak kicsikartuk a választ a „szabadidős nyugdíjas létre” vonatkozóan is.

– Járok a telkemre, ami a kerecsendi tetőn, a barackosnál van. Már csak néhányan megyünk ki, én azért, hogy ne lássak „kétlábú beszélő állatokat”. (Ez utóbbiakat leszámítva nagyon szeretem az embereket.) Viszek ki fűkaszát, lekaszálom a füvet. Vannak gyümölcsfák is. Kiviszem a horgász székemet, vihetek ki egy könyvet, de könyvet a horgászathoz is kivihetsz. Ez a másik szenvedélyem, a horgászat. Vissza fogok térni hozzá, mert hanyagoltam. Nem feltétlenül érdekes, hogy zsákmányolsz például odakint a tónál. A lényeg az, hogy nyugalom van. Én mindig olvasok, mindenhol. Lehet, hogy furcsán hangzik, a fürdőkádban is. Mindenkinek javaslom az olvasást, mert mindig ad valamit. Mindent szeretek, ami szép, például egy festményt, a természetet, a sportot. Amellett szeretek a futballtól kezdve mindent. Nem elvakultan persze. Volt egy régi mondás és most is ezt vallom: „Tanuljon meg mindenki középen menni!” Gitározok is, bár ritkán jutok hozzá – sorolta. – Volt egy nagyon jó zenekarunk. Mindenkiből lett valaki, aki részt vett benne, és egyikünk se akart zenész lenni, de képzett zenészek voltunk. Egyikünk a diósgyőri vasmű vezérigazgatója lett, volt, aki Pakson mérnök. Nem is ez az érdekes, hanem, hogy ez is egy nagy kikapcsolódás, a zenehallgatás. Minden spektrumban.

Ennél a pontnál visszatértünk ismét a telekhez és a horgászathoz. Az igazgató felidézte azt a nyugalmat a szalóki tónál is, de kint a telken is, ami megérinti: hogy a nyúl odajön és néz tíz méterről. Tiszafüreden a Holt-Tiszán tapasztalt ilyet korábban, amikor csónakkal beevezett, hogy pecázzon.

– Ott tapasztaltam, hogy az őz odajött inni és nem szaladt el. Itt a nyúl jön oda. Volt már olyan, hogy este kimentem horgászni és 7-8 méterre ott állt a kis róka és nézett bennünket. Ez is beletartozik – emlékezett.

Munkával telnek a napok

Dr. Nemes Lajos a nyugdíjba vonulása utáni időszakról úgy látja, hogy a szakma nem szakadt el tőle, országosan számon tartják, van kapcsolata a kollégákkal. A témáit tovább tudja vinni, s ehhez be se kellett mennie hosszú ideig a levéltárba, mert annyi a 39 év alatt kigyűjtött anyaga van. A kutatási témái: Eger történetének különböző szegmensei, az önkormányzat, a szőlőtermesztés, a migráció története. Eger szőlőtermesztéséből készítette a doktoriját és ma is ez az egyik témája. Dolgozik már azon is, hogy kötet lehessen belőle, olyan könyv, amelyben nem mesék vannak, hanem forrásokon alapulóan a szőlőtermesztés története. Amiben továbblépett: a honismereti egyesület, illetve a honismereti mozgalom. 2013-tól a megyei egyesület elnöke. Ezt a tevékenységet tartja olyannak, amin keresztül lehet vinni tovább a történelmi kutatást, a történelmi tudat alakítását. Sok előadást tart, vetélkedőket rendez. Nekiláttak – együtt az országos szervezettel – a fiatalításnak is: Hevesben a 105 fős tagságban tíznél több a fiatal. Hogy látszódjon is, amit csinálnak, nekiláttak a Heves megyei műemlékek ismertetésének. Ehhez a Hírlapban találták meg a segítőkész partnert. Már húsz fölött jár a bemutatott műemlékek száma.

Családi mozzanatok

Dr. Nemes Lajos felesége pedagógus a katolikus általános iskolában. Két felnőtt fiuk van, akik informatikusok. A nyugdíjas levéltár-igazgató anyai ágon a török korig visszavezethetően egri. Az apai ág sokrétűbb, mikor a szülők összekerültek, akkor Tiszafüreden laktak. Itt is végezte a középiskolát a későbbi levéltáros, majd innen az egri főiskolára, onnan a debreceni egyetemre vezetett az útja. Itt is doktorált. Azt, hogy fél pont híján nem került elsőre az egyetemre, szerencsének tartja, mert a főiskolán rengeteg minden ragadt rá, amit az egyetemen nem lehetett volna megszerezni. Az külön öröm, hogy az egri felsőoktatási intézményben később taníthatott is. A levéltári ismeretekről azt tartja, hogy a történelem szakosoknak is nagyon hasznos, hogy ezeket a területeket megismerik, amellett, hogy megismerik jól a magyar történelmet.