Rohlicsek István: „Mindegy, mit csinálsz, de abban próbálj a legjobb lenni”

– Szüleimtől örököltem a szakmát – kezdi az elején Rohlicsek István, aki feleségével, Éva nénivel együtt egri otthonukban fogadott nem sokkal azután, hogy magánszemélyek kategóriában Eger csillagának választották a voksolók. – Édesanyám a Vendéglátó Vállalatnál dolgozott, papám egyik szakmája pedig pék volt, így jött, hogy családi vállalkozásba fogjanak. Papám egyik barátja üzemeltetett ekkoriban lángossütőt a várállomás mellett, ám egyszer csak megbetegedett, s ekkor vetette fel édesapámnak, nem akarja-e átvenni a vállalkozást – idézi fel.

Az új lángosost hamar megkedvelte a közönség: 1969-et írtak ekkor, s a Rohlicsek név rövid idő leforgása alatt összeforrt a kiváló lángos fogalmával. – Nem ment el addig a vonat a Berva felé, amíg harminc-negyven lángos ki nem sült a gyári dolgozóknak – meséli nevetve Éva néni.

Mostani helyükre, a piactérre tíz évvel később költöztek, amikor a család barátja, a szintén lángosost üzemeltető Tancsa Gyuszi bácsi megbetegedett, s felkínálta a frekventált fekvésű üzlethelyiséget Rohlicsekéknak. Ők éltek is a lehetőséggel, ám a hirtelen megnövekedett forgalommal a házaspár nem bírt egyedül megbirkózni. Ekkor vették rá húszas évei végét taposó fiukat, hogy csatlakozzon a vállalkozáshoz.

– A Panoráma Szálloda és Vendéglátó Vállalatnál dolgoztam; amikor hírét vették, hogy elpártolnék lángost sütni, fűt-fát ígértek, de segítenem kellett szüleimnek. Később pedig egészében átvettük az üzletet feleségemmel – idézi fel az idén hatvanhét éves Rohlicsek István. A vállalkozás lassan a harmadik generációra száll, ugyanis a pult mögött édesapja mellett már a házaspár kisebbik lánya áll. – Évi a Műszaki Egyetemen végzett, de szívesebben dolgozik emberek közt, mint az íróasztal mögött – szerencsénkre – jegyzi meg Rohlicsek István, ám hozzáteszi: a lánya eközben három gyermekről gondoskodik, és a lángossütés nem egy leányálom.

– A szakma legnagyobb nehézsége talán a korán kelés – magyarázza. – Negyed háromkor már itt vagyunk, hogy a begyúrt tészta reggel hatra megkeljen. Mi továbbra sem gépekkel dolgozunk, hanem teknőben, kézzel dagasztjuk a lángosnakvalót. Régen azt mondták, a kenyértésztát addig kell gyúrni, míg az első vízcseppek meg nem jelennek a homlokon – ez a lángosra is igaz. Kemény fizikai munka, nem sokan tudják csinálni. Szabadnap pedig csak vasárnap van – teszi hozzá.

Biztosít felőle, a lángost évtizedek alatt sem unták meg. – Mindennap meg kell kóstolni, hogy sikerült a tészta – magyarázza –, de egyébként se tudjuk máshogy elképzelni a reggelt, mint a lángos-tea párossal. Sajnos a hat órai nyitáskor sokszor elviszik az orrunk elől az első, friss darabot; szoktunk is bosszankodni, hogy süthetünk újat, de sokszor azt is elkapkodják – teszi hozzá nevetve.

A helybeliek közül sokan úgy térnek be Rohlicsekékhez, mintha családtagok lennének. Az új rajongók ellenben egész nagy távolságokat is megtesznek csak azért, hogy az országos hírű remeket megízleljék: érkeztek már célirányosan Budapestről, Szegedről, sőt a Balaton-partról is vendégek, de a külföldiek közül is sokakat vezet a gasztrotérkép a piactérre. A nagyszerű lángos híre nem csak szájról szájra terjed: olyan neves médiumok is felfigyeltek már a Rohlicsek-vállalkozásra, mint a Forbes Magazin – Éva néni büszkén mutatja az illető lapszámot, mely egy nagy halom egyéb díszes oklevél közül kerül elő.

– Pár éve fut egy országos mérkőzés, a Vénusz Lángos Voks verseny, melyet minden évben megrendeznek, mi pedig 2013 óta minden alkalommal nevezünk is – mutatja Éva néni a gondosan tárolt dokumentációt. – Évente 5–600 lángosos verseng egymással, de eddig minden megmérettetésen sikerült az első tíz közé kerülnünk – mondja büszkén, hozzátéve: a falra mindig a legfrissebb oklevél kerül, így idén a negyedik helyezésé.

– Az Eger Csillaga kitüntetés teljesen váratlanul ért – veszi át a szót Rohlicsek István. – Apukám mindig azt mondta: az emberek szeretik a lángost, de a lángossütőt nem. Számomra most bebizonyosodott, hogy a lángossütőt is szerethetik, ha már ennyien szavaztak rám. Azóta is rengeteg gratulációt kaptam, ami nagy löketet ad a jövőre nézve, hogy folytassuk a munkát, mert a vendégek szeretik és hálásak azért, amit csinálunk.

Bár számtalanszor hívták őket külföldre, a Rohlicsek házaspár leszögezte: nem tágít a piactérről. Lángost sütni nem tud bárki, állítják, és a neves produktum magáért beszél. Akik pedig alábecsülnék a szakmát, azoknak üzenik: mindegy, mit csinál az ember, de amit csinál, azt próbálja meg a legjobban – akkor győzött.

Csak a tapasztalat garantálja a minőséget

Amikor a tökéletes lángos titkáról kérdezősködöm, Éva néni annyit árul el, talán a receptnél is fontosabb az elkészítés technikája, amit hosszú évek tapasztalatával kísérleteztek ki.

– Sok lángosrecept kering az interneten, de hiába, ha az ember nem tud alkalmazkodni a körülményekhez – mondja – Nem mindegy például, mikor mennyi élesztőt használ az ember, hiszen hidegben nehezebben kel a tészta, melegben viszont gyorsan elkelhet – magyarázza, hozzátéve: ők már nem a Rohlicsek szülők receptjét követik, hanem sajátot fejlesztettek ki.

– A kísérletezési fázisban bizony sok lángos kárba veszett, mert nem úgy sikerültek, ahogy szerettük volna – idézi fel Rohlicsekné, de aztán gyorsan leszögezi: az évek folyamán sikerült olyan receptet kidolgozniuk, mellyel ma már állandó minőséget tudnak nyújtani az arra nagyon is kényes vásárlói közönségnek.