Gyerekként egy Beatles lemezért dolgozott a legtöbbet az egri múzeum alapítója

– Honnan ered a Beatles-mánia?

– Nagyon nehéz elmagyarázni az új világ szülötteinek. A régi világ szürkeségébe, a szocializmus időszakába köszöntött be ez a hullám. Gyermekkoromat falun töltöttem, ahol a politika annyira nem szólt bele a hétköznapokba. Másodikos koromban költöztünk Egerbe, ekkor egy nagyon erős szocialista éra fogadott. Kötelező volt az egyenöltözék az iskolában, és ebben a világban megláttam az Egy nehéz nap éjszakája című filmet. Ennek a hangulata, életigenlése, a humora, a zenéje, az őszintesége egy az egyben megfogott. Ez '78 decembere, de a Beatles robbanása Amerikában '64-ben volt. Mikor ezt itthon is bemutatták, azt gondolták, már nem lesz semmiféle hatása a fiatalokra, egyszerű zenés filmként fogják majd fel. Nem gondoltak rá, hogy ugyanakkora robbanást okoz, mint Amerikában 15 évvel korábban. Ennek hatására azonban zenekarok alakultak az iskolákban, megjelent a gombafrizura, rengeteg gitárt adtak el. Többek között én is alapítottam zenekart, zenéltünk is 10 évig.

– Mik voltak az első begyűjtött relikviák?

– Az első relikviák mondhatjuk, hogy fényképek voltak, poszterek, de az ember akkor már hozzájutott egy-két lemezhez is, kazettához, néha voltak pároldalas cikkek. Akkoriban az újságokból kitéptük a képeket, ezekből elkezdtem egy kis albumot ragasztgatni, egyfajta kirakós játékkal indult ez az egész. Még 10 éve sem gondoltam, hogy ebből múzeumot fogok létrehozni.

– Honnan jött az ötlet, hogy múzeumot alapít?

– Mindig cikiztek a haverok, hogy „mi lesz majd ebből, múzeum?”, de nem is gondolta komolyan senki. Egy idő után olyan ritkaságok voltak már a ládákban, hogy elkezdtem rajta gondolkodni, olyan 40 éves korom körül, hogy mi a gyűjtés értelme. Azt tudni kell rólam, hogy református hittantanár is vagyok, az értékrendem nem a tárgyak körül forog, inkább a körülöttük levő élmény az, ami érdekesebb: kitől kaptam, hogyan kaptam.

Ilyenkor egyetlen cél van, hogy minél több embernek örömet szerezzen.

Semmiképp sem Pesten akartam mindezt megvalósítani, Egernek szerettem volna adni valamit. Több terv is készült, kérdés volt, hogy társammal, Molnár Gáborral kapunk-e a megvalósításhoz bármiféle támogatást. Öt évi tárgyalás után végül magánerőből, Micski Mariannal, a Hotel Korona egyik tulajdonosával összefogva 2015-ben jött létre a múzeum.

– Arra emlékszik még, hogy melyik tárgyért utazott a legmesszebb?

– Volt jó pár – nem tárgy -, amit Amerikából hoztam. Azt tudom, mibe fektettem a legtöbb munkát, hogy meglegyen. Mikor 14 éves lehettem, felmentem Pestre szétnézni, mert megjelentek az első maszek lemezboltok. Még föl sem értem az asztalt, úgy néztem fel a bácsira, kérdeztem, van-e Beatles lemeze. Mondta, hogy van, de látszott, hogy nem vesz komolyan. Levett egy dobozos kiadványt, melyben három bakelit volt, körülbelül tízszer annyiba került, mint bármelyik lemez. Mondtam, hogy tessék szépen félretenni, mert esti zárásig itt leszek érte. Ezután végigjártam a buszpályaudvarokat, vasútállomásokat, és összeszedtem az összes üveget, amit otthagytak az emberek, ezeket elkezdtem visszavinni és zárásra összejött a pénz, amiből megvettem a lemezt. Emiatt gyerekként végigmelóztam az egész napot. Vannak dolgok, melyekért nem kellett elutaznom, hanem Argentínából, Dél-Afrikából, Brazíliából gyűjtőktől szereztem be.

– Milyen eseményre a legbüszkébb a múzeum történetében?

– Számomra nagy dolog volt, hogy Bródy János nyitotta meg a múzeumot, hiszen a Szörényi-Bródy páros, sokáig és mindig is a „magyar Beatles”-ként volt megnevezve. Nyilván vannak dolgok, melyek híres emberekhez köthetők, vannak, melyek teljesen névtelen emberekhez. A Ringóval való találkozás egy nagyon nagy történés volt az életemben. Itt volt a Quarrymen, ők az első iskolazenekarként indultak Lennonnal, ennek lett tagja McCartney és Harrison is, tartottak egy telt házas koncertet a Gárdonyi színházban, nagyon tetszett nekik a város, a Szépasszony-völgy és a múzeumtól is el voltak ájulva. Többek közt Nyíregyházáról is jött egy rákbeteg, végső stádiumban lévő úr, akit úgy kellett betámogatni. A látogatás végére 20 évet fiatalodott, visszatért az életkedve, akik ismerték, mondták, hogy még hónapokat adott neki ez, végül képes volt szervezni egy Beatles-búcsúbulit is. Volt itt egy holland házaspár, akik hallottak erről Pesten, áttették a repülőjegyüket és eljöttek megnézni a múzeumot, illetve volt egy orosz hölgy is, aki egyik évben meglátogatott minket, következő nyáron hozott Moszkvából egy egész csoportot.

– Van olyan fejlesztés, amit bevezetne, vagy relikvia, amit be szeretne szerezni még?

– Amiket 5 évvel ezelőtt szerettem volna beszerezni, azokat be is szereztem, mennyiségileg már kicsit túl is lőttünk a célon. De ez nem baj, az emberek azt mondják, olyan ez, mint egy svédasztal. Nagyon jó lenne egy Ludwig dobszerkó, amit a Beatles is használt a '60-as évek elején, csak azt nem tudom, hol lenne neki elég hely. Gitárból majdnem mindenünk van, a legutóbbi, amit beszereztünk, egy Rickenbacker, amilyet Lennon használt. Ezt november 13-án, színes program keretében tervezzük kitenni. Most már olyan dolgok kerülnek kiállításra, melyekre korábban nem is gondoltam. Lennon hajszálat már tettünk ki, és a törülközőjéből is érkezett egy darab. A minap pedig sikerült hozzájutnom a Magical Mystery Tour-ból ismert kisbusz kárpitjának egy darabjához.