22 éve volt a Tisza Csernobilja - Kiskörénél mentették meg a Tisza-tavat a cianidos pusztítástól

A Tisza élővilágának emléknapján többen szerveztek megemlékezést, így Szolnok önkormányzata is. A Tiszát ért cianidszennyezés huszonkettedik évfordulója alkalmából tartott eseményen a Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság nevében Fejes Lőrinc kiskörei szakaszmérnök idézte fel a havária napjait. 

– Szeretett folyónkat, a Tiszát érintően az emberi történelem egyik legnagyobb környezeti katasztrófájának lehettünk tanúi. Január 30-án késő este ugyanis Romániában átszakadt az ausztrál–román tulajdonú bányászati cég cianidos zagytározójának töltése. Az ott felhalmozott, mintegy százezer köbméter, cianiddal és nehézfémekkel erősen szennyezett, toxikus víz került a Zazar, majd a Lápos-patakba, onnan pedig a Szamosba, a Tisza mellékfolyójába. A cianidhullám február elsején délután lépett Magyarország területére – emlékeztetett. 

Másnap a megmérgezett folyó vize Vásárosnaménynál beleömlött a Tiszába. Már akkor nyilvánvalóvá vált, hogy a kárenyhítés egyetlen lehetőségét a kiskörei vízlépcső jelenti. 

– Igazgatóságunk február harmadikán jó minőségű folyóvízzel megkezdte a Tisza-tó duzzasztását, ezzel február hatodikára plusz 55 millió köbméternyi vizet sikerült betározni. Az öblítő csatornák szabályozó műtárgyait lezártuk, így a folyóból már nem juthatott víz a tározó belső medencéibe. Másnap, amikor odaért a méregfolyam, megkezdődött a tározó gyors ürítése, lényegében mesterséges árhullámot indítottunk el. Ennek köszönhetően mintegy 25 millió köbméternyi tiszta vízzel sikerült felhígítani a szennyezést – részletezte. 

A sejtméreg pusztítását azonban nem sikerült teljesen elkerülni, a „cianidcsóva” levonulását követő napokban a Tisza középső szakaszán összesen 57–58 tonna haltetemet gyűjtöttek össze, s egy-egy élettelen kopoltyúsban testsúlykilogrammonként 2,81 milligramm ciánt mutattak ki. Becslések szerint mintegy 1240 tonna hal pusztult el, emellett sok más populáció is súlyos károkat szenvedett. Az elmúlt két évtizedben felsőoktatási tananyaggá vált a Noé bárkájának is nevezett vízkormányzási bravúr, a kiskörei duzzasztómű akkori rendkívüli üzeme. A Tisza-tavi öblítőcsatornák és ártéri fokok lezárása lehetővé tette, hogy a Közép-Tisza vidékén a mérgező anyagot a folyó medrében lehetett levezetni. Ennek köszönhetően a hullámtér, a biológiailag rendkívül sokszínű holtágak és a Tisza-tó öblözeteinek páratlanul gazdag élővilága gyakorlatilag nem károsodott. Szintén eredmény, hogy a Kiskörén elindított mesterséges árhullám nem okozott gondot a folyó alsó szakaszán, s a cianidos víz nem öntötte el a hullámtereket. 

Megáldották és megkoszorúzták

Fejes Lőrinc, a kiskörei szakaszmérnök a több mint két évtizeddel ezelőtti eseményekről elmondta még azt is, hogy a precíz vízkormányzás eredményeként a toxikus anyagok Tiszafürednél mért, literenként 5,2 milligrammos koncentrációja Kiskörénél 3,8-ra csökkent. 

Szolnoknál pedig csak nyolc órán át haladta meg a kritikus 2 milligrammos literenkénti értéket. – A cianid végül 2000 február közepén elhagyta az országot, a súlyos ökológiai sebek pedig a reméltnél is hamarabb begyógyultak – húzta alá. 

Az évfordulón tartott szolnoki megemlékezés végén az egyházak képviseletében Szkiba Tibor görögkatolikus lelkész áldotta meg a folyót, majd a résztvevők a Tiszavirág hídról megkoszorúzták a várost átszelő folyót. 

Annak idején sokan a Tisza Csernobiljának nevezték, ami történt, az ukrajnai atomkatasztrófa után ugyanis ez volt a történt legnagyobb környezeti katasztrófa, ami történt.