Akik kitárják a szívüket és az otthonukat más gyermeke előtt

A Szent Ágota Gyermekvédelmi Szolgáltató Heves megyei nevelőszülői hálózatában jelenleg 260 gyermekvédelmi gondoskodásban élő kiskorú és fiatal felnőtt él szerető, befogadó családban. A Hevesi Járásban a legerőteljesebb a nevelőszülőség hagyománya, a nevelőszülők 61 százaléka lakik ezen a területen. Közülük mutatunk be hármat, hogy láttassuk, milyen feladatot jelent és milyen örömöket nyújt ezt a hivatás.

Nincs különbség saját és nevelt gyermek között

Erki Ferencné és férje már mindent tud a nevelőszülőségről. Csaknem 30 évvel ezelőtt került hozzájuk az első testvérpár, azóta 16 fiút és 5 lányt neveltek fel.

– Szerettünk volna valami fontos dolgot tenni a saját gyermekeink felnevelése mellett. Öröm számunkra, hogy a nevelőszülői hivatásban megtaláltuk az életfeladatunkat – mondja Terike. – Persze ez nem egyik napról a másikra meghozott döntés volt. Kilenc évig rágtam a férjem fülét, hogy fogadjunk be egy családját vesztett gyereket, mígnem egyszer találkozott nevelt gyerekekkel, nevelőszülőkkel, és megmozdult benne valami – meséli a kezdetekről.

Ez 1992-ben történt. Egy 3 és egy 5 éves gyerek, egy testvérpár került hozzájuk elsőként, akik gyorsan beilleszkedtek a család mindennapi életébe. Egy napon azonban megcsörrent a telefon, és jött a hír, hogy a nevelt kicsiknek testvérük született, jó lenne, ha ő is a családhoz kerülhetne.

Innentől kezdve a gyermekek nevelése lett az elsődleges elfoglaltságuk, még az otthonuk bővítését is ennek rendelték alá: az volt a céljuk, hogy minden gyermeknek megfelelő körülményeket biztosítsanak. Szép sorban feltöltődött az összes férőhelyük, volt olyan időszak, amikor a két sajátjukkal együtt egyszerre 12 gyermeknek adtak meleg otthont, szerető családot. Többségük hosszú időt töltött náluk, előfordult, hogy csecsemőkortól a felsőfokú oklevél megszerzéséig. Jelenleg két egyetemista utógondozottról, fiatal felnőttről és egy 16 éves, középiskolás fiúról gondoskodnak, ám emellett sokszoros nagyszülők, hiszen nevelt gyermekeiktől 8, saját gyermekeiktől pedig már 5 unokájuk született.

Munkájuk elismeréseként két éve megkapták a nevelőszülőknek adható legrangosabb kitüntetést, a Szent Anna-díjat, nemrégiben pedig a Heves Megyei Családokért díjat vehették át, amelyet a megyei önkormányzat adományoz azoknak, akik hozzájárulnak a társadalom családbarát szemléletének erősítéséhez.

Ahol ünnepnap a gyermekek családba kerülésének dátuma

– Minden erőt, boldogságot, energiát tőlük kapok, ezek a gyerekek napsugarat hoznak az életünkbe – ezt válaszolta Tóthné Farkas Marianna erki nevelőszülő arra a kérdésre, mit jelent neki és férjének az, hogy mások gyermekeit nevelik. A párja utcagyerekként nevelkedett, ő volt az, akit a segíteni akarás motivált.

– 2007 novemberében a kisközségünkben mi voltunk az elsők, akik elvégeztük a nevelőszülői tanfolyamot. 2008 tavaszán került hozzánk az akkor a 15 hónapos Vivien. A világ legboldogabb embere voltam, annyira örültem neki, pedig három hétig egy mosolyt sem tudtam kicsalni belőle. Pár nap múlva megkaptuk a testvérét, Jenőt is – meséli az első gyermekekről. Őket ma is Mariann és Guszti neveli, és minden évben úgy ünneplik a családhoz kerülésük évfordulóját, mint egy születésnapot. Ám rendkívüli szeretettel emlékszik Mariann azokra a gyermekekre is, akiket hazagondoztak – így nevezi a szakellátás azt a folyamatot, amikor a nevelőszülő által nyújtott ideiglenes gondoskodásból visszakerül a gyermek a vér szerinti családjába. Jelenleg is öt fiatalt nevelnek, mindegyikük jól tanul, szorgalmasak és kiegyensúlyozottak, hála az őket körülvevő gondoskodó környezetnek.

– Én ezekbe a gyerekekbe beleszerelmesedtem, és a boldogságomat látva egyre többen választották ezt a hivatást Erken – mondja büszkén. Majd úgy összegzi a hivatás lényegét, hogy a törődés gyógyítja a sérült lelket. – Nem adtam ezeknek a gyerekeknek többet, mint amennyit a szeretetük által tőlük visszakapok. Ez segít összetartani az immár 13 fős nagycsaládot – zárja gondolatait.

Átmeneti segítség, amely egy életre szól

Három saját gyermek felnevelése után, 2010-ben döntött úgy Vadnai Tiborné Zita, hogy nevelőszülő lesz.

– Otthonról hoztam a nagycsalád szeretetét: édesanyámék 15-en voltak testvérek, apuék 7-en, rengeteg unokatestvérem volt. Nálunk mindig a nagyok vigyáztak a kicsikre – meséli a tenki nevelőszülő. Természetes volt számára, hogy amikor a sajátjai kirepültek, olyan hivatást válasszon, amely gyerekekkel kapcsolatos. – A férjem és a családom is támogatott, mindenben mellettem állnak ma is. Az egyetlen dolog, amitől féltem az elején, az elengedés volt, de ha az ember látja, hogy a gyermek sorsa rendeződik, boldoggá teszi a tudat, hogy ehhez ő is hozzájárult – mondja őszintén.

Zita eddig hét kisgyermeket nevelt, jelenleg egy kislány él nála 4 napos kora óta. Az ő mozgásfejlődése korához képest elmaradást mutatott, ezért 2 hónapos korától rendszeresen hordta Dévény-tornára és TSMT-terápiára. Mára teljesen utolérte a fejlődésben kortársait. A nevelőszülő büszke erre, és arra is, hogy felszabadult idejét és energiáját hasznossá tette, úgy, hogy ezzel segít jobbá tenni a családjukból kiemelt gyermekek helyzetét.

Nevelőszülőnek lenni ma már valódi hivatás, foglalkoztatási jogviszony. Ha valaki érzi magában ezt a segítő szándékot, érdemes tájékozódnia a szolgáltató honlapján: www.szentagota.hu. Jelentkezni a területi igazgatóságra küldött önéletrajzzal és motivációs levéllel lehet.