világnap

2020.06.26. 14:00

A függőség elhagyásához vezető utat mutatják meg a rászorulóknak a RÉV-nél

A kábítószer elleni ­küzdelem világnapját 1988. június 26. óta tartják ezen a napon, így a tudatmódosítók használata már több mint harminc éve elismert társadalmi probléma. ­Ebből az alkalomból kérdeztük az egri Karitász Rév Szenvedély-beteg Segítő Szolgálat vezetőjét és egy kliensüket az útról, ami a felismeréshez és a függőségek elhagyásához vezethet.

Szabadi Martina Laura

Close-up of a devastated young man holding his head in his hands and friends supporting him during group therapy

Attila – nevezzük így – harmincegy éves, rég felismerte már, hogy problémái vannak az alkohollal. Csak jó néhány évvel később jutott el odáig, hogy szakemberhez forduljon.

– Én az a gépszíjas fajta ivó vagyok. Az alkohol nagyjából tinédzser korom óta jelen van az életemben. Családi érintettségem is van, nagyszülő részéről, ami erősen befolyásoló tényező, de a környezetemben is normálisnak számított, ha a kamaszok iskola után legurítanak pár pohárral a helyi kocsmában. Mondhatni, a társadalmi élet része volt, és elfogadott, így nem is gondoltam, hogy probléma az, ha időnként szétcsapom magam. Nem a fizikai függőséggel van gondom, a kontrollt veszítem el, s gyakran nagyon hamar, már az első ital után. Ez viszont kiszámíthatatlan: van, hogy semmi gond nem történik, de van, hogy másnap szégyenkeznem kell a megnyilvánulásaim vagy tetteim miatt. A magánéletemben is okozott ez problémát.

Főként a lelkiállapot az, ami miatt a pohárhoz nyúlok, de a társaság is befolyásoló tényező – mondja, s hozzáteszi, volt, hogy majdnem egy évig absztinens volt, de aztán mégis újra kezdődött az egész. Szerinte a legfontosabb a következetes és folyamatos prevenció, már egészen fiatal korban.

Ahogy látja, az emberek fejében az alkoholistáról az a kép él, hogy egy lecsúszott, esetleg hajléktalan ember, aki egy padon alszik. Meg sem fordul a fejükben, hogy egy jól szituált férfinak komoly gondjai vannak. A környezet, a barátok – főként azok akik alkalmanként szintén isznak –, ők sokszor fel sem fogják, hogy ez bizony nagy probléma.

– Fél éve járok az egri Révhez. Nagyon fontosnak tartom, hogy itt szakemberek, teljesen anonim módon foglalkoznak a függőséggel. Korábban azért nem fordultam specialistához, mert nem akartam, hogy kiderüljön a problémám. Visszaesésem most nem volt, egy megcsúszás viszont igen, ez a felépülés része. Bármi hozhatja, egy íz, egy illat is felidézheti a mámoros pillanatokat: ha alkalmat keresünk, találunk is. Fontos az önismeret, hogy tudjuk, hogy a visszacsúszás jeleit tapasztaljuk, s időben ki tudjunk lépni – hangsúlyozza, s hozzáteszi: ebben is irányt mutatnak a segítő szolgálatnál.

– A családom tudja, hogy miben veszek részt, és nagyon támogatóak, de a szakértő segítsége elengedhetetlen. Nem csupán abban, hogy újra felépítsék az egykori szerhasználóval a személyiségét, az önértékelést, de a foglalkozások alatt rengeteg olyan, a tudatalattiba száműzött érzés és emlék – a probléma oka – jöhet felszínre, amihez fontos a jelenléte. Az alkoholizmus, a tudomány mai álláspontja szerint gyógyíthatatlan, így a cél tulajdonképpen a teljes absztinencia. A legtöbbjük, felépülés után értékes tagja tud lenni a társadalomnak – fogalmazott Attila.

Az egri Karitász Rév Szenvedély-beteg Segítő Szolgálat nem csupán a használóknak nyújthat segítséget, de utat mutathat abban az esetben is, ha egy szerettünk kerül a tudatmódosító szerek hálójába. Siposné ­Kohári Szilvia intézményvezető kérdésünkre elmondta, legyen szó bármilyen függőségről, minden társadalmi réteget, nemet és korosztályt érinthet.

– Mi teljesen anonim módon, titoktartással, ingyenesen dolgozunk. Mindemellett igyekszünk folyamatosan elérhetőek maradni több platformon is, ha szüksége van ránk a valakinek. Egyéni és csoportos segítő folyamatban is részt vehetnek nálunk. Azt tudni kell, hogy aki eljön hozzánk, ha az nem a szerhasználó, hanem egy hozzátartozója, akkor rajta keresztül kezdjük el kezelni a fennálló helyzetet. A benne és viselkedésében elindított változás előbb-utóbb reakciót vált ki a szerettéből. Sokan jönnek be így hozzánk.

Önsegítő csoportoknak is helyet biztosít a szolgálat a központjában, a Kolozsvári utca 49. szám alatt, de a kortárssegítő csoport is a munkájuk fontos eleme. Ők diákok, akik társaikat igyekeznek támogatni.

– Nem úgy kell elképzelni őket, hogy gyerekek, akik megpróbálják megoldani a problémát, hanem egyfajta hidat képeznek a szerhasználó és közöttünk. Képzéseken vesznek részt, elméletben tanulnak a függőség hátteréről, és gyakorlati kommunikáció és készségfejlesztésben vesznek részt. Így felismerik azokat, akik segítségre szorulnak, és elérhetik, hogy éljenek is vele – részletezi Siposné Kohári Szilvia. Mint mondja, lényeges, hogy náluk hiteles emberek dolgoznak, akik meg tudnak szólítani másokat, és tudják is azt, hogy mit él át, aki hozzájuk fordul. Bárki, aki úgy érzi, hogy gondjai vannak, keresheti őket személyesen, telefonon a 06-30/692-5785-ös telefonszámon vagy e-mailben az [email protected] címen.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a heol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában