Kevés lenyűgözőbb látvány van a bélkő-hegyinél (fotók, videó)

A Bélkő-hegy a Bükk-fennsíkot körülölelő sziklasornak, az úgynevezett „kövek vonulatának” meghatározó indító tagja a Bükk-vidék központi részének nyugati felén. A hegy fehérlő szikláit a középső és késő triász korban képződött mészkő alkotja. Magasba törő, éles peremű sziklák tövében ritka, védett növények bújnak meg.

Már a hegy felé vezető úton is gyönyörű kilátás fogad minket.

A hegy nevét az itt élő Bél nemzetségről kapta. A Bélkő-hegy oldalában 1963-ig folyt két mészkőbánya tölcséres művelése, ekkorra azonban a bányafal veszélyessé vált, ezért a termelést a hegygerinc tetején folytatták. A messziről is látható lépcsőket tehát kézzel, vájárok munkája alakította ilyen formájúvá.

A felső kőbánya 2000-ig, a Bélapátfalvi Cementgyár bezárásáig üzemelt. Ezalatt gyakorlatilag legyalulták a Bélkő-hegy tetejét, számítások szerint ma 7 millió köbméter hiányzik a hegyből. A hegy 550 méter feletti „sapkáját” 2008. február 15-én védetté nyilvánították.

A hegy eredeti, bár lapos csúcsa áldozatul esett a cementgyártásnak, azonban egyik épen maradt ormáról fantasztikus panorámában lehet része a túrázóknak. Ez egy mesterségesen kialakított orom a csúcsra vezető Bélkő tanösvény végén. Jól belátható innen a Bélapátfalvát körülvevő dombvidék, a Bükk-vidék csúcsrégiójának vonulatai Szarvaskő irányába, a távolban kéklő Mátra, valamint az alattunk elterülő felhagyott felső kőbánya.

Ma a kivájt bányajáratban semmi sem található, a bent maradt betonozott tereptárgyak és ejtőaknák a balesetveszély miatt kerültek bejáratuknál elfalazva. Későbbi hasznosításuk akár egy felvonó építésével felmerült, azonban ennek kivitelezése az utókorra hárulhat

A Bélapátfalvi Cementgyár közel száz évig működő cementgyár volt 1908–2002 között a Heves megyei Bélapátfalván. Az alábbi fotó egy 1976-os látkép a mészkőbányától a cementgyár felé. Előtérben a középkori ciszterci apátsági templom.

És maga a mészkőbánya szintén 1976-ban.

Forrás: Wikipédia