Hortobágyi T. Cirill: Adventben az első lépés, hogy a félelmeinket, a kérdéseinket imádsággá fordítsuk

A bencés szerzetesi rend elöljárója úgy véli, hogy a rossz időszakot magunk mögött fogjuk tudni – számol be a Kisalföld. Bízik az tudománynak a megoldásaiban, abban, hogy a Covid–19-vírusra meg fogják találni a szakemberek több-kevesebb idő alatt a megfelelő ellenszert, a védőoltást. A vakcina nem fogja megoldani azt a világméretű problémacsomagot, ami a teremtett világnak az elszennyeződése, sebzettsége. A kérdés az, hogy a nagy általános emberi és társadalmi problémákkal szembenézünk-e?

Sziget Szent Márton hegyén

– Hagyományosan ünnep és díjátadó is a főapátságban november 11., Szent Márton napja, ami kívülről idén csendesnek tűnt. Mi történt a falak között?

– Sajnos a pandémia megakadályozta, hogy a Szent Márton-napot a szokott módon ünnepeljük. Elmaradt a bazilikában a díj átadása, amely 2001 óta hagyományunk. Személyesen fogom elvinni (ez megtörtént – a szerz.) a Szent Márton-díjat Kaposvárra Somos László esperes atyának, a Kaposvári Egyházmegye helynökének, amiért példamutató szolgálatot vállalt, elsősorban a cigány gyermekek védelmében. Az átadásról készült kisfilmet el fogjuk küldeni azoknak, akiket meg szoktunk hívni az ünnepre. A találkozás idén Pannonhalmán elmaradt, de az üzenet, a buzdítás, ami az érzékenységünket akarja a szívünkben fölkelteni, hogy felelősek vagyunk más emberekért és mutassuk fel azokat az embereket, akik gyakorolják a felelősségüket, az nem szűnik meg és éppúgy megmarad ebben az évben is. Reménykedünk, hogy jövőre Szent Mártonkor már semmi nem akadályozza meg, hogy folytassuk a hagyományt.

– Milyen az élet a monostorban? Hogy vannak a szerzetesek, az idősotthon lakói, a diákok?

– Hála Istennek mi egy kicsit szigetszerűen működünk itt, a domb tetején, és ez most azt is jelenti – hogy lekopogjam –, a vírus nagyon komolyan nem fenyegetett bennünket. Három atyánk betegedett meg, mind a három lelkipásztor, kettő kint élő, a harmadik az apátságból kijár. Életveszélyben nem voltak és mind a hárman kigyógyultak. Ami nagyon nagy szó és aminek nagyon örülünk, hogy a szociális otthonokban sem tavasszal, sem ősszel nem ütötte fel a fejét a vírus. A munkatársaink közül többen átestek a betegségen, de senki sem szorult kórházi ellátásra. A diákok között is többen voltak covidosak, eddig még nagyon jól tudtuk kezelni az év eleje óta működtetett elkülönítési gyakorlattal a fertőzés terjedését. A 7–8. és a két 12. osztály is a gimnáziumban van, meglátásom szerint a diákjaink a legnagyobb biztonságban most itt vannak az apátságban.

– Milyen lesz az idei advent?

– A bejárat előtt, a keresztnél lesz egy szép nagy adventi koszorú, viszont ünnepélyes gyertyagyújtást a környékbeli emberek és munkatársaink részvételével nem tudunk tartani. A bazilika minden liturgiája továbbra is látogatható a korlátozó intézkedés betartásával. Az istentiszteleteket ismét közvetítjük online, később is visszanézhető módon.

Eljön a szabadító Krisztus

– Világjárványba érkezett az idei advent, számos kérdés fogalmazódik meg az emberekben. Csak a kérdőszavakat sorolom: miért? Meddig? Hogyan? Kitől? Mi lesz?

– Nagyon megalapozottak a kérdések, nagyon húsba vágó mindenkinek ez az állandósult kiszámíthatatlanság. A félelem nem indokolatlan. Szorongás van az emberekben, aminek egészségügyi, társadalmi, gazdasági hatásai vannak. Az a kérdés, hogy találunk-e ebben a helyzetben bátorító spirituális üzenetet. A pandémia egyszerre szembesít bennünket a világ állapotával és a saját kiszolgáltatottságunkkal. Olyan gonoszság van rajtunk, ami megfertőz bennünket és nem tudjuk kivonni magunkat a hatása alól. Mi is okozói vagyunk a teremtett világ pusztulásának, mert felelőtlenül termeljük a hulladékot, mert feleslegesen túlfogyasztunk, és áldozatai is vagyunk, mert elszenvedjük ennek hatásait. Az erőszaknak is okozói vagyunk, amikor mi vagyunk nyugtalanok, feszültségkeltők, gyűlölködők, és elszenvedői is, mert elér bennünket.

– A válaszokat hogyan találjuk meg a várakozás heteiben?

– Adventben most is eljön a szabadító Krisztus. A bénító szorongást reménykedő várakozássá alakíthatjuk. Számomra ez a kihívása az idei adventnek. A félelmeinket, a szorongásunkat reménykedéssé kellene alakítani, hogy az Istent szabadítónak tapasztaljuk meg az életünkben. Krisztus így a születésével a szabadulást hozza az ember számára. Az első lépés, hogy a félelmeinket, a kérdéseinket, a szorongásainkat imádsággá fordítsuk. Hogy elmondhassuk a jó Istennek, nem értem ezt a helyzetet. Uram, miért hagytad, hogy így letérjünk az útjaidról? Izaiás prófétának vannak ilyen gondolatai, ami advent első vasárnapján elő is kerül a 63. fejezetből, amikor a próféta a nép nevében fordul az Úristenhez és azt kérdezi tőle: „Urunk, miért hagytad, hogy letérjünk az útjaidról, hogy megkeményítsük a szívünket, ahelyett, hogy félve tiszteltünk volna?” Egyrészt beismeri a próféta azt, hogy letértünk a normál élet útjáról, másrészt bevonja kérdésével a jó Istent: Uram, te ezt eltűrted, hogy mi ezt csináljuk, akkor segíts rajtunk!

– Az ima lehet gyógymód?

– Az ima biztos gyógymód, de nem arra a célra szolgál, hogy elmondok automatikusan egy Miatyánkot és hátradőltem, hogy akkor nekem már dolgom nincs, rábíztam a jó Istenre, intézze. Az ima nem is csak annyi, hogy pszichikai hatást gyakorol rám, hogy elhiszem, meggyógyulok. Az ima ennél több. Az imában benne van a csoda mozzanata, amikor azt tapasztalom meg, hogy nem annak hatására, amit én produkáltam, történik velem valami jó.

A teremtett és emberi világ sebei

– A koronavírus megváltoztatta az eddigi életünket. Hogyan lehet jól megélni?

– A rossz időszakot magunk mögött fogjuk tudni. Bízom a tudomány megoldásaiban. A Covid–19 vírusra meg fogják találni a szakemberek több-kevesebb idő alatt a megfelelő ellenszert, a védőoltást. De abban nem lehetünk biztosak, hogy nem lesz egy újabb pandémia. A vakcina sem fogja megoldani azt a világméretű problémacsomagot, amit a teremtett világunk elszennyeződése, sebzettsége jelent. Mindenki érzi a globális felmelegedés hatását. November végén gyönyörű napsütéses napjaink voltak, nem volt hó, nem volt rendes fagy, a csapadéknak nem egyenletes az eloszlása, özönvízszerű esők érkeznek és utána hónapokig nincs csapadék. Ezek nem a Covid–19 következményei. Azt gondolom, hogy a hamvazószerdán meghirdetett „zöldböjt”, azaz a klímavédelem érdekében kidolgozott öt fontos tanácsunk, javaslatunk most is ugyanúgy érvényes és hasznos. De nemcsak a teremtett világ van bajban, hanem az embereké is. Elharapózott közöttünk az emberi kapcsolatok megromlása, a gyerekekkel szembeni visszaélés, a családon belüli erőszak, a felekezetek közötti szeretetlen gyűlölködés, a vallások közötti feszültség. Úgy látom, nem afelé halad az embernek a gondolkodása, hogy összefogjunk, éljünk békében, támogassuk egymást, fogadjuk el a másikat, hanem inkább arrafelé, hogyan tudunk minél inkább elkülönülni egymástól. Nem a vírus az oka ezeknek a jelenségeknek sem.

A világjárvány most egy elhúzódó, de átmeneti időszak, aminek vége lesz.

A kérdés az, hogy a nagy általános emberi és társadalmi problémákkal szembenézünk-e. Kettős a feladat, mint az irgalmas szamaritánus története a Bibliában. Amikor ott fekszik előtte az ember, akit kiraboltak, megsebesítettek, akkor az első, hogy ellássa a sebeit. A következő lépés, hogy megteremtse a biztonságos viszonyokat, hogy ne történhessen meg az, hogy egy embert, aki utazik, a rablók agyba-főbe vernek és kirabolnak. A társadalmi vetülete az a példázatnak, hogy legyenek normál elvek, jó eszmék, igazságos törvények. Az egyes ember felelőssége a saját élete és a társadalom jobbítása.

Szentföldi zarándoklat születésnapra

– A monostor zárva a turisták előtt. Gyakran voltak ilyen történelmi idők, hogy be kellett zárkózniuk?

– Az ezeréves történelembe nagyon sok minden belefér, ebből jó 800 év inkább a maira hasonlító bezártságban telt. Voltak történelmi válságok, voltak pestisjárványok, háborúk is voltak, amikor el kellett menekülni a török korban északabbra, mert végvárrá alakították az apátságot. Mindig és most is abban bízunk, hogy visszaáll a megszokott rend.

– A „Vendégségben” volt a 2020-ra választott kulturális-spirituális tematikájuk. Nyitott szívvel és több száz programmal készültek a vendégek fogadására, amit keresztülhúzott a járvány. Miről fog szólni 2021?

– A tematika, amit egy-egy évnek adunk, nem mesterségesen berángatott téma, hanem fókuszt szeretnénk helyezni velük az életünkben egyébként is meglévő mozzanatokra. Pannonhalma mindig a vendégváró világörökség marad – évadtól függetlenül. Jövőre az „Emlékezet” lesz a téma, de nem úgy, hogy kitakarjuk az előzőeket.

– Hatvanadik születésnapjára szentföldi zarándoklattal lepték meg munkatársai. Milyen volt személyesen megtapasztalni Jézus jelenlétét, születésének, gyerekkorának, tanításainak, keresztútjának és feltámadásának helyszíneit?

– Nagyon fontos volt számomra ez a szentföldi út, soha nem jártam addig a Szentföldön. Nem tudom zárójelbe tenni a saját földrajztanár énemet, szeretek turistáskodni, utazni. Elsősorban zarándokként mentem, hogy magamba is nézzek útközben és megfigyeljem, mi mindent vált ki a szívem mélyén. Gazdag volt az utunk, Jézus életének szinte minden helyszínét végigjártuk. Két bencés apátság van a Szentföldön, amely egyetlen közösség, északon a Genezáreti-tó partján Tabgha és Jeruzsálemben a Dormitio Apátság. Végigjártuk az Ószövetség szent helyeit és Jézus életének minden helyszínét. Názáretben az Angyali Üdvözlet-bazilikában kezdtük, jártunk Mária kútjánál, ahol az angyal hírül adta Máriának Jézus születését, de voltunk a Pásztorok barlangjában Betlehemben, Jézus születésének helyén, végigjártam a keresztutat Jeruzsálemben. Azóta, amikor hallom a szentírási történeteket, például Péter anyósának meggyógyítását, ott van előttem az a templom és annak a zsinagógának a képe, ahol voltunk Kafarnaumban. Látom a Dominus Flevit templomot, ahol Jézus siratja Jeruzsálemet és ahonnan szép a rálátás a jeruzsálemi óvárosra. Kitörölhetetlen belső nyomok ezek, amelyek nem a gyönyörködésnek, nemcsak az ismeretek gyarapításának a mozzanatai, hanem arról is szólnak, hogy általuk elevenebbé válik a történet. Amikor hallom a Szentírás történeteit, a kételyeknek, bizonyosságoknak a feszültsége is jobban érezhető, az egész emberközelsége mélyebb átélést tesz lehetővé.