Különleges játék készült szakembereknek a függőségekről, nehézségekről

Átlagos hétköznap délután, fél kettő. Indul a játék az Uránia Moziban. Hatan üljük körbe az asztalt, s hallgatjuk a játékmester által alkotott szabályokat. Előttünk kivételesen szépen kivitelezett tábla, rajta huszonhat mező, színes kavicsok a start mezőn és a sorsfordító dobókocka. Gulyás Vad Anna, az egri egyetemen végzett szociálpedagógus, a játék ötletgazdája kártyalapokat kínál a játékosoknak. Mindenki húz egyet a pakliból, s ezzel együtt egy új személyiséget és sorsot is kap, ami a hátoldalon olvasható.

Én egy órán át egy háromgyermekes család legkisebb gyermeke vagyok, ahol a szülők sokat balhéznak, isznak, a gyerekekre alig figyelnek. Ezzel az útravalóval gurítom el a kockát, s figyelem, miként alakul a további életem, dobásról dobásra. A játékostársak ugyanígy tesznek. Mindenki más élethelyzetből indul, de a próba mindenki számára ugyanaz. Hogyan képes evickélni a világban, ha drogfüggővé válik. Kiderül az is, milyen stációkat kell végigjárni a szabaduláshoz vezető úton. Mezőről mezőre haladunk.

Én az egyik pillanatban ajándék telefont kapok egy vélt baráttól, a hátlapján biztató üzenettel és egy csomaggal, amiben búfelejtő drog van. A következő állomáson, már egy bandában ülök, ahol kipróbálunk mindenféle szert, együtt szárnyalunk és új embereket próbálunk a körbe csábítani. Még egy gurítás, és hirtelen rajtam ütnek a rendőrök, s máris egy büntető eljárás kezdetével nézek szembe. Aztán jön a törvény által kínált lehetőség, fél évig elterelésben kell részt vennem, azaz a kijelölt segítő szakembernél rendszeres időközönként megjelennem, ezzel bizonyítva, hogy jó útra tértem. Ha ezt a szabályt nem tartom, és mégis szerhez nyúlok, nincs második esélyem. Ha újra lebukom, rács mögé kerülhetek. Én a játék e pontján elakadtam. Egymás után háromszor maradtam ki a folytatásból, míg a másik két játékostárs tovább botladozott az úton. A partit az nyerte meg, aki végül eljutott a segítőkig és vállalta a szabaduláshoz vezető út hosszú és rögös útját.

Míg haladtunk előre vagy hátra a vidámnak aligha nevezhető képzeletbeli úton, mellettünk segítők – klinikai szakpszichológus, szenvedélybeteg segítő szakember, az ilyen ügyeket jól ismerő, s a megelőzéssel foglalkozó rendőr – követték sorsunkat. Velük összegeztük a játék végén a képzeletben megtapasztalt utat, s a annak tanulságait.

Mindenki egyetértett abban, hogy minden függőség oka – beleértve a drogon kívül az alkoholt, a nikotint is – elsősorban a családban keresendő. Itt alakulnak ki a normák, a szabályok. Gyermekkorban dől el, hogy a cseperedő ember talál e célt, sikerélményt, biztonságot nyújtó, megértő és óvó közeget az egészséges fejlődéshez. Ha a minden és mindenki ellen lázadó kamasz kisgyermekként megkapta otthon a kapaszkodókat, meglehet, hogy egyszer-kétszer elcsábul, de jó eséllyel nem válik függővé, hiszen az otthonról hozott minta beépül a személyiségébe és felülírja a kortársak átmeneti nyomását.

Sok minden másról is szó esett ezen a tanulságos délutánon. Arról, hogy ideje őszintén beszélni a sok családot sújtó gondról. Segíteni a függőt és közvetlen környezetét, a problémával szembesülni és megoldásokat keresni. Ideje újra és újra elmondani, hogy nem szégyellni, takargatni való bűnről van szó, hanem betegségről, ami megfelelő segítőkkel kezelhető. A megoldáshoz sok minden kell. Bátorság a családtagoktól, hogy szembesítsék a függőt a tarthatatlan helyzettel. Ez azonban csak egy dolog. Kell a beteg beismerése, őszinte elszánása is a cselekvésre. E pontig azonban a legtöbbször hosszú és gyötrelmes út vezet. Sokszor a poklok poklát kell megélnie a szerfüggőnek. Azonban az addiktológus szakember szerint mindig van egy helyzet, ahonnan már nincs lejjebb. Ha ezen a ponton magától kér segítséget a bajban lévő, megnyílhat a remény kapuja egy új életre. Senki nem ígéri, hogy ez gyors és könnyű folyamat, de kellő elszántsággal végigjárható a gyógyulás útja. Szerencsére sok példa van erre is.

Játszani igazán jó és hasznos dolog

A társasjáték szórakoztató, jó dolog, amíg nincs különösebb tét. Ha időnként akadnak olyan játékok, amelyek válságos élethelyzetekre nyújtanak kapaszkodót, amelyek célja nem elsősorban a szórakoztatás, hanem a gondolkodásra késztetés, még jobb. Gulyás Vad Anna Kockázol, hogy kockáztathass társasjátékát mindenkinek jó szívvel ajánlanám. Iskolákban, ifjúsági intézményekben, közösségekben mindenütt feltetetném a játékpolcra, hogy kellő időben levehető és játszható legyen. Mindenkinek. ­Kortól, nemtől, társadalmi hovatartozás, egzisztenciális háttérre való tekintet nélkül. Aki egy ilyen partiban részt vesz, többé nem ítélkezik, nem bélyegez meg másokat, hanem megoldásokat keres egy mai napig tabuként kezelt jelenségre, a drogfüggőségre. Ez a játék segít az úton elindulni, betegnek, segítőnek egyaránt.