Éveken belül akár teljesen el is tűnhetnek a fecskék

Közismert tény, hogy a magyarországi fecskeállomány évről évre csökken, melynek hátterében sok esetben a nagyipari mezőgazdaság környezetkárosító hatásai, az élőhelyek átalakulása, eltűnése, és a klímaváltozást állhat, azonban Magyarországon közrejátszik a lakosság fecskék iránti toleranciájának csökkenése is. A jelenségről Orbán Zoltán, a Magyar Madártani Egyesület (MME) szóvivője beszélt a közelgő költési időszak apropóján.

– Minden egyes hazai fecske minimum egy kilogramm rovart fogyaszt el évente, tehát ha egy-két millió példány eltűnik hazánkból, akkor 1-2 millió kilogramm rovar marad a „nyakunkon” – magyarázta a szakértő. – A fecskék táplálékát képezi szinte az összes mezőgazdasági kártevő, és többek közt azok az újonnan betelepült szúnyogfajok is, melyek a terjesztett betegségekkel közvetlenül veszélyeztethetik a lakosságot.

Hangsúlyozza: hazánkban mára a fecskék száma nemcsak hogy csökkenő tendenciát mutat, de néhány éven belül a kritikus szintre zuhanhat. – Bár törvényileg is tiltott, évről évre jelentős számú fészket pusztítanak el hazánkban, gyakran a költési időszak közepén. A művelet következtében sokszor nemcsak a tojás és a fióka, de a kotló madár is elpusztul – mondta Orbán Zoltán, hozzátéve: a tömeges elkövetések hátterében sokszor hivatalos szervek, például önkormányzatok, iskolák állnak.

– A fészekpusztítók sokszor a fecskeürülék káros hatásaira hivatkoznak, ám az semmivel nem jelent nagyobb veszélyt, mint bármilyen más ürülék a lakott területeken – emlékeztetett a szakember. A nem kívánt hulladék potyogása egy egyszerű eszközzel megakadályozható: a fészek alá körülbelül kéttenyérnyi fém-, fa- vagy műanyag lap, úgynevezett fecskepelenka felszerelését javasolják a madárvédők.

– Ha eltűnnek a fecskék, akkor a rovarok ellen ­kémiai idegmérgeket kell bevetni, melyek nemcsak az úgynevezett káros, de a hasznos, beporzó rovarokat is elpusztítják, és az ivóvízen, táplálékon keresztül a szervezetünkbe is bejutnak – figyelmeztetett Orbán Zoltán.

Felhívta a figyelmet: ha bárki bármilyen károkozást észlel a fecskékkel kapcsolatban, pontos hely és időpont megjelölésével, valamint lehetőleg fényképfelvételt mellékelve jelentse azt az illetékes megyei kormányhivatalnál vagy nemzeti park igazgatóságnál.

A fészkek eltávolítása az év egyetlen szakában sem megengedett; a költési időszakon kívül, tehát április elseje előtt is csak a kormányhivatal engedélyével lehetséges, a jóváhagyást az épület átépítése vagy felújítása indokolhatja. A fecske minden fejlődési alakjában, tehát már tojásként is védett, természetvédelmi értéke ötvenezer forint. Figyelembe véve, hogy egy fecskepár egy fészkelés alkalmával 4–6 tojást rak, a hatóság a fészek leverését akár negyedmillió forintot meghaladó összeggel is büntetheti.

Nem veszélytelen a költöző madarak vándorútja

– Szerencsére nem jellemző, hogy a tojásokat vagy fiókákat rejtő fészkeket levernék az emberek, legalábbis ilyen eset nagyon ritkán jut tudomásunkra. Sokkal gyakoribb, hogy a fészkeket a fecskék telelőhelyről történő visszaérkezése előtt semmisítik meg, ami szintén törvénybe ütköző cselekedet – közölte megkeresésünkre Fitala Csaba, a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság munkatársa. Hozzátette, a természetvédelmi hatóság rendkívül indokolt esetben, október és április között engedélyezheti egy vagy több fészek eltávolítását.

– A fecskeállomány megfogyatkozásának számos más, a hazai viszonyokon túlmutató okai is vannak, melyeket még csak részben ismerünk – fejtette ki a szakember. – Ilyenek pl. a vonulási út során és a telelőhelyen ­bekövetkező veszteségek. A veszélyeztető tényezők sorában meg kell említeni az éghajlatváltozást, az ezzel összefüggő ­időjárási szélsőségeket, de főképpen az afrikai telelőhelyeken uralkodó környezeti állapotokat. Mint az köztudott, a kontinens legtöbb országára a gyors ütemű népességnövekedés jellemző, aminek velejárója a természetes élőhelyek fogyása, degradációja, a mezőgazdasági területeken a növekvő (és nem mindig kontrollált) vegyszerfelhasználás. Ezek mind befolyásolják fecskéink táplálkozási viszonyait, végső soron túlélését, a hazatérő madarak számát. Ráadásul egyes területeken a helyi lakosság fecskéinket mint fehérjeforrást, a táplálékai között tartja számon.