Heves megyében is egyre népszerűbb a tanyára költözés

A tanyák nem csupán lakóhelyül szolgálnak, hiszen a speciális létforma szerves részét képezi a gazdálkodás, jelentette ki a közelmúltban Nagy István agrárminiszter. Kiemelten fontos éppen ezért a termelési lehetőségeik megújítása, a vidéki népesség megélhetésének biztosítása, az önfoglalkoztatás megteremtése. Az agrártárca vezetője ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy a tanya a magyar nemzeti örökség része, emiatt pedig a megőrzését kiemelten kezelik. Nagy István szerint a tanyasi életforma napjainkban a reneszánszát éli, hiszen az ott lakók ötvenöt százaléka már nem helyben született, hanem valamelyik városból költözött ki.

Horváth József és felesége, Horváth Oláh Dóra egy Pest megyei kisvárosból költöztek tavaly a Heves-Alatka térségében található tanyájukra. Akácerdők, horgásztavak között vezetett az út a birtokra, ahol a háziasszony beszélt az életformaváltás okáról és körülményeiről.

Korábbi házuk eladásából fedezték a vételárat, és az elegendő a felújításra is, melynek befejezése ez év végére várható. Pályázati támogatást azért nem vettek igénybe, mert a meghatározott feltételek az ő esetükben még nem álltak fenn. Nem laktak itt elég ideje, és a környék sem számít tanyatérségnek. Ha a tervezett gazdasági tevékenységeikhez lesz megfelelő tender, természetesen igénybe veszik majd.

– Én mindig is egy tanyára vágytam – jelentette ki Horváth Oláh Dóra. – A nagyszüleim még földet műveltek. Kisgyerekként láttam a munkájukat, belém ivódott, hogy működik. Tudom, hogy az önfenntartás mennyi teherrel jár, az állattartás mellett pedig még pihenő- vagy ünnepnap sincs. Előző lakhelyünkön volt kecskénk, a tejből én készítettem sajtot, túrót, a nagygombosi szőlőnkben, gyümölcsösünkben én metszettem. Mi mégsem rendezkedünk be önellátásra, bár az nagyon romantikusan hangzana, de nem követjük a divatos ideákat. Életem első felét úgy éltem, ahogy lehetett, a másodikat úgy szeretném, ahogy én jónak gondolom. A férjemnek is elege lett a zajból, a napi pörgésből. Mi a nyugalom miatt költöztünk ide, ami csak az igazi vidéken található. Amikor leülök a teraszon, érzem, hogy létezek – mesélte vendéglátónk.

Nevetve emlékezett vissza arra, hogy az ismerőseik mennyire megdöbbentek annak idején a vidékre költözésük hírére.

– Itt, tanyán sokkal olcsóbb az élet, nem nélkülözünk semmit – állította Horváth Oláh Dóra. – A közeli Kálban minden szükséges kapható, Heves is csak pár perc út. Az autópálya közel van, könnyű meglátogatni a szüleinket, eljárni szórakozni. Az internet segítségével minden elintézhető itt is. Az a tapasztalatom, hogy már nincsenek olyan közösségek faluhelyen sem, mint akár még gyerekkoromban. Az emberek nem járnak össze. A barátaink viszont ide is gyakran jönnek vendégségbe. Megtaláltuk itt a számításunkat. Persze, vannak olyan különbségek egy lakott település és egy tanya között, amelyek csak lakva tudatosulnak, de ezek számunkra eddig kellemes meglepetések. Télen például sosem kell a ház előtti járdán elsöpörni a havat.

Tanyán végtelen a lehetőségek száma

A Horváth házaspár tervei közül a gyümölcsös fejlesztése indult el először. A friss ültetésekkel már negyven fa áll a tanyán, a hagyományos almán, körtén, szilván túl olyan különlegességek is, mint a füge, mandula, naspolya, vagy a fehér eper. A termésből lekvár, befőtt, gyümölcslé, must, s a jövőben pálinka is készül. Ha majd a csemeték nagy termést adnak, piacra is jut belőle. A férj régi vágya a méhészkedés, a környék akácerdői ideális körülményeket biztosítanak erre, és belevág a gombatermesztésbe is. Egy környékbeli gazdától vett kecsketejből túrót, sajtot készítenek maguknak, és a hatalmas veteményeskertben is több terem, mint amire a konyhán szükség lenne. A dédelgetett nagy álom az, hogy egyszer lovakat tartsanak. Addig a négy kutya a társuk, meg az erre élő sok őz, nyúl és róka.