A szilvásváradi parasztház, ahová szomszédolni járt a gróf

A Boros-malom története az 1800-as évek közepéig nyúlik vissza – ám csak Gusztáv nagyapjáig sikerül felgöngyölítenünk. A hajdani molnár édesapjától kapta ajándékba a malmot, melynek odaadó, szakértő üzemeltetőjévé vált. A szerkezet régen nem egyedüli példány volt a környéken, de a legmodernebbek közül való. A meredek partfal tövében meghúzódó porta szomszédságot képez a dombtetőn álló kastéllyal, melynek akkori ura, ­Pallavicini gróf keskeny ösvényt vágatott a partfal erdejében, hogy kedvelt emberével, a derék molnárral sűrűbben szót válthasson. Azt beszélik, anyagilag is gyümölcsöző volt a barátság – talán ez magyarázza a korszerű berendezést is, mellyel a Boros-malom akkoriban dicsekedhetett. Habár a gazda még emlegeti a régi malomkövet, már a fejlettebb technológiát képviselő hengerszékekkel őröl a háromszintes épületben.

A malom működésének az vetett gátat: a molnárt elvitték katonának. Fogságba esett, csak 17 évvel később térhetett vissza, testileg-lelkileg megtörve. A vállalkozás családi viszályok célpontjává vált, melynek nyomán az épület a gróf birtokába került. A működtetésére kinevezett ember szakértelme híján a szerkezet romlásnak indult, az 1960-as évek közepe táján elcsendesedett. Így él a malom ­története Gusztáv emlékeiben, aki kamaszéveit taposta, mikor édesapja elhunyt, később felbukkantak a családi fészek táján a műemlékvédelem emberei. A Borosok hagyatéka listára került, ám az öreg portáról egyre kevesebbeknek van tudomása – leginkább csak azoknak, akik az Aradi utca minden szegletét jól ismerik.

A nyilvánosság előtt még feltáratlan

A Boros-malom százötven éves épülete és jó állapotú faszerkezete, felszerelése a környéken szinte páratlan építészeti és technológiai emlékként maradt fenn. A műemlékvédelem 1983-ban bekövetkezett látogatását követően lecserélték a romlásnak indult nádtetőt. Ám az eltelt esztendők folyamán csak kisebb állagmegóvó munkálatok zajlottak az épületen, s a malom nem nyílt meg a nyilvánosság előtt. Kérdésünkre Szaniszló László, a település polgármestere elmondta: kisebb javításokat végeznek az idén a tetőszerkezeten, és ha adódik majd rá lehetőség, akkor pályáznak egy teljes körű felújítás támogatására is. Ugyanakkor az épület turisztikai hasznosításának nagyban gátat szab a szerződés, mely az örökösök jogait biztosítja a portához. A Boros molnár unokája nem titkolja: érzelmei – idős édesanyjával együtt – ősei fészkéhez fűzik. Bár örülne, ha a műemlékértékű malom látogatottabbá válna, biztos benne, hogy nem fogja hátrahagyni a családi portát.