Szent István király felismerte kora követelményeit és a jövő útját - mondja az erdőtelki plébános

Szent István királyunk 1038-ban fejezte be földi életútját, de az a társadalmi közeg és európai hangulat, amelyben élt és bő negyven éven át az állam- és az egyházszervezés munkáját vezette, nagyon sok párhuzamot mutat napjaink társadalmával és Európájával, fogalmazott dr. Lengyel Gyula római katolikus címzetes esperes, erdőtelki plébános, aki augusztus 20-a kapcsán beszélt lapunknak az államalapító királyunk művének máig ható tanulságairól.

– Szent István királyt elsősorban prófétaként emelném ki – jelentette ki dr. Lengyel Gyula. – Államalapítónk képes volt kiemelkedni a kor horizontális síkjából, fölülről nézni Európát, és meglátni benne nemzetünk, országunk akkori jelenét és jövőjét. Ahhoz azonban, hogy ki merjen emelkedni a hétköznapi valóságból, szüksége volt egy biztos tájékozódási pontra, amely alapján mindent értelmezni tudott. Ez a biztos pont a mindenható Isten volt Jézus Krisztussal és a Szentírással. Ez segítette abban, hogy a jövő kihívásaival hosszú távon megbirkózni képes államot és társadalmat építsen. Ez a biztos pont adott erőt neki, hogy a kis létszámú, még forrongó, lázadó magyarságot megnyugtassa, az emberek kezébe a kard helyett kapát, kaszát adjon, és szerzeteseket hívjon az országba, akik megtanították őseinkkel azt az alázatot, hogy az emberé a munka, de az Istené az áldás. Párhuzamosan a nép megnyugtatásával, az erőszak csendes munkára cserélésével Szent István király imádkozni is tanította a már dolgozó magyarokat. Vajon ma kérjük-e az Isten áldását, amikor nekilátunk a munkánknak, vagy diákként szeptemberben a tanulásnak?   

Dr. Lengyel Gyula kiemelte, hogy Szent István műve azért válhatott tartóssá, mert sarkalatos erényekre, maradandó értékekre alapozta nemzetünk törvényeit. 

– A mértékletesség, a bölcsesség, a bátorság, az alázat, de főleg a hit, a remény és a szeretet megerősít és átsegít a sorsunk kihívásai okozta holtpontokon. Ez szent királyunk életében nagyon tettenérhető. A családjában lázadások voltak törekvései ellen, amelyek kicsúcsosodása a Koppány-féle felkelés volt. Ha királyunk akkor nem őrzi meg az Istenbe kapaszkodó reményét, a felebaráti szeretet mértékletességét, akkor ott megrekedünk egy barbár világban, ahol a szemet szemért, fogat fogért elv uralkodik. Azzal, hogy csupán a lázadók szűk, vezető rétegével számolt le, megmutatta a magyarságnak, hogy az az út, ahová a Koppány-féle istentagadás, az ősi táltosok és sámánok rigmusa vezet, már zsákutca. De van egy másik út, amiben még nem kell feltétlenül hinni, de rá kell lépni, mert az sokszínűségében meghagyva összekovácsolja a nemzetet. Prófétai nagysága mutatkozik meg a tanácsaiban is, amiket a fiához, Imre herceghez intézett az Intelmekben. A jószándékú idegeneknek minden segítséget meg kell adni, hogy letelepedhessenek a magyar államban, ha a kultúránkat, a nemzeti szokásainkat és az örök isteni törvényeket tiszteletben tartják – hangsúlyozta dr. Lengyel Gyula.

– Ahol van kenyér, ott valamilyen szinten alkotó világ van, békesség honol az emberek lelkében – adott magyarázatot a címzetes esperes. – A kenyér emellett az áldozatra is utal, elkészítéséhez tanulás, szakértelem, elhivatottság kell, s annak tudata, hogy mi az egyén szerepe a társadalom nagy egészében. Emellett egyértelműen a kenyér az eucharisztia, Jézus Krisztus szent teste. Táplálja a lelket, erőt ad arra, hogy akkor is megfogjam a kaszát és a kapát, amikor aszály van, akkor is bemenjek a munkahelyre, amikor a gazdasági helyzet nem éppen rózsás, akkor is tanuljak, amikor lehet, hogy újra online oktatás lesz. A kenyérnek végül van egy közösségteremtő vonzata is. Szép példája ennek a kenyeres pajtás kifejezésünk, vagy újabban a nemzet kenyere, a határon inneni és túli gazdák összevegyített búzájából sütött eledel, amelyet augusztus 20-án valamennyi egyházközségben megáldunk, és mindenki megkóstolhat. Ebben kifejeződik, hogy nekünk, magyarajkúaknak össze kell fognunk. A széthúzásra nagyon sok ürügyet lehet találni az elvek, gazdasági, társadalmi, kulturális értékek különbözősége miatt. Inkább mindig azt keressük, ami összeköt! Szent István mai üzenete az is, hogy amint a kenyérben egybesül minden szem búzából őrölt liszt, a magyarságnak is össze kell zárni. Összefoglalva: a kenyér a biztonság, a szakralitás és a közösség ősi szimbóluma is – összegezte dr. Lengyel Gyula.

– A család óriási jelentősége is az egyik üzenete államalapítónknak, aki azért is tudott maradandót alkotni, mert támogatta a felesége, Gizella. És ebben a családban ott volt az asztalfőn a mindenható Isten. Ezért tudott lelkileg újra talpraállni Szent István a gyermekei, köztük Imre herceg halála után is. Más ember lehet, összeomlik ettől. Államalapítónk személyében egy Isten keresztjébe kapaszkodó, s ezért végtelen önuralommal bíró, önnevelési vágytól hajtott ember áll előttünk példaként. Ez is üzenet a ma emberének, mert nagyon sok a szenvedés a hétköznapokban is, például a munkanélküliség, a daganatos betegségek, a válások. Amikor baj van, vajon az Istent szidjuk, egymásra kiabálunk kígyót-békát, vagy megérezzük, hogy Isten keresztje beköszönt az életünkbe, s az utunk keresztút lett. Miközben az ünnep napján az új kenyeret megszegjük, nézzünk rá a mellettük állókra, fogjuk meg egymás kezét. Gondoljunk azokra az őseinkre, akiknek a génjei bennünk öröklődtek, akiknek a vére az ereinkben folyik, mert magyarok.  Áldjuk meg a kenyeret, amit eszünk, és azt a családot, amelyben élünk!