Nejével egy szívlövéssel, annak szeretőjével több golyóval végzett a hatvani férj 23 éve

A férfi főtörzsőrmesterként a Gyöngyösi Rendőrkapitányság fogdáján teljesített szolgálatot. Tettéért 15 év fegyházbüntetést kapott.

A nagy port felvert ügyről – magáról a cselekményről, a vádirat elkészültekor, valamint a büntetőper tárgyalásairól – annak idején a Heves Megyei Hírlap folyamatosan tudósított. Ezek alapján tudjuk most rekonstruálni a közel negyed százada történt drámai történéseket. Így azt, hogy tizenhat esztendei házasság után romlott meg a viszony K. A. és a felesége között.

A hatvani pár házassága 2000. február elején teljes válságba jutott. Tartósan haragudtak egymásra, nem is igen váltottak szót. A nej egyre többször volt távol, s a férj számára sem volt titok, hogy az asszony hűtlen lett hozzá, s egy V. B. nevű férfival létesített szerelmi kapcsolatot.

A későbbi történések szempontjából meghatározó lehetett, amikor a hitves március 12-én közölte: elköltözik. A rendőr már aznap este azon töprengett, hogy végez a feleségével és a nő szeretőjével. Gondosan megtisztította az önvédelmi maroklőfegyverét, egy 9x17 milliméteres Browning Short típusú öntöltő pisztolyt, s be is tárazta. Végül azonban ekkor még visszarakta a fegyvert a tárolására szolgáló lemezkazettába. A következő napon elment a helyi takarékszövetkezetbe, s a család összes megtakarított pénzét – úgy 200 ezer forintot – felvette.

Két nappal később azonban végképp megérett az elhatározás a vádlottban: megöli az asszonyt és a szeretőjét. Tudta azt, hogy ők ketten egy Pázsit utcai lakásban tartózkodnak. Éjjel 11 óra felé járt az idő, amikor felöltözött, s önvédelmi pisztolyával elindult a tetthelyre. A magával vitt szerelővassal nem sokkal éjfél előtt próbálta befeszíteni az ominózus – negyedik emeleti – lakás ajtaját. Elsőre nem sikerült, lement az autójához, keresett egy másik szerszámot. Az újabb kísérlet közben még beszélt az asszonyával, aki győzködte, hogy menjen el, hagyja őket békén.

A főtörzsőrmester nem hallgatott a szóra, vállával betörte az ajtót. Az előszobában, nyomban előkapta fegyverét. A nejét a mellkasán, bal oldalon, az emlőbimbó vonalában érte a lövés, ami áthaladt a szíven is. Emiatt perceken belül beállt a halál. Az egyik szobából kilépő, majd rögtön visszamenekülni igyekvő másik sértettet, V. B-t is – aki látta a gyilkosságot – célbavette és utánalőtt, de célt tévesztett.

A rendőr üldözőbe vette a férfit, még dulakodtak is egymással, s a szerető futott volna tovább, de egy újabb lövés a hátába csapódott és V. B. az előszoba padlójára zuhant. Mivel még nem halt meg, az elkövető még egyszer a hátába lőtt.  Az éjfélkor helyszínre érkező rendőrjárőr épp haláltusájában találta az áldozatot, aki ugyancsak a helyszínen életét vesztette. A járőr azért érkezett, mert K. A. – tettét követően – a Hatvani Rendőrkapitányságon feladta magát.

A Heves Megyei Bíróság büntetőtanácsa nem véletlenül idézett több rendőr tanút is a tárgyalásra. Tőlük a bíróság a végzetes napon történtekkel kapcsolatban, illetve a helyszíni szemle lefolytatásáról érdeklődött elsősorban. Így hangsúlyosan vetődött fel: miként fordulhatott az elő, hogy – noha a cselekmény gyanúsítottjáról, a magát feladó K. A-ról végig tudott volt rendőri mivolta – a helyszíni szemlét nem az ügyészségi nyomozóhivatal jelen lévő képviselői közül vezette valamelyikük.

A szemlét vezető rendőrtiszt válaszát várta a bíróság arra a kérdésre is, miért nem tartották fontosnak jegyzőkönyvbe foglalni mindazt, amit a lakásban láttak és feltártak. Készült egy hevenyészett „leltár” a kisszobáról, ám nem végezték el a szemlézők a konyha és a nagyszoba feltérképezését. E hibák miatt a bíróság számára több esetben is hiányos adatok álltak csak a rendelkezésére, és azok egy részét is más forrásból sikerült beszerezni.

A tanács elnöke nagy hangsúlyt fektetett annak a tisztázására, mit is mondott a vádlott, amikor éjfélkor becsengetett a Hatvani Rendőrkapitányságra és bejelentette tettét. Egyes korábbi vallomások szerint elhangzott: „Lelőttem az asszonyt és a barátját”. Ezt a vádlott a tárgyalásokon tagadta és azt állította, ő azt mondta: meglőtte az asszonyt. Más személyről pedig nem tett említést.

Hosszasan kérdezte a bíróság azt a rendőr tiszthelyettest, aki a vádlott bejelentése után, de még az őrizetbevételt megelőzően K. A-val az egyik irodában beszélgetett. Erről ugyanis eltérően nyilatkozott az etikai bizottság és az ügyészségi nyomozók előtt. A bíróságon a tanú megerősítette: az etikai bizottság előtt elmondottak az igazak. Eszerint: „Bandi csendesen azt mondta: lelőttem az asszonyt. Azt is kijelentette még, kitudódott, hogy viszonya van egy férfival.”

Több tárgyalási napot követően a Heves Megyei Bíróság még a kettős gyilkosság évének novemberében ítéletet hirdetett. Előre kitervelten, több emberen elkövetett emberölés bűntettében találta bűnösnek a vádlottat, s 15 év fegyházbüntetéssel sújtotta, és a közügyek gyakorlásától is eltiltotta 10 esztendőre. Az elsőfokú verdikt alapján a vádlottnak 629 ezer 182 forint bűnügyi költséget is meg kellett volna fizetnie.

A döntést K. A. és védője megfellebbezte. Az előre kiterveltség minősítő körülmény mellőzését, illetőleg enyhítést kértek. A büntetőperben a Legfelsőbb Bíróság  az elsőfokon eljáró bíróság ítéletének a bűnügyi költségekre és a bűnjelekre vonatkozó részét annyiban megváltoztatta, hogy a költségekből további 384 ezer forintot az állam visel. Elrendelte a bírói testület a bűnjelként szereplő 18 darab Browning lőszer elkobzását is. Más vonatkozásaiban, így a 15 évi fegyházbüntetésről, valamint a közügyektől való eltiltásról rendelkező részt a legfőbb bírói fórum helybenhagyta.

A jogerős ítéletet meghozó bíróság is súlyosbító körülményként értékelte, hogy K. A. rendőr volt, a Gyöngyösi Rendőrkapitányság főtörzsőrmestereként követte el tettét 2000. március 14-én, éjfél előtt, Hatvanban. Nevelt lánya és a veje albérletében pisztolyával lőtte szíven a feleségét és a nő kedvesével is végzett. A férfit hátulról érte több lövés.

(Főoldali képünk illusztráció Fotó: Shutterstock)