Mindent megtesznek Mátraderecskén, hogy biztonságban legyenek az Ukrajnából érkezők

Megyénkbe az elsők között érkeztek ukrán családok a településre, ahol felkészültek fogadásukra, és mindent megtesznek annak érdekében, hogy oldódjon bennük  a félelem. 

A községbe érve Forgó Gábor polgármester fogad bennünket. Meséli, most épülő bölcsődéjük ungvári építésvezetője fordult hozzá azzal a kéréssel, segítsen abban, hogy a családját, és kint maradottakat, miként lehetne menekíteni a határ másik oldaláról. 

- Egyeztettünk, s szombaton elindultam az öt anyukáért és gyermekeikért. Úgy állapodtunk meg, hogy Barabásnál várom őket. Több órányi várakozás után vettem fel a családtagokat, akikkel éjszaka értünk haza a faluba, ahol egy helyi család meleg étellel várt bennünket - mondja, majd így folytatja: 

- Az általános iskola melletti, harminc fős turisztikai szálláshelyet már előre előkészítettük. Fűtött szobák, étel várták a fáradt embereket, gyerekeket. Rendszeres ellátásukat is megszerveztük. Az önkormányzati konyháról viszik számukra az ételt, reggelit, ebédet, vacsorát. Időközben a községben és a szomszédos Mátraballán is gyűjtés indult, hogy minden szükséges holmit biztosíthassunk. A Recski Bútorgyártól adományként tíz kiváló minőségű matracot ajánlottak fel. A helyzet napról napra változik. Szerdán újabb nyolc személyt vártak a faluba.

A szálláshelyre tartunk szerény adományunkkal. A földszinti étkezőben még ott vannak a reggeli nyomai. Felvágottak, sajt, friss kenyér, forró tea, kávé. A szendvicset készítő helyi asszonyok azt mondják, nemrég mentek fel  az emeletre a szobáikba a családok. 

Felmegyünk hozzájuk. A folyosón kislány majszolja müzlijét, miközben mesét néz az ipodon.

A többnyire fiatal anyukák udvariasan köszönnek, de a fényképezőgép láttán visszavonulnak szobáikba. Félnek. Tolmácsunk, Varga Orsolya azt mondja, érthető a bizalmatlanság. - Háború van, amit közülünk senki nem akart elhinni mindaddig, amíg Lembergből nem hallottuk a tompa robbanásokat. Ekkor pakoltuk be a legszükségesebb holmikat és indultunk el gyalog a határig  gyerekeinkkel. Hátrahagytuk mindenünket. Házainkat, értékeinket a szomszédokra, rokonokra bíztuk, akik úgy döntöttek, egyelőre maradnak. Velük napi kapcsolatban vagyunk. Annyit tudunk, hogy napról napra nő a félelem és a bizonytalanság.

Orsi fia, a hetedik osztályos Krisztián azt mondja, folyamatosan csetel otthon maradt barátaival. - Sírtam, amikor el kellett indulnunk, hiszen a szüleim elmagyarázták, hogy nem tudjuk, mikor látjuk viszont az otthonunkat. Két kutyánk kint maradt, róluk a szomszédok gondoskodnak. Örülök, hogy Szemi, a nyolc hónapos francia bulldog velünk tarthatott, és itt van velünk.

Hamar belátjuk, hogy fotót ezen az emeleten, ezekről az emberekről aligha készíthetünk. Rettegésük érthető. Végül abban maradunk, hogy mivel szép idő  van, süt a nap, felöltöztetik gyermekeiket, és az udvaron, a játszótéren fotózhat kollégám, de úgy, hogy senki ne legyen felismerhető. 

Az anyukák is oldódnak, amikor végre a szabadban vagyunk. Mindegyikük azt erősíti, azonnal hazaindulnának, amint a béke hírei eljutnak hozzájuk. Ez azonban egyelőre kiszámíthatatlan. Azt is kérik, írjuk meg, nagyon hálásak Forgó Gábor polgármesternek és minden magyar embernek, akik segítenek a bajban.

Felkészültek a menekülők fogadására  - Forgó Gábor polgármester búcsúzásként annyit mond, bármi történjék is az elkövetkező napokban, hetekben, ők mindent megtesznek, hogy a háború  elől menekülő civil lakosságnak menedéket nyújtsanak. - Ezer négyzetméteres, fűtött sportcsarnokunkban optimálisan száz embert tudnánk felelősséggel befogadni. Az önkormányzati konyhánk  nagyjából ennyi embernek tudna napi étkezést biztosítani. Érkeznek az adományok is. Amire most a legnagyobb szükség van:  tisztálkodási szerekre, hajszárítóra, női tréning ruhákra. A hétvégi főzésekhez alapanyagot, főleg burgonyát, fűszereket, húst, savanyúságot, tojást, szívesen fogadnak.  A gyermekek életkora a következőképpen oszlik meg. A lányok három, hat, hét tizenkét és tizennégy évesek. A fiúk két és fél, hét és tizenhárom évesek. Számukra ruhaneműt és játékokat - kártya, puzzle, memóriakártya - valamint vitamint várnak.  A felajánlásokat a Polgármesteri Hivatalban nyitvatartási idő alatt fogadják.