Kifogásolják az átkeresztelt újhatvani tér nevét: lelkészé vagy atyáé legyen?

Téravató ünnepséget rendeztek a minap az újhatvani katolikus iskola előtti hősök dombja alján. Hatvan önkormányzata egy esztendeje döntötte el, hogy Sztehlo Gábor nevét vegye fel a közterület. Sztehlo Gábor volt ugyanis a helyi evangélikus gyülekezet első lelkésze. A közeli utcában neki adatott meg, hogy 1935-ben felépíttesse a templomukat. Most emléktáblát helyeztek ki az avatóünnepségen, amelyre a jelenlegi hatvani evangélikus lelkész, Kocsik Mónika rajzolta rá a névadó arcképmását. Az emléktáblát pedig Laczik Csaba készítette el. A tábla leleplezése után Fabiny Tamás evangélikus püspök mondott áldást.

Eddig tart a friss hír. Nyomában azonban szárnyra keltek a névadásról szóló fenntartások. Van egy ismert szállóige, amelyet állítólag IV. Henrik mondott abból az alkalomból, hogy vallást cserélt: „Párizs megér egy misét”. A hatvaniak közterületi névadás-gyakorlata – ha nem is egy misét – egy ministránscsengetést minden bizonnyal megér.

Hatvan önkormányzatához törvényességi felhívással fordult a megyei kormányhivatal: XX. századi önkényuralmi rendszerben kompromittálódott név nem adható közterületnek. A képviselő-testület az elmúlt esztendőben február 20-án ezért megvitatta, mi legyen az evangélikus templomáról ismert Úttörő utca neve. Az előterjesztésben négy javaslat szerepelt: Sztehlo Gábor, Híd, gróf Apponyi Albert és Cserkész. Jó eséllyel indult a Cserkész, hiszen az volt az utca neve, amikor 1935-ben felépült az evangélikusok temploma. Sztehlo Gábornak legalább annyi esélye volt, mint a korabeli utcanévnek, hiszen a helyi gyülekezet első lelkészeként – Matheidesz József felügyelővel és Legány Ödön presbiterrel karöltve – úgy fél év alatt építtette fel a templomot. A döntés sokakat meglepett: Híd lett az utca neve. A vasúti híd valóban közel esik...

Talán egyfajta kárpótlásul szánhatták Sztehlónak a friss hírben szereplő téravató ünnepséget. Nem is tehetne senki ellenvetést, ha nem lenne máig megoldatlan a ferences Kriszten Rafael atya méltó közterületi jelenléte. Igaz ugyan, hogy a városrész legrövidebb utcácskája – amely egy étterem meg egy játszótér hosszát teszi ki – Rafael atya nevét viseli, és a szomszéd Szent István-templomban falfeliraton őrzik az emlékét, de mégsem tükröződik eléggé a vértanúsága.

Mert ki is volt a szeretet virtuózának elkeresztelt Kriszten Rafael atya? Ő volt az újhatvaniak ferences rendházfőnöke 1950. június 19-én, amikor az államvédelmi hatóság emberei véresre verték, és úgy szállították el Budapestre, az Andrássy út 60.-ba. A bíróság életfogytiglani börtönre ítélte. A Conti utcában embertelen körülmények között tartották – abba halt bele 1952. szeptember 15-én.

Most megy a mozikban Eperjes Károly Magyar Passió című filmje, amelyben Leopold atya szerepébe hét ferences vértanú alakját gyúrták bele, köztük Kriszten Rafaelét. Hetük boldoggá avatása folyamatban van a Szentszék előtt. Talán megfontolandó lehetett volna a hatvani hősök dombjának terét – háttérben a katolikus iskolával – Kriszten Rafael nevére keresztelni. Sztehlo Gábor pedig joggal írattathatta volna át magára az evangélikus templom utcáját.