Összetartanak a tábornokok – Noszvajon üléseztek a rendszerváltó rendőrfőkapitányok

A tanácskozás befejező részében az egyesület elnöke, dr. Bodrácska János nyugalmazott vezérőrnagy, Budapest egykori rendőrfőkapitánya emlékplaketteket adott át a kerek évfordulós – 65., 70., 75., 80. és 85. – születésnapjukat ünneplő egyesületi tagoknak, majd egyperces csenddel és felállással az elmúlt két esztendőben elhunyt társaikra emlékeztek a jelenlévők.

A tanácskozást követően dr. Bodrácska Jánost kértük meg arra, hogy beszéljen szervezetük csaknem két évtizedre visszatekintő történetéről, törekvéseikről.

– A Rendőrtábornokok Egyesülete 2003-ban jött létre tizenegy taggal, az akkori országos rendőrfőkapitány, dr. Orbán Péter támogatásával – elevenítette fel a múltat az elnök. – Azokat a felsővezetőket szerettük volna összefogni, akik nem tartoznak sehová, mivel a legmagasabb beosztásban dolgoztak. Az a felismerés vezette szándékunkat, hogy amikor nyugállományba megyünk, a körünkben nincs olyan kollegiális viszony, mint a beosztottak esetében, akár a bűnügyesek, akár közrendvédelmisek s a többiek területén. Arra törekedtünk, hogy tevékenységünk lezárása után is találkozhassunk. Mi ugyanis együtt dolgoztunk, van, akivel harminc évig. Mi vagyunk a rendszerváltó főkapitányok.

A nyugalmazott vezérőrnagy úgy véli, jó úton haladnak az elképzelésükkel, hiszen immár negyvennégyen vannak az egyesületben.

– Azért is határoztuk el továbbá a szervezetünk megalakítását, mert segíteni akarunk főleg szakmai tanácsokkal az utánunk jövőknek – folytatta dr. Bodrácska János. – Tudjuk persze, hogy az élet továbbhaladt, s ők már sokkal többet tudnak, mint esetleg mi annak idején. De az élet rafinált dolgaiból mi is kivettük alaposan a részünket, s így hasznos észrevételeket, ötleteket tudunk még mindig nyújtani nekik. Természetesen segítő céllal, ha kérik tőlünk. Mi viszonylag fiatalon kerültünk nyugdíjba, a döntő többségünk 55 évesen. Tettre kész emberekről van szó, kellett tehát valami más feladatot, beosztást találni magunknak. Sokan közülünk most vállalkozók, ügyvédek, tanácsadók. Megkeresnek bennünket, s ha tudunk segíteni a jelenlegi civil munkakörökben, akkor azokban is megtesszük, ami tőlünk telik. Ez is sokat számít valamennyiünknek.

Évente kétszer tart az egyesület közgyűlést, mindig más helyen. Megfordultak már Sopronban, Pannonhalmán, hogy megnézzék azokat a kuriózum számba menő nevezetességeket, amelyeket még főkapitányként láthattak. Jártak már Komárom szlovákiai és magyar részén is. Ezúttal az Egerhez közeli szép község volt a helyszín. S hogy miképpen viszonyul a Rendőrtábornokok Egyesületének létéhez, munkásságához a mai legfelső rendőri vezetés, a belügyi tárca?

– Maximálisan támogatják a mi önkéntes kezdeményezésünket – jelentette ki az elnök. – Pénztámogatást nem kérünk a szervezetünknek. Úgy gondoljuk, a tevékenységünkkel a belügynek csak segítünk. Például, ha valamelyikünk beteg lesz, orvos, kórház biztosításával, az ápolás megszervezésével. Átvállalunk egy olyan feladatot a belügytől, ami emberi oldal. Ennek a tárca vezetői is örülnek. A vezetője, Pintér Sándor küldött nekünk elismerő sorokat levélben, mert nem tudott eljönni más fontos teendői miatt

Belügyminiszteri elismerő szavak

Pintér Sándor belügyminiszter, mivel halaszthatatlan kormányzati teendői miatt nem állt módjában eljönni a fórumra, külön levélben üdvözölte az egyesület tagjait. A Rendőrtábornokok Egyesülete elnökének címzett s a szervezet tevékenységét elismerő sorait dr. Lantos Bálint dandártábornok, volt Heves megyei rendőrfőkapitány, egyesületi titkár ismertette a közgyűlés előtt. „Fontosnak tartom, hogy működjenek olyan szervezetek, amelyek önkéntesen végzett munkájuk során, a szakmaiság, a szolidaritás és a lojalitás alapelvét követve erkölcsi és egzisztenciális kihívásokban segítik tagjaikat. (...) Tiszteletre méltó, ahogy rendőrségi és határőrségi múltjukat és hagyományaikat ápolják.

Arról is beszámolt a vezérőrnagy, hogy a főkapitányságok „pátyolgatják” a saját nyugdíjasaikat, igazán odafigyelnek a volt vezetőikre. Heves megyében például a rendőrség munkáját ma irányító Czinege László dandártábornok korábbi elődjét, dr. Lantos Bálintot rendszerint köszönti a születésnapján, behívja, megkérdezi, kell-e valamiben segíteni neki.

– Én Budapest főkapitánya voltam, a fővárosi főkapitányok ugyanígy figyeltek, figyelnek rám, felköszöntenek, kérik, hogy különböző szakmai feladatokban próbáljak segíteni megoldást találni – tette hozzá. – Tehát jó az együttműködés az aktívak és a passzívak között! Hogy az ország többi részén hogyan megy ez, nem tudom. Az országos főkapitánynak kéne előrelépni s felvenni velünk a kapcsolatot.

Először egyébként csak a tagok vettek részt az egyesület összejövetelein. Később úgy határoztak, miért ne tarthatnának velük a partnereik is, a feleségek, az élettársak.

– Felvetődött az is, hogy azoknak a pároknak is megadjuk a jövőben a találkozás lehetőségét, akik időközben elvesztették a társukat – említette az elnök. – Járjanak közénk, mert jól érzik velünk magukat. Pontosan tudjuk, hogy mindig jó valakinek valahova tartozni...