Élménybeszámoló

2020.05.10. 15:30

Hegyvidéki kirándulás a csodákat rejtő Bükk-fennsíkhoz

A Bükk egyik legizgalmasabb része talán a Bükk-fennsík, ami ráadásul Magyarország legmagasabban fekvő síkvidéke is, és pazar élményt nyújt minden kirándulónak.

Gidai Zsanett

Rengeteg csodás túrautat lehet találni a Bükkben, mindenki kedvére válogathat a könnyebb és nehezebb kihívások között. Mivel 20 éve nem jártam a Bükk-fennsíkon, így ezt tűztem ki úti célul. Nem túl hosszas keresgélés után találtam rá interneten az Olasz-kapu tanösvényre, ami tíz kilométeres hosszával és kevés emelkedőjével elég kecsegtető volt. Fontos volt a választásnál, hogy körbe tudjunk menni és oda lyukadjunk ki, ahonnan elindultunk, mivel kocsival szerettünk volna eljutni a túra kiindulópontjára.

Az interneten részletes leírást találtuk arról, hogyan lehet megközelíteni a legkönnyebben a kiszemelt tanösvényt. Egerből autóval érkeztünk Szilvásváradra, ahol kicsit aggódtunk, hogy a Szalajka-völgy előtti parkoló nyitva lesz-e, ugyanis ahhoz, hogy Szilvásváradról az Olasz-kapuig elérjünk, igen hosszú utat kell megtenni a hegyen felfelé.

De szerencsénkre egy 1700 forintos parkolási jegy megváltásával már mehettünk is úti célunk felé. A kisvasút sínén áthajtva jobbra kanyarodtunk és a következő nagy parkolóig mentünk, onnan pedig fel az aszfaltos úton. Igazából el sem téveszthettük volna, mivel más irányba nem lehet menni.

A felfelé vezető úton nem találkoztunk más kocsival, csak egy fákat szállító teherautó jött szembe, így nyugodtan haladhattunk lassan is, és csodálhattuk a természet szépségét.

Az Olasz-kapuhoz vezető úton a Millenniumi kilátó mellett is elhaladtunk, ami azonban zárva volt. A 625 méter magas Kalapat-tetőn álló kilátótornyot 2000. augusztus 20-án adták át. Innen még hat kilométert tettünk meg az Olasz-kapuhoz, ide érve megállapítottuk, hogy autó nélkül nem biztos, hogy sikerült volna a tervezett utat megtenni. A kacskaringós és emelkedőkkel tarkított 10 kilométer után már nem lett volna erőnk tovább indulni a Tar-kő irányába, de így kipihenten érkeztünk a túránk elejére.

Egy egyszerű kis parkoló fogadott minket, ahova 4 és fél órával később visszaérkeztünk. A kiindulóponton a Bükki Nemzeti Park táblája ismertette, hol is vagyunk pontosan és mire számíthatunk a túra során, igaz csak egy szaggatott vonal jelezte, hogy merre kell majd haladnunk, de az internetnek hála pontos túraútvonalat is találtunk, amin jól látszottak a jelzések, melyeken haladnunk kellett, mondjuk így is sikerült eltévedni. A túra legelején már történelmi érdekességgel találtuk szemben magunkat, ugyanis az Olasz-kapu sziklaátvágást Thurzó Gáspár irányításával 18 olasz hadifogoly végezte 1918-ban, hogy utat nyissanak egy kisvasútvonal építéséhez. A sziklafalban emléktábla örökíti meg a verejtékes munkát.

Körbenézni a Tar-kőről nem mindennapi élmény A szerző fotója

Nem nagy túrázók lévén nagyon örültünk, mikor az interneten talált térképen látható turistajelzést megtaláltunk egy fán, így el is indultunk azon az úton, ám már az első kereszteződésnél rossz felé tértünk le. Boldogan követtük a kék átlóssáv turistajelzést, csak azt nem vettük számításba, hogy a másik jelzésnek is ott kellett volna lennie mellette, hogy a megfelelő úton legyünk. De hiányos ismereteink köszönhetően egy igazán páratlan élményben volt részünk.

Tévedésünk miatt sikerült megcsodálni a Körös-barlangot, mely 932 méteren fekszik, ezzel a legnagyobb tengerszint feletti magasságon elhelyezkedő magyarországi barlang. Az 1940-es években régészeti ásatások is folytak itt, melyek során hat réteget különítettek el, amelyek gazdag, középső és felső pleisztocén faunát tartalmaztak. Barlangimedve- és barlangi­oroszlán-csontok is előkerültek. A talált, néhány cserépedény töredék és egyéb tárgy újkőkorszaki volt. Itt egy kicsit elbizonytalanodtunk, ugyanis csak visszafelé vezetett út, de a térkép tanulmányozása után sikerült rájönni, hol vagyunk, mit látunk és hogyan kell továbbhaladni.

Visszasétáltunk a tanösvényre és folytattuk utunkat. A Tar-kő felé igyekezve, áthaladtunk az Őserdőn is, mely 24 hektáron terül el, és több mint egy évszázada nem került sor emberi beavatkozásra ezen a területen, így láthatóak itt 30–40 méter magas és 200 éves bükkfák is. Innen már nem volt messze a legjobban várt rész, a Tar-kő sem.

A Bükk-fennsík 950 méteren fekvő ormáról csodálatos kilátás tárult elénk, a Bükk-hegység dombjaitól egészen a Mátráig el lehet látni, tiszta időben pedig akár a Tiszát is megpillanthatjuk. Az oromra leülve igazán pazar helyen fogyasztottuk el a szendvicseinket. A pihenő után lefelé vezetett az utunk, a Zsidó-réten áthaladva, már a betonozott úton hamar visszatértünk a kiindulóponthoz.

A 4 és fél óra alatt így kezdőként kellemesen ki lehet fáradni és mesebeli tájakon lehet végigmenni.

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a heol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában