Teljesen megdőlt a baloldal szavazatégetős meséje

Még nagyobb disznóság lehet a Telex álhírgyanús cikke körül, mint ami eddig kiderült.

Ahogy arról a Kontra is beszámolt,  „óvatosan megégetett” levélszavazatokat találtak az erdélyi Jedd nevű falu egyik eldugott zugában.

Az esetet nyilvánosságra hozó Telex és Átlátszó Erdély azonnal támadásba lendült: cikkeikben zsákokat, valamint kidobott szavazólapokat mutogattak, azt sugallva, hogy választási csalás történt

Az elejétől kezdve gyanús volt, hogy Parászka Boróka pont abban az erdélyi faluban él, ahol megtalálták a hírekben szereplő szavazólapokat. Aztán kiderült, hogy ezek nem voltak lepecsételve.

Aztán végleg összedőlt a kártyavár, miután kiderült: mindössze 13 szavazólapról és 60 borítékról volt szó – nem valószínű, hogy ezen fog múlni egy egész országgyűlési választás végkimenetele –, de azokat úgy fotózták, hogy a közvélemény tömeges csalásra gondolhasson.

A szakértő szerint hazudik Dull

Ráadásul a sajtóban kiderítették azt is, hogy az ügyet hangosan tematizáló Telex már február 1-jén megírhatta a lejárató anyagot.

A Választási Médiafigyelő Delegáció kérdéssel fordult a Telex főszerkesztőjéhez, Dull Szabolcshoz, hogy pontosan hogyan is születhetett meg a cikk hetekkel a szavazólapok nyomtatását megelőzően.

A főszerkesztő szánalmas magyarázkodása szerint „technikai hiba” történt a cikk szerkesztőségi rendszerükbe való átvételekor, az „visszaugrott egy véletlen dátumra”. Mert persze, ez így szokott történni ezekkel a rendszerekkel.

A Kontra által megkérdezett szakértő szerint a számítógépprogramok nem cselekszenek véletlenszerűen, csak ha direkt erre vannak programozva. De az kevéssé valószínű, hogy a Telex rendszerébe valaki beleírta volna azt a kódot, amely találomra ad dátumot. Ami aztán éppen 2022. február 1-jét dobta volna ki.

Szóval nem kicsit áll gyenge lábakon a történet.

Egyik olvasónk egy másik furcsaságra is felhívta a figyelmünket. Elmondása, és az általa megküldött képek tanúbizonysága szerint a Kidobott levélszavazatokat találtak Marosvásárhely mellett című cikk kapcsán nagyon nem stimmelnek az úgy nevezett ID – azaz Identifier/azonosító – sorszámok sem.

Ugyanis valamennyi új cikk – még ha nem is publikálják – kap egy ilyen sorszámot, aminek az a jellegzetessége, hogy időrendben növekvő, és egymástól eltérő számot kapnak az új cikkek. Azaz, sorrendiséget tart a rendszer, és az ID-kből következtetni lehet arra, melyik cikk került be előbb az adatbázisba.

Az írás ID-je 38 874-es számú; míg egy másik február 1-jei cikké 39781-es számú, ami arra is utalhat szakértő olvasónk szerint, hogy még korábban megszületett a megégett szavazólapok meséjéről szóló cikk, mint február elseje. Azt akár már januárban is megírhatták a „jövőbe látó” Telexesek.

Ugyanez megtörtént már egyszer 2008-ban

A történet és a provokáció módszere nem teljesen új keletű, hiszen Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnökének első megválasztásakor, 2008-ban kísértetiesen hasonló események zajlottak le, még a provokáció helyszíne is ugyanaz volt. Erről számolt be a tisztviselő a Facebook-oldalán.

„A tisztújító gyűlés egy másfél évet tartó népszavazásra tett pontot, és közölte annak végleges eredményét. Több mint 210 000 szavazat Székelyföld autonómiájára, a leadott szavazatoknak messze több mint kilencven százaléka. Február végén keresett meg a vásárhelyi román sajtó, és kamerák kereszttüzében, mikrofonok erdeje előtt kellett nyilatkoznom egy számomra addig ismeretlen eseményről: Jedden félig elégett szavazólapokat talált egy ismeretlen személy, aki erről értesítette a román sajtót” – idézi fel Izsák.

Vagyis azok a szavazólapok is épp Parászka Boróka magyarellenes újságíró lakóhelyén, Jedden kerültek elő. Micsoda véletlen egybeesés!

A mostani, hasonló botránnyal kapcsolatban bátran elmondhatom: szerzői/szervezői ugyanazok, mint 14 évvel ezelőtt, és még helyszínt sem kaptak újabbat

– írta Izsák Balázs.