Visszaállítanák Tarnaméra egykori jelképét, a diófasort

– Sajnos a fasor kivágása után első ízben elültetett diófacsemeték nem megfelelő gondozás következtében elpusztultak. Nem egyszerű a megvalósítás, hiszen a földjeink végén a sűrű bokrok kiirtása komoly munkát vagy gépi erőt igényelne. Ezenkívül nem könnyű a talaj előkészítése, az ültetés és a gondozás sem – hívta fel a figyelmet Kovácsné Menci, a Nyugdíjas Értékmegőrző Egyesület elnöke.

Hozzátette, azonban összefogással, önkormányzati, lakossági segítséggel talán meg tudnák mindezt valósítani, ezzel is tisztelegve elődeiknek és örökül hagyva utódaiknak. Hiszen dédnagyapáik, nagyapáik kétkezi munkával ültették el ezeket a fákat – a diófasor a Vincze-tanyához vezetett –, amelyek évtizedekig meghatározó színfoltjai voltak a településnek.

– Elsősorban az ottani földtulajdonosokat, földhasználókat szólítottuk meg, hogy támogassák az ügyet. A tulajdonosok egy része adott anyagi támogatást is, amelyből megvásárolhattuk a vegyszereket. Tavaly ősszel el is kezdődött a munka, amelynek során megtisztítják a területet. Ez a folyamat lassan a végéhez közeledik – fogalmazott. Megjegyezte, segítői, akik vele együtt vállalják a munka oroszlánrészét: Polgár József, Váradi Frédi, Bolyhosné Rózsika, Vágó Miklós és Kelemen Gyula.

Kovácsné Menci hangsúlyozta, időközben a nyugdíjas-egyesület nevében bejutott – Tarnamérán a százéves diófasor újratelepítése, a lakosság bevonásával című – pályázatával a MOL Alapítvány Helyi Érték Program című pályázatának második fordulójába, így a falu részt vehet a márciusban zajló szavazáson. Amennyiben a körzetében a település kapja a legtöbb szavazatot, akkor a projekt megvalósításához elnyerheti a négyszázezer forint támogatást, amellyel közösen megvalósíthatják a projektet.

– Terveink szerint ősszel ültetnénk el a diófacsemetéket, ehhez viszont nagy összefogás szükséges. Szerencsére kapcsolatban állunk sok elszármazott tarnaméraival is, akik segédkeznének az ültetésben. Ha sikerülne nyernünk, úgy a pénzből vásárolnánk meg a csemetéket – jelentette ki.

Az elnök a diófasor történetéről is mesélt röviden: Hirsch Albert földbirtokos a műemlék Almásy-kastélytól két kilométerre alakította ki a majorsági házakat. Itt, a Vincze-tanyán laktak a cselédek és családjaik, akik művelték az uradalom földjeit. A kastély és a majorság közötti út mindkét oldalát beültették diófával, melyet a cselédség gondozott, a gyerekeknek pedig finom csemege volt. A diófasort az önkormányzat 1995 körül védetté nyilvánította, viszont a lakosok az évek alatt nem törődtek ezen értékükkel, így azt benőtte a gaz.