Nincs elég pénze? Nem baj, kiegészítem. Vádirat csalásokról

– Tessék mondani, mennyiért tetszene tudni szerezni nekem lakást? – érdeklődött a középkorú hölgy A. T.-nétől.
– Százhetvenezerért – hangzott a remélt felelet.
– Sajnos annyi nincs, csak 140 ezer.
– Nem baj, majd 30 ezret én magam teszek hozzá...
A fenti párbeszéd meg nem nevezett, lakást kereső szereplője ezek után még el is hitte, hogy A. T.-né ennyire segítőkész! Igaz, nem tudhatta, hogy a sorban ő már a tizenvalahányadik, akit átver az asszony.

Erről az akkor megdöbbentő történetről az egri Népújság – a Heves Megyei Hírlap jogelőd napilapja – az 1985. október 14-i számában írt. A főszereplő, a 32 éves egri A. T.-né abban az esztendőben július 19. óta volt előzetes letartóztatásban. Egy kőbánya üzemében dolgozott adminisztrátorként és bérszámfejtőként. A pénztár hanyag kezelése miatt megrovásban részesítették a munkahelyén.
A vádirat szerint összesen 23 személyt csapott be azzal, hogy olcsón lakáshoz, illetve drágábban garázshoz juttatja őket. Ígérete nyomán különböző összegű előlegeket vett fel, amelyeket az átnyújtóik csak nagy ritkán láttak viszont. S persze, új otthonba se költözhettek be, garázsuk sem lett.

A csalások áldozatai között azért akadt szerencsés is: egy üzletvezető-helyettes 150 ezer forintot adott A.-nénak lakásért. Ha késlekedéssel is, de neki az asszony megszerezte az otthont. Még úgy is, hogy csaknem egymillió forintot kellett saját zsebből kifizetnie. Igaz, tudta jól, így nagyobb bizalmat alakíthat ki maga iránt. A. T.-né egyébként úgy is lépett fel, mint aki igen befolyásos, kitűnő kapcsolatai vannak. Jól ismerte a jogszabályokat, kellő nyomtatványokkal is felszerelte magát.

Hihetetlen, hogy mezőgazdasági üzemmérnökök, gépészek, kereskedelmi eladók, festő és mázolók, vízvezeték-szerelők dőltek be a trükkjeinek! Az sem riasztotta el őket, hogy A.-né cetliken, tanúk nélkül(!) rögzítette a 100 ezer forintokról szóló átvételi elismervényeket.

A rendőrség vizsgálata szerint a nő négymillió 260 ezer forintot csalt ki a hiszékeny emberektől. A legkisebb összeg 70 ezer forint volt, a legmagasabb 320 ezer. Egymilliót térített vissza: két személynek a teljes összeget, néhánynak a részbeni előleget.

Azzal védekezett, hogy azért kényszerült e bűntények elkövetésére, mert először ő lett csalók áldozata... Ez persze nem hatotta meg a vádhatóságot, vele szemben üzletszerűen elkövetett, jelentős kárt okozó csalás bűntette miatt folytattak eljárást.

A fennmaradt több mint 3 millió forint eltűnt, s nem volt valószínű, hogy A.-né a rabkeresményéből lesz képes visszafizetni a tartozását.

(Főoldali képünk illusztráció, forrás Ádám János/Észak-Magyarország.)