A postamester a tejbe gazolt

EGRI HIRADÓ. HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1894. MÁJUS 19.

Két hét óta nincs posta.

Nem is Afrikában, nem is Kamcsatkában, és még nem is a Zahara sivatagon, hanem Eger közvetlen közelében Felnémeten és Felső-Tárkányon van az a nem épen kellemes állapot, hogy 24 fokos melegben, ha akarnak, ha nem, be kell kutyagolnia levelet váró szegény lakosságnak Egerbe, ha olvasni akarják a czimükre küldött leveleket és ha birni akarják a küldeményeket, – mert hát nincs postahivataluk. Felnémet és Felső-Tárkány, mert a felnémeti postamester a tejbe gazolt vagyis nem tartotta meg a 10 parancsolat 5-ik pontja rendelkezését, két hét óra a nagyérdemű posta direkczió jóvoltából postahivatal hiányában leledzik. Mikor a köz nevében megkérdjük teljes felháborodással, hogy hát meddig tart még ez az ázsiai szegénység? egyidejüleg a köznek azt a jogos kivánságát terjesztjük elő azoknak, kiket illet, hogy mivel a két községnek összesen 3200 lakosa van, s ezek közül Felső-Tárkánynak 700-zal több, mint a másiknak, ott lenne kivánatos a postahivatal felállitása és Felnémeten pedig lenne közöttes posta leadó állomás. Ajánljuk a posta-igazgatóság figyelmébe.

HEVESVÁRMEGYEI HIRLAP. POLITIAKI ÉS VEGYESTARTALMÚ LAP. 1905. MÁRCZIUS 5.

Tettenért „kisértet”.

A mult nyáron szerte a városban beszélték, hogy kisértet, villamos katonatiszt járkál a hóstyákon. Pár hét alatt azonban elült a hir. Körülbelül két hónap óta a nyári kisértet megint megjelent. Most már nem a hóstyák népét ijesztgette, csak a Góth-féle ház lakóit a főutczán. Ugyanis ennél a háznál két hónap óta nap nap után sajátságos dolog történt. Reggelre a kaput nem lehetett kinyitni, mert a kulcslyukba az éjjel valaki fa-éket vert be. Mikor aztán az eset már vagy hat nap egymásután megismétlődött, a környékbeli cselédség azt kezdte rebesgetni: megint jár a villamos tiszt! A házbeliek a kellemetlenséget megunva, minden éjjel őrt állitottak a kapuhoz, hogy csipje rajta a „kisértetet”. Hasztalan volt minden őrködés. Az ék reggelre megint bent volt a kulcslyukban.

Egy héttel ezelőtt ép a favágó őrködött, mikor éjfélkor hallja, hogy verik az éket. Azonban a babonás ember – ép 12 óra volt – ijedtében nem mert kimenni, félt a kisértettől. Most már azonban világosságot vetett a kisérteties ügyre a ház kocsisa, ki a napokban egész éjjel virrasztott – vasvillával a kezében – várva az érkező szellemet. A titokzatos látogató nem is váratott magára. Pontban éjfélkor megint megjelent, kezében az ékkel és egy fokossal. Mikor azonban épen el akarta végezni „kisérteties” munkáját, az őr kiugrott az ajtón s a vasvillával véresre verte. A zajra a rendőrök is odasiettek, azonban ekkor már a kocsis maga volt. Kérdezték a rendőrök, hol a kisértet, de a kocsis már csak a vérnyomokat tudta megmutatni.

Ugyanis a furcsa sportnak hódoló éji látogató, mikor látta, hogy baj fenyegeti s a vasvilla véresre sebezte, könyörögni kezdett, hogy a rendőrök elől elmenekülhessen. A kocsis miután már igazságot tett, hagyta menekülni a tettenért „kisértetet”, kinek kilétét igy nem lehetett megállapitani, csak annyit, hogy szellemnek nem szellem, mert vére ugyancsak bepirositotta a burkolatot.

MÁTRA. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI KÖZLÖNY. 1863. JULIUS 18.

Levelezés – Heves

Kétszeres okból indittatva irom e jelen sorokat.

Először is, hogy becsületes magyar emberhez illőleg szavamat beváltsam s a mult vasárnapra rendezett műkedvelői előadásról igéretem szerint tudósitsam e lapok olvasóit. T. Karkoványi úr közbe jött sürgős hivatalos teendői által akadályoztatván nem léphetett föl, nem pedig, mint a kósza hirt szeretők mondják hogy 15 ftot követelt volna e föllépteért. A terjesztett hir aljasság, azért nem is szükség őt mentegetni; annyival inkább, hogy az ily kis társulat összes napi bevétele alig haladja meg a kért összeget, ily esztelen követeléssel fölsem léphetett.

Második ok, hogy a folyó hó 13-án tartott országos vásárról pár szó emlitést tegyek. A ló és szarvasmarha, mely nagy számmal hajtatott be olcsó áron kináltatott; de pénz és takarmány szűke miatt kevés vevő mutatkozott.

A belső-vásárban pedig több volt talán a kereskedő és mesterember mint a vevő.

Esőnk még nincs, – igy a hires hevesi dinnye tökéletesen elvesz.