Nem mondanak le a rászoruló gyermekekről Istenmezején

A gyermekotthonok világába kevesen látnak bele. A kiemelés a családból minden szempontból érzékeny téma. Az érintettek és a gyermekvédelem munkatársai is számos kihívással szembesülnek ebben az élethelyzetben.

Csak egy szerény háznak tűnik a falu szélén

– A lakásotthon olyan gyermekotthon, amely legfeljebb tizenkét fiatal teljes körű ellátását biztosítja, önálló lakásban vagy házban, családias körülmények között. A lakókörnyezetbe szervesen illeszkedve, a kis létszámra, a közösségre épül és az önálló életvitelre készíti lakóit – taglalja Földi Györgyné, miközben az istenmezeji lakásotthon felé tartunk. S valóban, a szerény, gondozott épületről az utcáról szemlélve senki nem gondolná, hogy a Heves Megyei Gyermekvédelmi Központ egyik ingatlana.

– A jellemzői közül mi a családias jellegre helyezzük a hangsúlyt. Ez azonban nem azt jelenti, hogy valamilyen modell mintájára alakítottuk ki az intézmény szervezetét és működésének a rendjét. Az otthonok a befogadó település szerkezetébe illeszkedve működnek. A funkciójuk az, hogy a famíliájukból kiemelt gyermekek továbbra is gyakorolhassák a mindennapi természetes társadalmi kapcsolatokat. Az építészeti kialakításnál és a berendezés kiválasztásánál a célunk az volt, hogy a korábbi nagy intézmény hivatalosságának, üzemszerűségének személytelenítő hatásai, ártalmai ne jelenhessenek meg. A gyermekek és a fiatalok áttekinthető, az igazi otthonhoz hasonló, berendezett, általuk is alakítható, biztonságot sugárzó környezetben élnek, nemek és életkor szerinti vegyes összetételben – magyarázza a Pétervásárai Gyermekotthon vezetője.

Ahogy belépünk az ajtón, halk duruzsolás hallatszik. Ekkor látja először a vendég, hogy nem egy falusi családba érkezett, az épület egy tucat fiatalnak ad helyet. Jöttünkre a tanulók, akik eddig a tankönyvek fölé hajoltak, vizslató érdeklődéssel fürkésznek minket. Közben körbe nézünk. A katonás rendben talált szobák, az emeletes ágyakra akasztott sportereklyék, a lányok rózsaszín, tinisztárok képével díszített párnái kicsit sem emlékeztetnek a képzeletemben élő kaotikus és barátságtalan otthonokra.

Meghatározó az otthonban dolgozó személyisége

– Törekszünk a testvérpárok együttes elhelyezésére. A párfős szobák, társalgók, a terasz, a nagy udvar biztosítja számukra a megfelelő teret, illetve szükség esetén az egyedüllétet. A nevelésünk mivoltát a lakásotthon légköre, a nevelés rugalmassága, s a követelmények határozottsága szabja meg, mivel ez személyiségformálásuk elsődleges színtere – közli Földi Györgyné, s hozzáteszi: itt kapnak a növendékek érzelmi biztonságot, ez a kapcsolat segíti a jellemük gazdagodását. A munkatársak magatartásformái, értékrendszere megjelenik bennük, hiszen spontán mintakövetés folyamatával rögzül a gyermekekben. Ezért meghatározó az otthonban dolgozó egyénisége és állandósága.

A nevelők bensőséges emberi kapcsolatot alakítanak ki, nyílt, demokratikus légkört teremtenek, világos követelményeket támasztanak és azokat következetesen betartatják. A felnövekvő ember alapvető szükséglete a szeretet, ez biztosítja a lelki biztonságát, ami növeli bizalmát. Ezek nélkül sebezhetőkké és magányosakká válhatnak, ezért elsődleges feladatunknak tekintik a kölcsönös bizalom kiépítését.

Hátrányok, traumák és kötődési hiány

Ahogy a nevelők mondják, a legtöbb lakó szocializációs hátránnyal érkezik, így előfordulnak náluk magatartási problémák, tanulási nehézségek és agresszió. Traumák érték őket, kötődési hiánnyal és előítélettel küszködnek. Ezek a család által közvetített negatív normarendszerre, a családi szocializáció hiányára vezethetők vissza, így az otthonok dolgozóinak feladata a biztonságérzet megteremtése, az általános értékek közvetítése.

– A mindennapi élet nem különbözik egy nagy család ritmusától – fejtegeti a szakember. – Minden tevékenységbe bevonjuk a gyerekeket, legyen ez a környezetük, a ruházatuk rendben tartása. Istenmezeje egy kivételes befogadó közösség. A polgárok, az önkormányzat kedvelik a ház lakóit, akik gyakran segítenek a falubeli időseknek.

Mindegyikük a képességének megfelelő oktatásban részesül, szoros kapcsolatot alakítanak ki a kollégák az iskolákkal. Gondot az szokott okozni, hogy az esetlegesen kimaradt, vagy évek óta elmaradó szülői látogatás megviseli őket. Ez az iskolai teljesítményen is nyomot hagy pár napig, nem csupán a hangulaton. A pétervásárai Tamási Áron Általános Iskolába járnak, középfokú intézménybe szintén a városban található mezőgazdasági szakközépiskolába, vagy Egerbe. Ebben sem különböznek a társaiktól. Különböző szakkörökön, fakultációkon is részt vesznek és többen sportolnak.

– Probléma azokkal van – folytatja Földi Györgyné –, akik rendkívül sok iskolai hiányzással érkeznek, túlkorosak az osztályban, így nehéz a beilleszkedésük. Továbbá, akik már bekerülésük előtt bűncselekményben vettek részt, vagy káros szenvedéllyel küzdenek. Sajnos, egyre több köztük az agresszív fiatal. Ahogy az otthonban dolgozók fogalmaznak, feladatuk a rászorulók segítése, támogatása, ami az emberi méltóság tiszteletben tartásán alapszik. Nem mondanak, nem mondhatnak le egy gyerekről sem. Közös cél a rájuk bízott életek gondozása, nevelése és érdekeik szem előtt tartása.

Sikertörténetért nem kell messzire menni

– Idén tíz éve, hogy a lakásotthonba kerültem, négy testvéremmel egy otthonban helyeztek minket. Ketten már nagykorúságukat követően kikerültek onnan és önálló életet kezdtek. Tartom velük a kapcsolatot. Jelenleg két húgommal élek együtt itt – meséli Lakatos Csaba, a pétervásárai otthon lakója. Csaba tanulmányai befejezéséig utógondozói ellátásban részesül. Mint mondja, a családjukból kiemelték őket, mert a szüleik nem tudták biztosítani a megfelelő környezetet, állandó viszályoknak voltak kitéve.

– Természetesen nekem is nehéz volt, hiszen akármilyen is volt a családunk, akkor is idegen környezetbe kerültünk. Így, együtt talán könnyebb volt ezt megemészteni. Az otthonban mindenki szeretettel fogadott, minden dolgozóhoz bármikor fordulhatunk. Úgy élünk, mint egy nagyobb család, az ott lévők már-már családtagok, a dolgozók a mi mamijaink. Így is hívjuk őket.

Mindig is érdekelte a sport, így a helyi városi csapatban focizott egészen kicsi korától, most is felnőtt csapat tagja. Erre is büszke.

– A pétervásárai általános iskolában hamar bepótoltam a hiányosságaim. Ezután mezőgazdasági gépész szakmunkás bizonyítványt, nehézgép-kezelői és személygépkocsi jogosítványt szereztem. Folytatom a tanulmányaimat, érettségire készülök, és ha minden jól megy, Egerben az Eszterházy Károly Egyetemen tanulok tovább gazdasági menedzser szakon – részletezi terveit az alig tizennyolc éves fiú.

– A családommal tartom a kapcsolatot, de sajnos még mindig nem megfelelő a környezet arra, hogy ott éljünk. A lakásotthonban minden témáról őszintén beszélnek velünk és együtt tervezzük a jövőnket. Én tudtam, hogy nekem az egyetlen lehetőségem a tanulás ahhoz, hogy önállóan megálljam az életben a helyemet. A bevásárlástól kezdve minden feladatban arra nevelnek, hogy ha kikerülünk, akkor meg tudjunk élni, beilleszkedjünk – magyarázza.

Mint mondja, itt mindig bíztak benne, ez motiválta. Társait – ha biztatásra szorulnak – arra emlékezteti: az egyetlen, amit nem vehetnek el tőlük, a megszerzett tudás, a szakma. Ezzel tudnak bizonyítani. – Nekünk sokkal nehezebb lesz, de minden csak akarat kérdése.